Szlovákia, hivatalosan Szlovák Köztársaság (szlovákul Slovensko, hivatalosan Slovenská republika) kelet-közép-európai állam a Kárpát-medence északi részén. Nyugatról Csehország és Ausztria, délről Magyarország, keletről Ukrajna, északról pedig Lengyelország határolja. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Pozsony (Bratislava). Hosszú ideig a Magyar Királyság része volt, egészen az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig. Csehszlovákia békés úton történő felbomlását követően 1993. január 1-jén nyerte el függetlenségét.

Az ország domborzata változatos, kétharmada hegyvidéki terület, ahol a Kárpátok északi ívének jelentős része található, amely túrázóknak és síelőknek egyaránt kedvelt célpont. A 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcs Szlovákia, a Magas-Tátra és egyben az egész Kárpátok legmagasabb csúcsa. A déli része síkabb, főként mezőgazdasági terület. A kontinentális mérsékelt éghajlati övezetben fekszik. Szlovákiában több nemzeti park is található, például a Szlovák Paradicsom, amely egyedülálló mészkőszurdokairól és vízeséseiről híres.

Az országban jelentős számú magyar és roma kisebbség él. A lakosság nagy része római katolikus, de vannak protestáns (főként evangélikus) és görögkatolikus közösségek is.

2004 óta az Európai Unió tagja, majd 2009-ben csatlakozott az eurózónához is; továbbá a NATO, az OECD, a WTO, az EBESZ, az Európa Tanács, a Visegrádi Együttműködés és az ENSZ tagja, valamint része a schengeni övezetnek.

Földrajza

Domborzat bélyeg|530px|Szlovákia domborzati és vízrajzi térképe Szlovákia felszíne túlnyomó részt hegyvidéki jellegű, a Kárpátok foglalja el majdnem teljesen az ország északi felét. Az ország legmagasabb vidéke a Tátra hegység csoportja, mely nyugat–keleti irányban, a következő részekből áll: Liptói-havasok vagy Nyugati-Tátra, az igazi magashegység a kristályos felépítésű Magas-Tátra, mely a világ legkisebb területű alpesi hegysége. Legmagasabb pontja: a Gerlachfalvi-csúcs (2654,4 m), valamint a Bélai-havasok. Az Alacsony-Tátra földtani szempontból nem része a Tátra hegységnek.

Az ország déli része inkább síkvidéki, míg nyugaton és keleten széles völgyekkel szabdalt dombság a jellemző.

Három nagy síkság van az országban: az Erdőháti-alföld a Kis-Kárpátoktól nyugatra fekszik, a Dunamenti-alföld a Kisalföld Dunától északra eső folytatása, a Kelet-szlovákiai-alföld pedig a Bodrogköz északi folytatása.

Szlovákia határainak hossza 1652,2 km, ebből Ukrajnával 97,8 km, Magyarországgal 654,8 km, Lengyelországgal 541,1 km, Ausztriával 106,7 km, Csehországgal 251,8 km a közös.

Vízrajz Az ország legnagyobb része a Duna vízgyűjtő területe. Legfontosabb folyói maga a Duna, aztán a Vág és a Garam, a Nyitra, az Ipoly, a Hernád és a Bodrog. A Szepesség vizeit a Poprád-folyó gyűjti össze, a Dunajecbe vezeti, amely a Visztula mellékfolyója. Így e terület vizei végső soron a Balti-tengerbe jutnak.

A legtöbb természetes tó a Magas-Tátrában található (175 db). Ezek egy része a jégkorszak végén a gleccserek elolvadásával keletkezett tengerszem. Ilyenek például: a Csorba-tó, Nagy-Hincó-tó, Poprádi-tó, Zöld-tó.

Éghajlat Az ország általában véve mérsékelt kontinentális éghajlatú, amelyet meleg, száraz nyarak és hideg, felhős telek jellemeznek. Az ország magas hegyvidéke azonban befolyásolja az éghajlatát, a Magas-Tátra lényegesen hidegebb, mint az alföldi rész. A csapadék viszonylag állandó egész évben, a hegyvidéki régiókban azonban nagyobb mennyiségű, a Tátrában az évi 2000 mm-t is meghaladja.

Éghajlattáblázatok

Élővilág bélyeg|250px|A Magas-Tátra bélyeg|250px|Szentiván bélyeg|250px|Az Ipoly Ipolyságnál

A hegyvidéki területeken előforduló barnamedve becslések szerinti egyedszáma 500-800. A csekély számban előforduló, azonban súlyos sérüléseket okozó medvetámadások óvatosságra intik a hegyvidéken túrázókat. A Tátrában ritkán előfordul a hiúz is. Szirti sasok a Pieninekben fordulnak elő. A Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkban szaporodik a zerge, a siketfajd, a nyírfajd és a Tátrában őshonos mormota. A sziklás területek lakója a szirti uhu.

A lejjebb lévő dombvidékek és a síkságokon fordulnak elő a gímszarvas és az őz. A jegenyefenyők övezetében élnek a süvöltők. A Zsitva folyó mellett elterülő Kistapolcsány fölött él az európai bölény a nekik szánt rezervátumban.

A Duna menti alföldön (főleg Csallóközben és a Vág mentén) előfordulnak a túzokok, de egyedszáma kicsi és védett. Az országban évente körülbelül 1200 pár fehér gólya fészkel. Déli területeinek lomblevelű erdeiben előforduló európai dámvad egyedszáma 5000 körüli.

Egy 2000-ben végzett felmérés szerint az ország 1768 vadászterületén megközelítőleg nyúl, fácán, őz, szarvas, vaddisznó és muflon él.

A Kárpát-medencében őshonos, a középkorban elsősorban a hegyvidéki területeken még gyakori előfordulású farkas a 18. század végére szinte teljesen kipusztult a Felvidéken. Számottevő mennyiségben csak a 20. század kezdetén jelent meg újra és növekvő egyedszáma a 21. század kezdetén már körül volt.

Növényzet Természetes növényzetét elsősorban fenyvesek (lucfenyő, erdeifenyő, jegenyefenyő) és lombhullató erdők alkotják. Terjedelmesek a legelők és kaszálók is.

Természetvédelem Szlovákia területének 36%-át fedi erdő.

Nemzeti parkok 9 nemzeti parkot és 14 természetvédelmi területet szerveztek. Lásd még: Szlovákiai nemzeti parkok listája

Természeti világörökség Az UNESCO Szlovákia két táját vette fel a természeti világörökségek listájára:

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (Magyarországgal közös). Ebből Szlovákia területére esik Baradla–Domica-barlangrendszer; Vaddisznó-zsomboly; Somodi-barlang; Gombaszögi-barlang – Szilicei-jégbarlang rendszere; Körtvélyesi-barlang; Jászói-barlang; Krasznahorkai-barlang; Martonházi-aragonitbarlang; Óriás-zsomboly; Köves-patak-barlang – Kunia-zsomboly rendszere; Hólyuk-barlang; Csengő-zsomboly; Dobsinai-jégbarlang. A Kárpátok ősbükkösei (Ukrajnával közös). Szlovákiában a Polonina Nemzeti Park egy része tartozik a világörökség területébe.

Történelem

Határváltozások bélyegkép|300px|A párizsi békeszerződésben érintett területek1. Pozsonyi hídfő, 1947-től Csehszlovákia2. Jablonka és környéke 1924−39 között és 1945 óta Lengyelország3. Nedec és környéke, 1924–39 között és 1945 óta Lengyelország4. Csap, 1945 után Szovjetunió, majd Ukrajna5. Lakárd, 1945-től Csehszlovákia bélyegkép|300px|A Tiso-féle első önálló szlovák állam (1938–1944) területe a mai Szlovákián belül Az 1918-ban megszületett csehszlovák állam határait az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben rögzítették. Az új állam több tartományból állt, melyek közül kettőt, Szlovákiát (Slovensko) és a Kárpátaljai Ruszt (Podkarpatská Rus) az egykori Magyarország területéből szakítottak ki, ennek megfelelően déli határuk Magyarországnak a trianoni békében meghatározott északi határvonala lett. A két tartomány Lengyelország felé eső, északi határa viszont nagyjából Magyarország korábbi északi határával esett egybe, attól csak az egykori Árva és Szepes megyék területén tért el kissé, ezek egy részét Lengyelországnak juttatva. Szlovákia nyugati határa Ausztria felé, illetve északnyugati határa a Csehszlovákiához tartozó Morvaország és (cseh) Szilézia felé teljesen megegyezett az egykori magyar határral. Szlovákia keleti határát Podkarpatská Rus felé az Alföld peremvidékén a nyelvi-etnikai határvonal körül, a hegyvidéken azonban attól keletebbre húzták meg, így Ung vármegye területét felosztották, Zemplén viszont egészen Szlovákiához került.

A béketárgyaláson a nagykövetek tanácsa által megállapított csehszlovák–lengyel határral mindkét ország elégedetlen volt, ezért 1923–24-ben a két állam közötti tárgyalások alapján néhány falu átcsatolásával módosították azt. 1924-ben Somoskőújfalu visszakerült Magyarországhoz.

1938 októberében Csehszlovákia nemzetközi döntőbírósági döntések alapján jelentős területeket vesztett Németországgal, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Szlovákia (és Kárpátukrajna) területéből a déli magyarlakta sávot lényegében az etnikai határnak megfelelően Magyarországhoz csatolták (elsőként Ipolyság került vissza), a Duna jobb partján Pozsonnyal szemben fekvő Pozsonyligetfalu, illetve a Pozsony melletti Duna-balparti Dévény Németországhoz került, Lengyelország pedig visszakapta azt a területet, amit 23–24-ben adott át, azonban az akkor ezért kapott csereterületet megtartotta. Az első bécsi döntéssel Magyarországhoz került területen előbb katonai közigazgatást vezettek be, a lakosság elégedetlenségének ellenére.

bélyeg|250px|Csehszlovák−lengyel határváltozások 1919–19451. Sziklaszoros, Cserne és Fenyvesszoros, 1938–39 Lengyelország2. Alsólipnica, 1918–24 Csehszlovákia, majd csere a 4. területre3. Jablonka és 10 másik község (Északkelet-Árva), 1918–39 és 1945-től Lengyelország4. Hladovka és Szuchahora 1918-24 Lengyelország, majd csere a 2. területre5. Tengerszem-csúcs, 1902-ben Magyarországtól Ausztriához, 1918-tól Lengyelország6. Javorina, 1918–19 és 1938–39-ben Lengyelország7. Nedec és 12 másik község (Északnyugat-Szepes) 1918–39 és 1945-től Lengyelország8. Erdős 1918–19 és 1938–39 Lengyelország

1939 márciusában került sor Csehszlovákia teljes felszámolására és az első szlovák állam megalakulására. Ez azonban önálló államnak nem mondható, mert katonai, gazdasági és politikai értelemben egyaránt Németországtól függő bábállam volt. Ekkor Kárpátukrajnát Magyarország szállta meg, helyreállítva az ezeréves közigazgatási rendszert, majd a magyar csapatok keletről behatoltak Szlovákia ruszinok lakta északkeleti területére is, és egy sávot a magyar uralom alatt Kárpátalja néven visszaszervezett területhez csatoltak.

1939 szeptemberében, Lengyelországnak a második világháború kitörését jelentő német lerohanása után ismét fordult a kocka, a lengyel–szlovák területi viták Szlovákia javára dőltek el: az ország északon az egész 1920 előtti magyar területet megszerezte Árva és Szepes vármegyék vidékén.

A második világháború végén, 1945-ben a moszkvai szerződésben Kárpátalját átadták a Szovjetuniónak, azon belül az Ukrán SZSZK-nak. A csehszlovák–szovjet határ az északi, hegyvidéki szakaszán megegyezett a Csehszlovákián belüli szlovák–kárpátukrán határral, Ungvártól délre, az alföldi részen azonban lényegében egy egyenes vonalat húztak a térképen a Tiszáig. Ennek következtében egy kis terület Kárpátukrajnától Szlovákiához került (5), egy valamivel nagyobb rész viszont Szlovákiától Ukrajnához (4).

A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés alapján Kárpátaljától eltekintve helyreállt Csehszlovákia 1938 előtti területe, de a pozsonyi hídfő három községét (Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, 1) csatolták Magyarországtól Szlovákiához. Szlovákia északi határa az 1923–24-es csehszlovák–lengyel egyezménnyel megállapított vonalra került ismét (2, 3).

Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Szlovákia alkotmánya értelmében szuverén és demokratikus jogállam, amely egyetlen ideológián vagy valláson sem alapul. Államformáját tekintve parlamentáris köztársaság. Politikai rendszere az alkotmány értelmében működik. Az alkotmányt 1992. szeptember 1-jén ratifikálták (szeptember 1-je az alkotmány napja), életbe 1992. október 1-jén (néhány rész pedig 1993. január 1-jén) lépett. Felépítését tekintve preambulumból és kilenc fejezetbe sorolt 156 cikkelyből áll. Módosításához vagy kibővítéséhez a parlamentben háromötödös többség szükséges, ez eddig nyolcszor történt meg.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás bélyeg|250px|A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának pozsonyi épülete