Az installáció a kortárs képzőművészet egyik formája. Egy adott teret, tárgyakat és környezetet használ fel egyedi, gyakran interaktív élményt nyújtó, összetett alkotás létrehozására. A kifejezést az 1970-es évek vége óta használják a művészettel kapcsolatban. Installációk rendszeresen szerepelnek olyan nagyobb csoportos kiállításokon, mint például a Velencei biennálé.

Az installáció jellemzői Egy nagyon széles művészeti gyakorlatot érint. A performansztól az építészetig nagyon sokféle hatás figyelhető meg. Ez a fajta hibrid diszciplína a ‘90-es évek második feléig dominál. Lényege a hely által felkeltett szellemi kontextusnak aktivizálása; kilépés a művészet megszokott helyszíneiből. A valóságos tér és idő használata jellemzi, kijátssza a valóságos tér és idő összefüggéseket. Az installáció az érzékekhez tér vissza. Nagyon helyhez kötött. Ebben az időben cseng le a hatalmas ego kifejeződése (újfestészet, Christo-féle land art, a nagy monumentális installációk).

Az elmúlt 10 évben bontakozott ki újra az installálás, melyben az egy tárgyra való korábbi koncentrálás helyett, sokkal inkább a különböző tárgyak kontextusai, kölcsönhatásai a legfontosabbak. Az installáció így aktivizálja a hely kontextusát. Gronzi Goldbernek A tér mint gyakorlat c. írása (1975) irányította erre a figyelmet: aktív párbeszéd figyelhető meg az emberekkel és tárgyakkal, amit tartalmaz ez a tér. Magába foglalja mindazokat az eljárásokat az installáció, ami aktiválja egy sajátos specifikus helynek a rejtett, visszafogott jelentéseit. Az elektromos médiumoknak képzeletbeli dimenziói, az építészeti tér, a társadalmi tér bevonása is különböző szemléletmódot képvisel. Video installáció az egyik nagy ága ennek a művészeti műfajnak.

Előzmények A futurizmustól, El Liszickij konstruktívabb térkutatásaitól, Marcel Duchamp szürrealista kiállításain át a process artig, land artig, arte povera-ig sok minden hatással volt az installációra.

A „Sight” fogalma A '60-as évek elején bontakozott ki a hely fogalmával való elméleti foglalkozás, a sight kategóriája. Ebből a szempontból legfontosabb Robert Smithson volt. Ő fejtette ki azt az elképzelését, hogy a műalkotásnak nem egy teret kellene birtokolnia, hanem sokkal inkább létre kellene hoznia egy teret, amelyet a néző sokkal jobban birtokolhat, sokkal jobban lakhat benne, – mintha csak kívülről nézegetné. Aktív részvétel, életszerű szituáció. A hagyományos passzív galériaszisztémának az ellentétéről van szó.

Rengeteg tanulmány született ekkoriban a white-cube-ról (steril, üres kiállítóterekről), amelyek egy nagyon erősen racionális, konstruktivista, geometrikus absztrakcióhoz illő reduktív teret jeleznek, abszolút elzárkózva az élettől. Tehát a műalkotást egyre inkább úgy akarták felfogni, mint ami megteremti a saját terét. Ezt már Valter de Maria is felvetette az Új-Mexikói fennsíkon, ahol egy szinten lévő, villámokat befogadó póznák rácsát hozta létre (1 mérföld × 1 mérföldes területen). Úgy is képzelte ezt el, mintha a póznák egy üveglapot tartanának. A természet és mű közötti egyensúlyt próbálja megteremteni.

Smithson is azt mondja, hogy ami a nézők számára a galériatérben megjelenik, az már egy kifinomított anyag, szemben a hétköznapi életben, természetben megjelenő sokkal gazdagabb anyag- és térfogalommal. A sight egy sokkal gazdagabb tér, melynek fogalma idővel egyre inkább tágulni fog.

Robert Smithson Hely és nem-hely c. írása ellentétpárokat állít fel a sight fogalmának körüljárásához: nyitott hatások – zártság, irányok jellemzik – elrendezett anyag, külső koordináció – belső koordináció, kivonás – összeadás, szétszórt információ – visszafogott információ, sok – egy.

Galéria

Az installáció megjelenési formái Dislocation installáció: A '80-as évek végétől kezdődő, főleg a '90-es években jelentkező installációs művészetben már a galériát is alkalmasnak tekintik a művészek egy „sight" létrehozására: specifikus helynek a megformálására. Nagyon sokan a dislocation-nek, a különböző helyszíneknek a felcserélésével hozzák létre műveiket.

Szakrális tér alakító installációk: A '80-as évektől nagyon sok olyan munka is megjelenik, amikor magában a galéria terében jelennek meg intim térre utaló terek. Egyik lehetőség, amikor szakrális tereket használnak fel a művészek (templomok, vagy régi, muzeális értékű tereket)

Természeti installáció: A természetnek, a természetes anyagoknak a galéria terébe való beviteléről, és a mesterséges helyszínek külső bevitele történik az installáció ezen fajtájában. Főleg a japánoknál van nagy hagyománya az ilyen fajta installációknak.

Marina Abramović Vito Acconci Gustavo Aguerre Artur Barrio Sylvie Bélanger Maurice Benayoun Guillaume Bijl Christian Boltanski Christoph Büchel Stefano Cagol Janet Cardiff Marco Casagrande The Chapman Brothers Bruce Charlesworth Judy Chicago Christo és Jeanne-Claude Anne Cleary Denis Connolly Mark Divo Pascal Dombis John Duncan (artist) Leif Elggren Olafur Eliasson Shahram Entekhabi Ingrid Falk John Fekner James Robert Ford Ignazio Fresu Bernhard Gal Valery Grancher Ann Hamilton Mona Hatoum Carl Michael von Hausswolff Gottfried Helnwein Robert Irwin Mark Jenkins Ilya Kabakov Kazuo Katase Jonathon Keats Mike Kelley Ed Kienholz Meeli Kõiva Barbara Kruger Janis Kounellis Wolfgang Laib Matthieu Laurette Lennie Lee Richard Long Mary Lucier David Mach John K. Melvin Annette Messager Youri Messen-Jaschin Orlando Mohorovic Cornelia Parker Judy Pfaff Liz Phillips Arne Quinze Maria Reidelbach Rene Rietmeyer Ken Rinaldo Don Ritter David Rokeby Sandy Skoglund Patrice Stellest Nathaniel Stern Sarah Sze Massimo Taccon Yoko Terauchi James Turrell Camille Utterback Bill Viola Banks Violette Matej Andraz Vogrincic Zbigniew Wąsiel Elisabeth Wierzbicka Wela Krzysztof Wodiczko gelitin

„Vizes” installációk Ezek a művészek a vizet általában mint az átmenetiség és mulandóság metaforáját használják. Előzménynek tekinthetőek a Fluxus mozgalom bizonyos performanszai, Allan Kaprow jég-masztabái, Beuys munkái.

Anya Gallacio Rose Finn-Kelcey Craig Wood Glen Onwin Caroline Wilkinson

Olaj installációk: Richard Wilson Per Barclay

„Minimalista” „koncept” installáció

Az előbbi a tereknél az élet terei idéződtek meg a galériában. Azonban van sok olyan installáció, melyek a galéria terét egyfajta minimalisztikus, vagy konceptuslista mű illusztrációjaként fogja fel. Ezt jellemző módon a '60-as években induló nagy generáció jellegzetes alakjait használják fel. Richard Serra Richard Venlet Video installációk Nam June Paik Wolf Vostell Fabrizio Plessi Christian Barclay Bill Viola Massimo Taccon Francesco Torres Antoni Muntadas

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

Performansz

Kategória:Installáció Kategória:Kortárs művészet Kategória:Művészeti stílusok