Baglyasalja Salgótarján egyik városrésze. 1950-ben csatolták a városhoz.
Földrajza
Tömegközlekedése
Helyközi autóbuszvonalakː https://www.google.com/maps/place/Salg%C3%B3tarj%C3%A1n,+baglyasaljai+fel%C3%BClj%C3%A1r%C3%B3/@48.0857416,19.7852802,17z/data=!4m12!1m6!3m5!1s0x47401329b7c658c5:0xff60b82fbf9ecc43!2zU2FsZ8OzdGFyasOhbiwgYmFnbHlhc2FsamFpIGZlbMO8bGrDoXLDsw!8m2!3d48.085738!4d19.7874689!3m4!1s0x47401329b7c658c5:0xff60b82fbf9ecc43!8m2!3d48.085738!4d19.7874689?hl=hu
Helyi autóbuszvonalak: 4, 4A, 14, 46, 3C.
Elhelyezkedése
Baglyasalja egy szűk, V alakban mélyedő völgyben helyezkedik el. Ezt a völgyet a Baglyas-patak mélyítette ki. A kimélyítés következtében alakult ki ez a 6 kilométer hosszú és 100 méter mély völgy, mely a Cserhátba fúródik bele, s az etesi völgykatlantól egy kisebb vízválasztó hegy választja el. Ez a völgyzáró gát feltöltődéssel keletkezett.
Legdélebbi fekvésű házai közvetlenül a 21-es főút felüljárója mellett helyezkednek el, a legészakabbiak viszont jó három kilométerrel feljebb, a hegyek között. Főutcája – a Baglyasi út, majd Petőfi út – a 2307-es útból (Rákóczi út) ágazik ki.
Viszonylag közel helyezkednek el hozzá északnyugati irányban Etes, északi irányban pedig Karancsalja községek, de egyikkel sincs közúti kapcsolata.
Éghajlata és vízrajza
A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kontinentalitás a jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközi-tengeri éghajlati elemek hatása érződik itt. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, a szabályos csapadékeloszlásban az atlanti hatás; a hideg télben, a kora nyári csapadékcsúcsban a kontinentális; a száraz, forró nyárban, az őszi-téli esőkben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. Az évi középhőmérséklet 1–2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. A Karancs-vidék évi csapadéka 550–600 mm, a Karancson és a magasabb hegyek nyugati lejtőin 650–700 mm. A vidék uralkodó szele az északnyugati, a keleti lejtőkön gyakori az északkeleti. A napsütéses órák száma évi átlagban 1800.
A Karancs-Medves hegység vízrajzi jelentősége nagy, mivel a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át. Baglysalja Salgótarján elhelyezkedésének okából vízválasztó szerepet is betölt. Igaz Bagylasalja völgykatlanban helyezkedik el, így vízelvezető szerepben is részt vesz, mivel a Baglyas-patak vizét vezeti le a völgyben.
Növény- és állatvilág
A településrész állat és növényvilága megegyezik a Mátráéval. Főleg a tölgy és a bükk a jellemző fafajta. A betelepített fafajok a juharfa és az erdeifenyő.
Az állatvilág a környékre a legjellemzőbb. Főleg a vaddisznó a róka a főbb emlősök, de előfordul az őz is. A madarak közül az énekesmadarak a legelterjedtebbek. Itt is jellemző a madarak hajnali 4-től reggel 9-ig tartó csiripelése.
Története
A középkorban is létező település. Felette magasodott Bagolykővár. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja).
Baglyasalja eredetileg a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt. A vár alatt elterülő helységet először 1341-ben említették az oklevelek Bagloch alakban.
A Kacsics nemzetség hollókői (Illés) ága építette a falu felett magasodó ősi várat, amely a 14. század elején Péter fiai Mihály, Péter, Leusták, Mikó és Jákó birtoka volt, de ők Csák Máté pártjára álltak, és a várat 1310-ben neki átadták.
1324-ben, Csák Máté hatalmának megtörése után Károly Róbert király a várat Szécsényi Tamás vajdának adományozta.
E várról már az 1327-ben és 1341-ben kelt oklevelek is megemlékeztek.
A vár a 15. században 1455-ben elpusztult, de romjai máig is láthatók. 1455-ben, a vár elpusztulásakor a helység Somoskő várához tartozott és ekkor is a Szécsényi család volt a földesura.
Szécsényi László halála után, 1461-1481-ben Guthi Országh Mihály és Lossonczy Albert nyerték adományul.
1548-ban Lipthay János és Perkedy Mátyás, 1598-ban Forgách Zsigmond volt a helység birtokosa.
A török hódoltság alatt nagyon elnéptelenedett. 1715-ben már csak két, 1720-ban pedig hat háztartást írtak benne össze. A 18. század közepén a Fáy és a Ráday családok voltak a helység birtokosai.
Az 1770-es úrbéri rendezés alkalmával pedig báró Péterffy János, Kubinyi Gáspár és Gömöry János, de 1826-ban gróf Stahremberg Antal volt a birtokosa.
Az 1900-as évek elejének adatai szerint a határbeli kőszénbányatelepeket az Egyesült Kőszénbánya Részvénytársulat aknázta ki.
E helységhez tartoztak: Baglyasalja és Kővár bányatelep, Baglyasalja, Sóslápa, Szurdokalja és Krocsák-puszta, mely Dugdel-puszta néven is ismeretes volt.
A település komoly fejlődése akkor indult meg, amikor környékén szénlelőhelyekre bukkantak. Megépítették az óvodát és az iskolát, valamint a bányászok szórakoztatását szolgáló kaszinót és kultúrházat. Sorra épültek fel a bányászlakások (kolóniák). 1950 óta tartozik Salgótarjánhoz. A városrész a bányászat idejéig fontos iparvidék volt. Ma már eléggé lepusztult a városrész. Itt található a Ezüstfenyő Idősek Otthona.
Látnivalók
Szoborpark Bányakaszinó Katolikus templom
Sportintézmények
Nógrád Volán Baglyasalja Sportpálya
Jegyzetek
Források
Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997.
További információk
Baglyasalja.hu
Kategória:Magyarország megszűnt települései Kategória:Salgótarján városrészei és lakótelepei Kategória:Nógrád vármegye települései