A Parasaurolophus (nevének jelentése 'fejdíszeshez közeli gyík' vagy 'fejdíszesszerű gyík' – a Saurolophusra utalva) az ornithopoda dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban élt a mai Észak-Amerika területén, mintegy 76–73 millió évvel ezelőtt. Két és négy lábon egyaránt járó növényevő volt. Három faja vált ismertté: a P. walkeri (a típusfaj), a P. tubicen és a rövid fejdíszű P. cyrtocristatus. Maradványaira a kanadai Alberta, valamint az amerikai egyesült államokbeli Új-Mexikó és Utah államok területén bukkantak rá. Elsőként William Parks készített róla leírást 1922-ben, egy Albertában talált koponya és egy részleges csontváz alapján.
A Parasaurolophus egy hadrosaurida („kacsacsőrű dinoszaurusz”), egy változatos kréta időszaki család tagja, amely különös fejdíszéről ismert. Ez a dinoszaurusznem nagy és bonyolult koponyakinövéssel rendelkezett, amely a csoport legnagyobb képviselőinél egy hosszú, hajlott csővé alakult. Ez a tarkó felső részéről hátrafelé ível. Talán a legközelebbi rokona a kínai Charonosaurus, melynek koponyája és feltehetően a fejdísze is hasonló volt. A tudósok sokat vitáztak a fejdíszről; a megegyezés szerint a fő funkciói közé tartozik a faj és a nem vizuális felismerése, a hangrezonancia és a hőszabályozás. A ritkább kacsacsőrűek közé tartozik, melyek csupán maroknyi jól megőrződött példány alapján ismertek.
Anatómia bélyegkép|balra|230px|Az ember és a Parasaurolophus walkeri méretének összehasonlítása bélyegkép|jobbra|200px|A Parasaurolophus cyrtocristatus csontváza a Field Természetrajzi Múzeumban (Field Museum of Natural History)
A Parasaurolophus csontváza a legtöbb dinoszauruszéhoz hasonlóan csak hiányosan ismert. A típusfaj, a P. walkeri teste körülbelül 9,5 méter, a koponyája pedig nagyjából 1,6 méter hosszú, beleértve a fejdíszt is, A P. tubicen esetében a koponya hossza meghaladta a 2 métert, ami arra utal, hogy a teljes állat nagyobb lehetett. A tömegét körülbelül 2,5 tonnára becsülik. Az egyetlen ismert mellső láb aránylag rövid egy hadrosauridához képest, és egy rövid, széles lapockacsont tartozik hozzá. A combcsont a P. walkeri esetében 103 centiméter hosszú, és más hadrosauridákkal összevetve robusztusnak tűnik. A felkarcsont és a csípő szintén nehéz felépítésű.
Más hadrosauridákhoz hasonlóan egyaránt képes volt négy és két lábon való járásra. A feltételezés szerint négy lábon legelve táplálkozott, és két lábon futott. A csigolyanyúlványai a lambeosaurinákra jellemzően hosszúak; a méretük a háton lefelé növekszik, a csípőnél levők a legmagasabbak. A P. walkeri testtakaróját a fosszilis lenyomatok alapján egységes, csomószerű pikkelyek alkották, de nagyobb struktúrák nem voltak rajta.
bélyegkép|balra|200px|A Parasaurolophus walkeri rekonstrukciója a pikkelyek részleteivel
A legfigyelemreméltóbb jellegzetesség a fejdísz, ami a premaxillától és az orrcsonttól indul ki, és a fej hátsó részéről kinyúlva a nyak felett végződik. A típusfaj, a P. walkeri nyakának azon részén, ahol a fejdísz véget ér, van egy bemélyedés a csigolyanyúlványokon, de elképzelhető, hogy ez csupán egy kóros elváltozás ennél a példánynál. William Parks, a nem névadója azt feltételezte, hogy egy ínszalag futott a fejdísztől a bemélyedés irányába, ami segített a fej megtartásában. Habár ez az elképzelés valószínűtlennek tűnik, a Parasaurolophust néha egy, a nyak és a fejdísz között található bőrlebennyel rekonstruálják. A fejdísz üreges volt, és jól kivehető csövek indultak ki az orrnyílástól, melyek a fejdísz felső részén haladva, és a végén visszafordulva a szemnyílások felett a koponyába vezettek. A csövek a P. walkerinél jóval egyszerűbbek voltak, mint a P. tubicennél, ahol egyes csövek sehová sem vezettek, némelyek pedig találkoztak és szétváltak. Míg a P. walkeri és a P. tubicen hosszú, enyhén hajlított fejdísszel rendelkezett, addig a P. cyrtocristatus fejdísze rövidebb és oldalnézetből körkörösebb volt.
Osztályozás Ahogy a neve is jelzi, a Parasaurolophust kezdetben a Saurolophus közeli rokonának vélték, mivel a fejdíszük nagyjából hasonló. Azonban hamarosan átsorolták a lambeosaurinák alcsaládjába, elkülönítve ezzel a hadrosaurina Saurolophustól. Rendszerint a lambeosaurinák különálló ágaként tartják számon, megkülönböztetve a sisakos fejdíszű Corythosaurustól, a Hypacrosaurustól és a Lambeosaurustól. A jelenlegi ismeretek alapján a legközelebbi ismert rokona az Észak-Kínából, az Amur területéről előkerült Charonosaurus, egy lambeosaurina, melynek hasonló a koponyája (de a fejdísze még nem fejlődött ki teljesen). A két nem együtt alkotja a Parasaurolophini kládot. A rövid, aránylag kerek fejdíszű P. cyrtocristatus talán a legbazálisabb a három ismert Parasaurolophus faj közül, de az is elképzelhető, hogy a P. tubicen fiatal vagy nőstény példánya.
Felfedezés és elnevezés bélyegkép|jobbra|200px|A Parasaurolophus walkeri típuspéldányának hiányos csontváza a Royal Ontario Múzeumban
A Parasaurolophus nevének jelentése 'fejdíszeshez közeli gyík', amely az ógörög παρα / para ('mellett' vagy 'közel'), σαυρος / szaürosz ('gyík') és λοφος / lophosz ('fejdísz') szavak összetételéből származik. Holotípusa a Royal Ontario Múzeumban levő ROM 768-as jelzésű lelet, amely egy koponya és egy hiányos csontváz, aminek hiányzik a farka zöme és a hátsó lábainak térd alatti része. A fosszíliát a Torontói Egyetem kutatócsoportja találta meg 1920-ban a kanadai Albertában, a Sand Creek mellett, a Red Deer folyó mentén. Az ott levő Dinosaur Park-formáció a késő kréta kor campaniai korszakából származik. William Parks a P. walkerit Sir Byron Edmund Walker, a Royal Ontario Múzeum igazgatótanácsának elnöke tiszteletére nevezte el. A Parasaurolophus maradványok ritkák Albertában, emellett csak egy részleges koponya került elő (feltehetően) a Dinosaur Park-formáció területéről, valamint három koponya nélküli csontváz, melyek talán szintén ehhez a nemhez tartoznak. Egyes listákon említésre kerül egy lehetséges P. walkeri lelet, amelyre a késő maastrichti korszakhoz tartozó montanai Hell Creek-formációban bukkantak rá. Ezt az esetet Sullivan és Williamson nem említi meg a nemről 1999-ben készült tanulmányukban, és a későbbiekben máshol sem került feldolgozásra.
1921-ben Charles H. Sternberg felfedezett egy részleges koponyát (az Uppsalai Egyetem PMU.R1250 jelzésű leletét), ami a valamivel későbbi Kirtland-formációból származik, az új-mexikói San Juan Countyból. Ez a példány a svédországi Uppsalába került, ahol 1931-ben Carl Wiman egy második faj, a P. tubicen egyedeként írta le. A faj neve a latin tǔbǐcěn 'trombitás' szóból származik. Egy második, majdnem teljes P. tubicen koponyát (a Természetrajz és Tudomány Új-Mexikói Múzeuma NMMNH P-25100-as jelzésű leletét) Új-Mexikóban fedezték fel 1995-ben. A koponyáról készült komputertomográfiás (CT) vizsgálat eredményét felhasználva Robert Sullivan és Thomas Williamson 1999-ben tanulmányt készített, anatómiai és taxonómiai szempontból, illetőleg a fejdísz funkcióját vizsgálva. Williamson később egy külön áttekintést jelentetett meg a maradványokról, vitatva a taxonómiai következtetéseket.
1961-ben John Ostrom P. cyrtocristatus néven leírást készített egy másik, jó állapotban megőrződött új-mexikói példányról (a Field Természetrajzi Múzeum FMNH P27393 jelzésű leletéről), melynek hiányos koponyájához egy lekerekített fejdísz tartozik, csontvázának koponya alatti (posztkraniális) része pedig nem tartalmazza a lábakat, a nyakat és a farok egyes részeit. A faj neve a latin curtus, azaz 'rövidített' és cristatus, azaz 'fejdíszes' szavak összetételéből származik. A példányra a Fruitland-formáció tetején, vagy nagyobb valószínűséggel a Kirtland-formáció aljánál találtak rá. 1979-ben ehhez a fajhoz tartozóan David B. Weishampel és James A. Jensen egy újabb, a Utah állambeli Garfield Countyban levő Kaiparowits-formációban talált részleges koponyáról (a Brigham Young Egyetem BYU 2467 jelzésű leletéről) készített leírást, amelyen hasonló fejdísz volt. Azóta további koponyákra bukkantak Utah államban, melyekhez a P. cyrtocristatusra jellemző rövid, kerek fejdísz tartozott.
Fajok bélyegkép|jobbra|200px|A Parasaurolophus walkeri koponyája a londoni Természetrajzi Múzeumban (Natural History Museum) bélyegkép|jobbra|200px|A Parasaurolophus cyrtocristatus koponyája a Field Természetrajzi Múzeumban
A típusfaj, az albertai P. walkeri egyetlen példány alapján ismert. A fejdíszében levő egyszerűbb járatok révén eltér a P. tubicentől, hosszú szögletes fejdísze és az orsócsontnál hosszabb felkarcsontja pedig megkülönbözteti a P. cyrtocristatustól.
Az új-mexikói P. tubicen legalább három egyed maradványai alapján ismert. Ez a legnagyobb faj, melynek fejdísze jóval összetettebb légcsöveket tartalmaz, mint a P. walkerié, emellett pedig hosszabb és egyenesebb, mint a P. cyrtocristatusé. A P. tubicen csak a Kirtland-formáció részét képező De-na-zin-tagozatból ismert.
A P. cyrtocristatus, melyre Új-Mexikó és Utah államok területén találtak rá, három lehetséges példány által vált ismertté. Ez a legkisebb faj, melynek fejdísze rövid és lekerekített. Kis méretük és fejdíszük formája alapján egyes tudósok azt állítják, hogy a P. tubicen fiatal vagy nőstény példányai, melyek durván ugyanabból az időből és helyről származnak. Thomas Williamson megjegyezte, hogy a P. cyrtocristatus típuspéldánya körülbelül 72%-a a P. tubicen méretének, ami közel áll ahhoz (a felnőttkori testméret 70%-ához), amelynél más lambeosaurinák esetében megkezdődik a fejdísz nemi kétalakúságra utaló jeleinek kialakulása. A lambeosaurinákról szóló újabb keletű tanulmányok elvetik ezt az ötletet.
Ősökológia bélyegkép|balra|200px|Egy Teratophoneus megtámad egy Parasaurolophus cyrtocristatust
A Dinosaur Park-formációból származó Parasaurolophus walkeri egy változatos és jól dokumentált ősállatközösség ritkán előforduló tagja volt, melybe olyan jól ismert dinoszauruszok tartoztak, mint a (szarvas) ceratopsida Centrosaurus, Styracosaurus és Chasmosaurus; a kacsacsőrű Prosaurolophus, Gryposaurus, Corythosaurus és Lambeosaurus; a tyrannosaurida Gorgosaurus; valamint az ankylosaurida Edmontonia és Euoplocephalus. A Dinosaur Park-formációt alacsonyan fekvő, folyókkal és árterekkel tagolt, elmocsarasodott területként jellemzik, amely óceáni hatásnak is ki volt téve a Nyugati Belső Víziút megléte idején. Az éghajlat Albertában melegebb volt, mint napjainkban, nedves és száraz évszakok váltották egymást, de fagy nem volt. A erdei lombkoronát uraló növények a tűlevelűek voltak, míg az aljnövényzetet páfrányok, páfrányfák és zárvatermők alkották.
Az új-mexikói fajok együtt éltek a nagy méretű sauropodával, az Alamosaurusszal, a kacsacsőrű Kritosaurusszal, a szarvas Pentaceratopsszal, a páncélos Nodocephalosaurusszal, a Saurornitholestesszel, valamint egy jelenleg névtelen tyrannosauridával. A Kirtland-formációt az elképzelés szerint folyami árterek jellemezték a Nyugati Belső Víziút visszahúzódása után. A domináns növények a tűlevelűek voltak, a szarvas chasmosaurina dinoszauruszok pedig egyértelműen gyakrabban fordultak elő a hadrosauridáknál.
Ősbiológia Táplálkozás A Parasaurolophus, ahogy a hadrosauridák általában, nagy testű, két, illetve négy lábon járó, növényevő állat volt, melynek bonyolult koponyája lehetővé tett egyfajta rágáshoz hasonló őrlő mozgást. A fogai folyamatosan cserélődtek, és olyan fogkészletekben helyezkedtek el, amik fogak százait tartalmazták, melyekből egyszerre csak maroknyi volt használatban. A csőrét a növényi anyagok darabolására használta, melyek megtartását egy pofaszerű szerv segítette. A táplálkozás a talajszinttől körülbelül 4 méteres magasságig történt. Robert T. Bakker szerint a lambeosaurinák csőre keskenyebb volt a hadrosaurinákénál, így a Parasaurolophusnak és közeli rokonainak jobban meg kellett válogatnia a táplálékot, mint széles csőrű, fejdísz nélküli vetélytársainak.
Fejdísz