Az 1995-ös Formula–1-es szezon volt a 46. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1995. március 26-ától november 12-éig tartott, és tizenhét futamból állt.
Michael Schumacher megvédte címét, míg csapata, a Benetton-Renault első (és egyetlen) alkalommal nyerte meg a gyártók bajnokságát. Schumacher kilenc futamot nyert meg az idény során, ezzel beállította Nigel Mansell akkori rekordját. Csapattársa, Johnny Herbert kétszer tudott diadalmaskodni, ezek voltak első győzelmei. A második helyezett Damon Hill csapattársa, David Coulthard szintén első győzelmét aratta az évben, ahogy Jean Alesi is végre diadalmaskodni tudott a Ferrarival.
Ez volt az utolsó idény, amikor az 1974 óta használt számozási rendszert alkalmazták, a következő évtől kezdve a konstruktőri tabellán elért helyezésnek megfelelően kapták azokat a csapatok.
Csapatok és versenyzők Csapat Konstruktőr Modell Motor Rajtszám Pilóta Teszt pilóták Mild Seven Benetton Renault Benetton-Renault B195 Renault RS7 3.0 V10 1 Michael Schumacher Emmanuel Collard 2 Johnny Herbert Nokia Tyrrell Yamaha Tyrrell-Yamaha 023 Yamaha OX10C 3.0 V10 3 Katajama Ukjó Gabriele Tarquini Gabriele Tarquini 4 Mika Salo Rothmans Williams Renault Williams-Renault FW17FW17B Renault RS7 3.0 V10 5 Damon Hill Jean-Christophe Boullion 6 David Coulthard Marlboro McLaren Mercedes McLaren-Mercedes MP4-10MP4-10BMP4-10C Mercedes FO 110 3.0 V10 7 Mark Blundell Jan Magnussen Nigel Mansell 8 Mika Häkkinen Jan Magnussen Footwork Hart Footwork-Hart FA16 Hart 830 3.0 V8 9 Max Papis nem volt Gianni Morbidelli 10 Inoue Taki MTV Simtek Ford Simtek-Ford S951 Ford EDB1 3.0 V8 11 Domenico Schiattarella Hideki Noda 12 Jos Verstappen Total Jordan Peugeot Jordan-Peugeot 195 Peugeot A10 3.0 V10 14 Rubens Barrichello nem volt 15 Eddie Irvine Pacific Team Lotus Pacific-Ford PR02 Ford EDC1 3.0 V8 16 Bertrand Gachot Oliver Gavin Giovanni Lavaggi Jean-Denis Délétraz 17 Andrea Montermini Parmalat Forti Ford Forti-Ford FG01 Ford EDD1 3.0 V8 21 Pedro Diniz nem volt 22 Roberto Moreno Minardi Scuderia Italia Minardi-Ford M195 Ford EDM1 3.0 V8 23 Pierluigi Martini Giancarlo Fisichella Pedro Lamy 24 Luca Badoer Ligier Gitanes Blondes Ligier-Mugen-Honda JS41 Mugen-Honda MF-301 3.0 V10 25 Szuzuki Aguri Franck Lagorce Martin Brundle 26 Olivier Panis Scuderia Ferrari Ferrari 412T2 Ferrari 044/1 3.0 V12 27 Jean Alesi Nicola Larini 28 Gerhard Berger Red Bull Sauber Ford Sauber-Ford C14 Ford ECA Zetec-R 3.0 V8 29 Karl Wendlinger Norberto Fontana Jean-Christophe Boullion 30 Heinz-Harald Frentzen
Csapatváltozások A szezon előtt a levegőben lógott egy esetleges pilótasztrájk, ugyanis a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) a szuperlicensz feltételeként elő akarta írni a versenyzőknek bizonyos rendezvényeken a kötelező részvételt, egyben megtiltani azt, hogy bármilyen módon kritizálják a bajnokságot. Végül még az idény előtt megegyeztek a felek ebben a kérdésben.
Harminchat év, hat egyéni és hét konstruktőri bajnoki cím után 1995 januárjában megszűnt a Team Lotus. A csapat romjait David Hunt, az 1976-os világbajnok James Hunt testvére vásárolta fel, aki bejelentette, hogy 1995-ben a Pacific Grand Prix használhatja a nevet, mint Pacific Team Lotus. A Larrousse csapat nagyon nehéz helyzetbe került, és bár neveztek az 1995-ös idényre is, a francia állam elapadó támogatása miatt nem készültek el az autóik időben. Ekkor még úgy gondolták, hogy ha ki is hagyják az első két versenyt, Imolában rajthoz állhatnak, de erre végül nem került sor. A holtidényben felmerült, hogy a Formula–3000-es DAMS csapat veszi át az istállót, esetleg a Petronas beszállna főszponzorként, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. Új nevezőként megjelent a Formula–3000-es szériában már szereplő Forti, méghozzá az utolsó olyan autóval, amelyben manuális sebességváltó volt. A Ligier csapat jogi helyzete és tulajdoni viszonyai aggályokat vetettek fel. Amikor Martin Brundle aláírt velük az 1995-ös idényre, azt beszélték, hogy Tom Walkinshaw lesz a csapatfőnök – mert kettejük viszonya jónak volt mondható, hiszen a múltban is sokszor dolgoztak együtt. Walkinshaw 1994-ben a Benetton csapatánál dolgozott motormérnöki tisztségben, ám amikor a csapat belekeveredett egy botrányba (eltávolították a benzintöltő csőről az üzemanyagszűrőt, ami miatt Jos Verstappen autója kigyulladt a német nagydíjon), vállalniuk kellett, hogy elbocsátják őt és strukturális változtatásokat is alkalmaznak. A Benetton főnöke ekkor Flavio Briatore volt, és ő intézte a szerződtetést – a gond csak az volt, hogy ő volt ezzel egyidejűleg a Ligier tulajdonosa is, tehát az egész olyan volt, mintha Walkinshaw-t nem kirúgták volna, hanem előléptették volna egy kisebb csapathoz. Ráadásul a Ligier JS41 és a Benetton B195 külsőre szinte teljesen megegyezett, lényegében csak a motor volt bennük más. Hét év után a Benetton megszakította a partnerséget a Forddal, és a Renault motorjaira váltottak (ugyanazokra, mint amiket a Williams is használt). Ezt egyébként éppen a Ligier csapattal való szoros összefonódás révén szerezhették meg. A Ford helyette a Sauber csapathoz ment át, akiket pedig a Mercedes hagyott ott, amely a McLaren partnere lett. Az ő korábbi partnerük a Peugeot volt, akik a Jordanhez mentek, a Jordan korábbi partnere, a Hart pedig a Footwork Arrows motorszállítója lett. Az Ilmor ettől az évtől kezdve eltűnt mint motorszállító, mert teljes egészében a Mercedes partnerei lettek, és az ő egységeiket gyártották. A Pacific Ilmor-motorokról Ford-motorokra váltott. A Minardinak élő szerződése volt a Mugen-Hondával, ám az utolsó pillanatban Flavio Briatore meggyőzte őket, hogy inkább legyenek a Ligier motorpartnerei. Ezzel jó nagy bajban hagyták a csapatot, amely már felépítette a motor köré az autót. A Minardi pert indított az ügyben, gyors megoldásként pedig a Magneti Marelli által beállított Ford-motorokat kezdtek el használni. Az idény ötödik versenyét követően csődbe ment a Simtek.
Pilótaváltozások
1994 októberében a Ligier bejelentette, hogy a következő évet az Olivier Panis – Johnny Herbert párossal kezdik meg. Csakhogy január végén kiderült, hogy Herbert a Benetton versenyzője lesz, ezért Szuzuki Aguri és Martin Brundle osztoznak majd a másik ülésen. Ez Szuzukinak és a szponzorainak is meglepetés volt, ugyanis ők azt hitték és úgy is készültek, hogy egész éves szerződésről van szó. Amikor éppen nem versenyzett, Brundle a brit ITV szakkommentátora lett, és miután visszavonult, ezt a szakmát folytatta. Senna halála után a Williams eleinte David Coulthard és Nigel Mansell között osztotta meg a második versenyzői ülést, 1995-re Coulthard lett az állandó versenyzőjük. A Tyrrell-nél Mark Blundellt Mika Salo váltotta, aki a Pacific csapattal is vitában volt. Ugyanis 1994 végén a Team Lotus versenyzője volt, és úgy gondolta, hogy miután a csapat megszűnt, ő szabadon szerződhet oda, ahová akar. Csakhogy David Hunt felvilágosította, hogy a jogokat a Pacific csapat birtokolja, így ő most velük áll szerződésben. A Tyrrell csapat jogi útra terelte az ügyet, és végül kimondták, hogy ez a Team Lotus nem ugyanaz, mint amelyikkel Salo aláírt. Az európai nagydíj során a sérüléséből lábadozó Katajamát Pedro Lamy helyettesítette. Mark Blundell a McLarenhez igazolt, miután Nigel Mansell alig két futam után otthagyta a csapatot. Mansell rossz szájízzel távozott: eleinte be sem fért az autóba, majd amikor átszabták az ő méretére, a Marlboro, mint szponzor nem volt hajlandó állni a teljes fizetési igényét, és egyébként is rossz hangulatban versenyzett végig. A vakbélgyulladással küzdő Häkkinent a csendes-óceáni nagydíjon Jan Magnussen helyettesítette. Noda Hideki helyett a Simtek Jos Verstappent választotta, ugyanis a japán versenyzőnek pénzügyi gondjai akadtak, miután Kóbéban nagy földrengés volt. Mint Domenico Schiattarella váltótársa, elvileg helye lett volna a csapatnál, de az előbb ment tönkre, mint ahogy erre sor került volna. Az új csapat Forti egy veteránnal (Roberto Moreno) és egy újonccal (Pedro Diniz) erősített. Diniz családja tulajdonában volt Brazília egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalata, így a pénzügyi támogatásuk is fontos szempont volt. A Footwork Christian Fittipaldi helyett Inoue Takit választotta. Idény közben megváltak Gianni Morbidellitől is, és lecserélték Max Papisra, majd Morbidelli az év végén mégis visszatért. A Pacific csapatnál Paul Belmondo helyett Andrea Montermini lett az új pilóta. Bertrand Gachot idény közben otthagyta a csapatot, a helyére előbb Giovanni Lavaggi, majd Jean-Denis Delétraz került, végül idény végén visszatért (miután se Jamamoto Katcumi, se Oliver Gavin nem kaptak szuperlicenszet). A Minardi csapatnál Luca Badoer váltotta Michele Alboretót, a magyar nagydíjtól pedig Pedro Lamy Pierluigi Martinit. A Sauber kitette idény közben a rosszul teljesítő Karl Wendlingert, a helyére Jean-Christophe Boullion került.
Szabályváltozások Az 1994-ben bevezetett, a biztonságot szolgáló szabályokat ebben az évben is megtartották, illetve kiegészítették. Különösen így volt ez a hátsó szárnyak méretével valamint az autók aljára rögzített fából készült kopólemezekkel kapcsolatosan.
Ettől az évtől a motorok megengedett hengerűrtartalmát 3,5 literről 3 literre szállították le. Meghatározták továbbá az üzemanyag összetételét is, annak érdekében, hogy ez tovább zabolázza a teljesítményt. A pilóták 5 cm-rel magasabbra kerültek az autókban. Az autók teljesen sík padlólemeze az oldaldobozoknál kapott egy-egy kitüremkedést, ahol kb. 2–3 cm-rel lettek vastagabbak. Ez hasonló célokat szolgált, mint a kopólemez. A hátsó szárny a korábbi 95 cm-hez képest most már csak 80 cm-rel nyúlhatott túl az autó aljánál. Az első szárnynak 4 helyett 5 cm magasan kellett lennie az autó aljához képest. A hátsó diffúzor maximális szélessége a korábbi 100 cm-ről mindössze 30 cm-re csökkent. Megnövelték annak a területnek a nagyságát az első és hátsó kerekek felett, amelybe semmilyen szárnyat vagy aerodinamikai hatást kifejtő elemet nem lehetett tenni.
Mindezek a változtatások jelentősen, 30-40 százalékkal csökkentették a leszorítóerőt. De más szabályokat is bevezettek.
Az autóknak immár energiaelnyelő oldalelemekkel is kellett rendelkezniük, amelyeknek ugyanúgy át kellett mennie a törésteszteken. A frontális ütközés teszteken a sebességet 11-ről 12 m/s sebességre növelték. A cockpit-nyílásméretet megnövelték és előírták, hogy a fejtámaszt egyszerűbben lehessen rögzíteni. A túlélőcellának a pilóta felé kellett nyúlnia. Az autók minimális tömege 525 kg-ra nőtt, pilótával együtt 595 kg-ra. Az idény első szabadedzése előtt valamennyi pilótának megmérték a testtömegét, referenciaképpen. Ily módon némi megengedett trükközést jelentett, ha a versenyzőt a méréskor minél nehezebbre mérték, a szezon során pedig lefogyott. Az előző évi német nagydíjon történt incidenst követően az üzemanyagtöltő berendezés szájának a mérete a felére csökkent, a csatlakozó kicsit hosszabb is lett, és mechanikusan csatolni kellett, mielőtt az üzemanyag megindulhatott volna rajta keresztül. A Lotus megszűnésével 26 autósra és 13 csapatosra szűkült a mezőny. Ez azt jelentette, hogy valamennyi autónak lehetősége nyílt részt venni a futamon.
A szezon menete 280px|left|thumb|Damon Hill Kanadában Nem kezdődött jól az idény minden csapat számára: a Simtek és a Footwork nagyon megcsúsztak az új autó fejlesztésével, ezért a szezon elejéig nem is igazán tudtak tesztelni. Szerencséjükre a Larrousse és a Lotus kiszállásával legalább annak a réme nem fenyegette őket, hogy nem tudnak majd kvalifikálni.