Az 1999-es Formula–1 világbajnokság volt az 50. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1999. március 7-étől október 31-éig tartott, tizenhat versenyen keresztül. Az egyéni bajnokságot Mika Häkkinen nyerte, bár Eddie Irvine, David Coulthard és Heinz-Harald Frentzen is hosszú ideig esélyes volt a címre. A konstruktőri bajnokságot a Ferrari nyerte, amellyel megkezdődött Michael Schumacher és az olasz csapat dominanciája a következő évtizedben. Schumacher lábtörést szenvedett Silverstone-ban, ezért érdemben nem tudott harcolni a bajnoki címért, de még a szezon vége előtt visszatért a mezőnybe.
Csapatok és versenyzők Csapat Konstruktőr Modell Motor Rajtszám PilótákFordulók Teszt pilóták West McLaren Mercedes McLaren-Mercedes MP4/14 Mercedes FO110H 1 Mika HäkkinenÖsszes Nick Heidfeld 2 David CoulthardÖsszes 22px Scuderia Ferrari Marlboro Ferrari F399 Ferrari Tipo 048 3 Michael Schumacher1–8, 15–16 nincs Mika Salo9–14 4 Eddie IrvineÖsszes Winfield Williams Williams-Supertec FW21 Supertec FB01 5 22px Alessandro ZanardiÖsszes Bruno Junqueira 6 Ralf SchumacherÖsszes Benson and Hedges Jordan Jordan-Mugen-Honda 199 Mugen-Honda MF-301HD 7 Damon HillÖsszes Tomáš Enge 8 Heinz-Harald FrentzenÖsszes 22px Mild Seven Benetton Playlife Benetton-Playlife B199 Playlife FB01 9 22px Giancarlo FisichellaÖsszes 22px Laurent Rédon 10 Alexander WurzÖsszes Red Bull Sauber Petronas Sauber-Petronas C18 Petronas SPE-03A 11 22px Jean AlesiÖsszes nincs 12 Pedro DinizÖsszes Repsol Arrows F1 Team Arrows A20 Arrows T2-F1 14 Pedro de la RosaÖsszes Stephen Watson 15 Takagi ToranoszukeÖsszes HSBC Stewart Ford Stewart-Ford SF3 Ford CR-1 16 Rubens BarrichelloÖsszes Luciano Burti 17 Johnny HerbertÖsszes 22px Gauloises Prost Peugeot Prost-Peugeot AP02 Peugeot A18 18 22px Olivier PanisÖsszes 22px Stéphane Sarrazin 19 22px Jarno TrulliÖsszes 22px Fondmetal Minardi Ford Minardi-Ford M01 Ford VJM1 Zetec-RFord VJM2 Zetec-R 20 22px Luca Badoer1, 3–16 Gastón Mazzacane 22px Stéphane Sarrazin2 21 Marc GenéÖsszes British American Racing BAR-Supertec 01 Supertec FB01 22 Jacques VilleneuveÖsszes 22px Patrick Lemarié 23 Ricardo Zonta1–2, 6–16 Mika Salo3–5
Valamennyi csapat 3 literes, V10-es elrendezésű motort használt.
Csapatváltozások
Három évtized után eltűnt a Tyrrell csapat a sportágból, miután felvásárolta a British American Tobacco. Ők átkeresztelték a csapatot British American Racing-re (BAR), a meghajtásért pedig a Supertec motorok feleltek. Ezek a Supertec motorok a Flavio Briatore és Bruno Michel által alapított cég által gyártott és némiképp továbbfejlesztett 1997-es Renault RS9-es motorok voltak. Miután ezeket nem a Mecachrome gyártotta, a Williams is Supertec-motorokként használta tovább őket, a Benetton pedig, ahogy az előző évben is, Playlife-motorokként. 34 év után kiszállt a Goodyear is, így a Bridgestone volt az egyedüli gumibeszállító.
Pilótaváltozások
A Williams új versenyzőpárossal kezdte meg az évet: a Jordantől érkezett Ralf Schumacher mellé a Formula–1-et már korábban megjárt, azóta kétszeres CART-bajnokká avanzsált Alex Zanardi érkezett. A Jordannél Heinz-Harald Frentzen lett Damon Hill csapattársa, Jacques Villeneuve pedig az új BAR csapathoz távozott. Az ő csapattársa a McLaren tesztpilótája, az FIA GT1-es bajnok Ricardo Zonta lett. Ricardo Rosset visszavonult, Toranoszuke Takagi az Arrows pilótája lett, ahol csapattársa Pedro de la Rosa volt. Pedro Diniz a Sauberhez távozott. Johnny Herbert a Saubertől a Stewarthoz igazolt, Rubens Barrichello mellé. A csapat két előző évi pilótájától is megvált: Jan Magnussen az amerikai Le Mans szériába távozott, Jos Verstappen pedig a Honda új, a visszatérést tervező projektjének lett a tesztpilótája, amíg a projekt be nem dőlt. A Minardi is új párossal kezdte meg az idényt: a korábban a Fortinál versenyző Luca Badoer mellé az Open Fortuna by Nissan bajnoka, Marc Gené érkezett. Nakano Sindzsi a Jordan tesztpilótája lett, Esteban Tuero pedig az argentin TC2000-es bajnokságba ment. Badoert a brazil nagydíjon csuklósérülése miatt Stéphane Sarrazin helyettesítette. Mika Salo, aki az Arrowstól való távozása után ülés nélkül maradt, végül két csapatnál is versenyezhetett. Három futamon helyettesítette a sérült Ricardo Zontát a BAR-nál, majd a lábtörése miatt hat futamot kihagyó Michael Schumachert a Ferrarinál.
Szabályváltozások
Míg az előző idényben az első gumikon három bordának kellett lennie, addig ettől az idénytől kezdve valamennyi keréken négynek kellett lennie. Az első gumik szélessége kisebb lett, mint a hátsóké: 355 mm, szemben a hátsók 380 mm-ével. A kerekeket egy biztonsági eszközzel rögzíteni kellett a kasztnihoz, nehogy egy ütközést követően leszakadjanak és elrepüljenek. A frontális törésteszteket immár 13 m/s sebesség mellett rendezték.
A szezon menete Az első versenyt Ausztráliában rendezték, ahol Häkkinen és Coulthard McLaren-Mercedese indult az első sorból, a két Ferrari előtt. Schumacher az előző év végi versenyhez hasonlóan ismét megállt a felvezető körön, emiatt a mezőny végéről kellett rajtolnia. A McLaren elsőként és másodikként fordultak el az első kanyarban, majd lehagyták a mezőnyt, de végül mindketten kiestek. Coulthard váltóhiba, Häkkinen elektronikai hiba miatt adta fel a futamot. Ennek eredményeképp Eddie Irvine szerezte meg a győzelmet (pályafutása során először). Frentzen a második helyen végzett a Jordannel, a harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba a Williamsszel. 280px|thumb|left|Villeneuve Kanadában
Öthetes szünet után Häkkinen és Coulthard Brazíliában is az első sorból indult. Rubens Barrichello a harmadik helyről indult a Stewart-Forddal hazai versenyén. Coulthard technikai hiba miatt a boxba hajtott, később pedig kiesett. Häkkinen rövid ideig a harmadik sebességi fokozatban ragadt, így Barrichello és Schumacher is megelőzte, de a finn a boxkiállások során visszaállt az élre és győzött. Schumacher második lett, míg Frentzené lett a harmadik hely, miután Barrichello motorja tönkrement.
A San Marinó-i nagydíjon a McLaren sorozatban harmadszorra szerezte meg az első rajtsort Schumacher és Irvine előtt. Häkkinen, aki kétkiállásos stratégián volt, hamar lehagyta a többi versenyzőt, de a 18. körben elveszítette kontrollját autója felett és balesetet szenvedett. Ezt követően Schumacher és Coulthard harcolt a győzelemért. A németnek sikerült megelőznie Coulthardot a boxkiállások során, így győzött a tifosik nagy örömére Coulthard és Barrichello előtt (Irvine motorhiba miatt kiesett).
A monacói időmérőn Häkkinen az első, Michael Schumacher a második rajtkockát szerezte meg, a német a rajtnál megelőzte vetélytársát, és fölényes győzelmet aratott. A negyedik helyről induló Eddie Irvine is a finn előtt tudott célba érni, mivel Häkkinen megcsúszott egy olajfolton. Coulthard mechanikai hiba miatt esett ki. Ez volt az első kettős Ferrari győzelem a monacói nagydíjon. A pontversenyt ekkor Schumacher vezette Irvine és Häkkinen előtt. 280px|thumb|right|Fisichella Kanadában
A következő spanyol nagydíjon Häkkinen ötödszörre is megszerezte a pole-t, ezúttal Irvine és Coulthard előtt. A rajtnál Coulthard megelőzte Irvine-t, emellett mindkét Ferrari beragadt a jól rajtoló Jacques Villeneuve BAR-je mögé. McLarenek hamar nagy előnyre tettek szert, Häkkinen győzött, míg Coulthard második helyével a McLaren kettős győzelmet szerzett. A boxkiállásoknál mindkét Ferrari visszaelőzte Villeneuve-öt, Schumacher lett a harmadik.
Schumacher Kanadában megszakította Häkkinen pole-pozíciós sorozatát, a finn ezúttal második helyről indult, Irvine előtt. A rajtnál mindketten megtartották helyezésüket és leszakították magukról a mezőnyt. Schumacher vezetett, amikor az utolsó kanyar után a falnak, a hírhedt "Bajnokok Falának" csapódott. A német mellett a szintén világbajnok Villeneuve és Damon Hill, valamint Ricardo Zonta is összetörte autóját ezen a szakaszon. A versenyen Irvine összeütközött Coultharddal, amiért a skótot később stop-go büntetéssel sújtották. Ezután Frentzen haladt másodikként, de 4 körrel a leintés előtt fékhiba miatt balesetet szenvedett. Emiatt a futam végén bejött a biztonsági autó, Häkkinen pedig mögötte haladva nyerte meg a versenyt. Meglepetésre Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) lett a második, Irvine pedig harmadik lett. 270px|thumb|right|Prost AP02
A franciaországi esős időmérőt Barrichello nyerte Jean Alesi Sauberje és Olivier Panis Prostja előtt. Coulthard a 4., Schumacher a 6., Häkkinen a 14. helyet szerezte meg. A verseny sem volt szárazabb, végig esett az eső. Barrichello vezetett az első néhány körben, ezután Coulthard megelőzte, de a skót kiesett váltóhiba miatt. Häkkinen a második helyig zárkózott fel, de ekkor egy megcsúszás miatt visszaesett a mezőnyben. Schumacher megelőzte Barrichellót az első helyért, de később elektronikai hiba miatt lelassult. Häkkinen időközben újra felzárkózott, majd Barrichello megelőzésével az élre állt. Az élen haladók közül sokaknak ki kellett állnia még további üzemanyagért, míg a harmadik helyezett Frentzennek nem, így a német megszerezte pályafutása és a Jordan második futamgyőzelmét Häkkinen és Barrichello előtt.
A brit nagydíjon újra Häkkinen indult a pole-ból, Schumacher és Coulthard előtt. Schumacher rosszul rajtolt, így Coulthard és Irvine is megelőzte. A német a Stowe kanyarban megpróbálta visszaelőzni csapattársát, de fékhiba miatt nagy sebességgel a gumifalnak csapódott. Bár autója elnyelte az ütközési energia nagy részét, Schumacher lábtörést szenvedett. Alex Zanardi autója a rajtrácson ragadt, így a versenyt újraindították, Häkkinen ismét az élre állt. Úgy tűnt, a finn megnyeri a versenyt, de egyik kereke leesett az autójáról. Boxkiállása után visszatért a pályára, de kiállt, mivel túl veszélyes lett volna folytatni a versenyt. Ennek köszönhetően Coulthard győzött Irvine előtt, akit a skót a boxkiállások során megelőzött. A harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba. 300px|thumb|left|Frentzen Kanadában
A versenynaptár felénél Häkkinen vezette a pontversenyt Schumacher előtt, de a németnek ki kellett hagynia a elkövetkezendő versenyeket lábtörése miatt. Irvine vált ezután a Ferrari elsőszámú versenyzőjévé, a csapat a finn Mika Salót szerződtette Schumacher helyettesítésére.
Az osztrák nagydíjon is domináltak a McLarenek az edzésen, Häkkinené lett a pole Coulthard és Irvine előtt. A finn jól rajtolt, de az első kanyarban csapattársával koccant, majd megcsúszott, ezzel a mezőny végére került. Egyik autó sem sérült meg, Coulthard került az élre, és a verseny nagy részében vezetett, de Irvine a második boxkiállásnál megelőzte. Häkkinen a harmadik helyig zárkózott fel, a győztes Irvine és Coulthard mögött ért célba.
A német nagydíjon nyolcadszorra indult a finn a pole-ból az évben, Frentzen és Coulthard előtt. Häkkinen megtartotta a vezetést, míg Coulthard megelőzte Frentzent, de Salo a negyedik helyről indulva mindkettejük mellett elment. Coulthard megpróbálta visszaelőzni a Salót, de első szárnya a Ferrari hátsó kerekéhez ért, ezért a skótnak ki kellett állnia szerelőihez. Häkkinen boxkiállásakor probléma történt az üzemanyagtöltésnél, a finn sok időt veszített és negyediknek esett vissza. Frentzen megelőzése után azonban defektet kapott és a gumifalnak csapódott. Az első két helyen a Ferrarik haladtak, Salo elengedte Irvine-t, aki így sorozatban másodszor győzött, míg a Ferrari kettős győzelmet ünnepelt. Frentzen a harmadik helyen ért célba. 300px|thumb|right|Zanardi Monzában
A magyar nagydíjon is a finn indult a pole-ból, Irvine és Coulthard előtt. A skót rossz rajtot vett, Fisichella és Frentzen is megelőzte. Häkkinen előnyét egyre növelte, Coulthardnak sikerült visszatérnie a harmadik helyre első boxkiállása után. A verseny végéhez közeledve utolérte Irvine-t, aki a nagy nyomás alatt hibázott, és a 62. körben kicsúszott. A futamot Häkkinen nyerte Coulthard és Irvine előtt.