Az 1989-es Formula–1-es szezon volt a 40. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1989. március 26-ától november 5-éig tartott, összesen tizenhat futamon keresztül.
Alain Prost és Ayrton Senna ismét összecsapott a világbajnoki címért a turbómotorok nélkül is gyors McLaren autóiban. Az utolsó előtti, japán nagydíj előtt Prost vezetett az összetettben, a versenyen pedig ütközött Sennával, akinek mindenképpen győznie kellett, és mindketten kicsúsztak. Sennát visszatolták a pályára és megnyerte a futamot, de törölték az eredményét, mert külső segítséget vett igénybe. Senna megvádolta a FISA elnökét, Jean-Marie Balestrét, hogy szándékosan akarja elvenni tőle a világbajnoki címet. Ám az utolsó futamon kiesett, így Alain Prost lett az hatodik olyan versenyző, aki legalább 3 vb-t nyert. A harmadik helyen Riccardo Patrese zárt, a McLaren megvédte konstruktőri elsőségét, ezúttal a Williams előtt.
Ettől az évtől betiltották a turbómotorokat, mert azokat túl veszélyesnek és drágának ítéltek meg. Új csapatok jelentek meg a színen, akik 40-re növelték a rajtrácson elérhető 26 helyre pályázó versenyzők számát (később, a FIRST Racing visszelépése miatt csak 39-re). Ezért péntek reggelente prekvalifikációt tartottak, amelyen az előző idény leggyengébb csapatainak és az újoncoknak kellett részt venni, s csak a négy leggyorsabb juthatott tovább a 13-ból. A szezon felénél az ismert eredmények tükrében vizsgálták a teljesítményt, és így megváltozott a prekvalifikációra kötelezettek köre. Új csapatoknak (mint az Onyx) és visszatérő régieknek (Brabham) is részt kellett ezen venniük, ahogy a két Osella, a két Zakspeed, és az egy EuroBrun-autónak. Új szabály volt az is, hogy az autókat úgy kellett megtervezni, hogy azokban a versenyzők lába az első tengely vonala mögött kellett, hogy elhelyezkedjen. A tervezők ezt úgy oldották meg, hogy kevesebb hely jutott a versenyzőknek, ami sok panaszt váltott ki.
A változtatásoknak köszönhetően a McLaren a Honda V10-es motorjai mellett döntött, míg a Ferrari új, innovatív versenyautójába V12-es motor került. A Williams a V8-as Judd-ról V10-es Renault-ra váltott, s ezzel egy újabb hosszantartó partnerség vette kezdetét. A Judd új partnere a Honda-motorokat elvesztő Lotus lett. A Benetton az idény első felét az 1988-as motorral volt kénytelen teljesíteni, mert az új nem készült el határidőre. A visszatérő Brabham V8-as Judd-motorokat kapott, a Larrousse pedig a V8-as Fordot V12-es Lamborghinire cserélte. A Zakspeed sem gyártott már saját motort, hanem a Yamaha motorjait használta – ugyancsak új motorra váltott az elavult Alfa Romeo-alapokról az Osella is, amely Cosworth-motorokat kapott. Ugyanezt kezdte el használni a Judd helyett a Ligier is.
Csapatok és versenyzők
Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi # Pilóta Tesztpilóta Honda Marlboro McLaren McLaren-Honda MP4/5 Honda RA109E 3,5L V10 1 Ayrton Senna Emanuele Pirro Jonathan Palmer 2 Alain Prost Tyrrell Racing Organisation Tyrrell-Ford 017B018 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 3 Jonathan Palmer n/a 4 Michele Alboreto Jean Alesi Johnny Herbert Canon Williams Team Williams-Renault FW12CFW13 Renault RS1 3,5L V10 5 Thierry Boutsen Mark Blundell 6 Riccardo Patrese Motor Racing Developments Brabham-Judd BT58 Judd EV 3,5L V8 7 Martin Brundle n/a 8 Stefano Modena USF&G Arrows Ford Arrows-Ford A11 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 9 Derek Warwick n/a Martin Donnelly 10 Eddie Cheever Camel Team Lotus Lotus-Judd 101 Judd CV 3,5L V8 11 Nelson Piquet Martin Donnelly 12 Nakadzsima Szatoru Leyton House Racing Team March-Judd 881CG891 Judd EV 3,5L V8 15 Maurício Gugelmin Bruno Giacomelli 16 Ivan Capelli Fondmetal Osella Osella-Ford FA1M89 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 17 Nicola Larini n/a 18 Piercarlo Ghinzani Benetton Formula Benetton-Ford B188B189 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8Ford HBA4 3,5L V8 19 Alessandro Nannini Johnny Dumfries Johnny Herbert 20 Johnny Herbert Emanuele Pirro Scuderia Italia BMS Dallara-Ford F189 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 21 Alex Caffi n/a 22 Andrea de Cesaris Lois Minardi Team Minardi-Ford M188BM189 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 23 Pierluigi Martini Paolo Barilla Paolo Barilla 24 Luis Pérez-Sala Ligier Loto Ligier-Ford JS33 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 25 René Arnoux n/a 26 Olivier Grouillard Scuderia Ferrari Ferrari 640 Ferrari Tipo 035/5 3,5L V12 27 Nigel Mansell Roberto Moreno Gianni Morbidelli JJ Lehto 28 Gerhard Berger Team Larrousse Lola-Lamborghini LC88BLC89 Lamborghini LE3512 3,5L V12 29 Yannick Dalmas n/a Éric Bernard Michele Alboreto 30 Philippe Alliot Coloni Coloni-Ford FC188BC3 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 31 Roberto Moreno n/a 32 Pierre-Henri Raphanel Enrico Bertaggia EuroBrun Racing EuroBrun-Judd ER188BER189 Judd CV 3,5L V8 33 Gregor Foitek n/a Oscar Larrauri West Zakspeed Yamaha Zakspeed-Yamaha 891 Yamaha OX88 3,5L V8 34 Bernd Schneider n/a 35 Szuzuki Aguri Moneytron Onyx Formula One Moneytron Onyx-Ford ORE-1 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 36 Stefan Johansson n/a 37 Bertrand Gachot JJ Lehto Rial Racing Rial-Ford ARC2 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 38 Christian Danner n/a Gregor Foitek Bertrand Gachot 39 Volker Weidler Pierre-Henri Raphanel AGS AGS-Ford JH23BJH24 Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 40 Gabriele Tarquini n/a 41 Joachim Winkelhock Yannick Dalmas FIRST RacingFIRST-JuddF189Judd CV 3,5L V842 Gabriele Tarquini A nevezési listán ugyan szerepelt, de a FIRST Racing sohasem állt rajthoz, mert az autójuk a törésteszten se tudott volna úgy ármenni, hogy ne lett volna túlsúlyos.
Csapatváltozások
A Ferrari leigazolta Nigel Mansellt. Új autójuk, a Ferrari 640 nemcsak a V12-es motorja miatt volt különleges, hanem mert egy újabb forradalmi újítást hozott a sportágba: a félautomata sebességváltóthttps://www.ferrari.com/magazine/articles/great-ferrari-innovations-the-f1-semi-automatic-gearbox. Mansell helyére a Williams Thierry Boutsent ültette. Motorpartnert váltottak, és a Judd-motorok helyett már Renault-motorjaik voltak. Idény közben váltotta le FW12C kódjelű autójukat az új modell, az FW13. A Lotus elvesztette a Honda-motorokat, ezért a Judd erőforrásaira váltottak. A Benetton Thierry Boutsen helyére az újonc Johnny Herbertet igazolta. Herbert azonban még mindig nem volt száz százalékos az előző évi borzalmas balesete után, ezért egy időben Emanuele Pirro váltotta őt. A csapat kvázi a Ford gyári istállójaként funkcionált, így a legújabb specifikációjú egységeket mindig ők kapták. Visszatért a Tyrrell csapathoz Michele Alboreto, Julian Bailey helyére. Szponzori problémák miatt azonban szezon közben távozott, és a helyére Jean Alesi került, valamint egy-egy futam erejéig Johnny Herbert. A visszatérő Brabham csapat a Judd motorjai mellett tette le a voksát, valamint a Stefano Modena – Martin Brundle versenyzőpáros mellett. Egy év kihagyásuk miatt prekvalifikációra kötelezték őket. A Larrousse a sportágba újonnan belépő Lamborghini partnere lett. Versenyzőpárosuk kezdetben az előző évi volt, majd kirúgták Yannick Dalmast, a helyére először Éric Bernard került, majd Michele Alboreto. A Zakspeed, amely eddig házon belül gyártotta turbómotorjait, most kénytelen volt partnerségre lépni a Yamahával. Piercarlo Ghinzanit leváltották, a helyére Szuzuki Aguri került. Az Osella egy autó helyett újra két autóval nevezett, a második autót Piercarlo Ghinzani vezette. A Osella (Alfa Romeo) motorok kidobása után a csapat a Ford-Cosworth partnere lett. Távozott a Ligiertől Stefan Johannson, a helyére egy újonc, Olivier Grouillard ült. A csapat megvált a Judd motoroktól és helyette a Ford-Cosworth partnere lett. Az AGS szerette volna megtartani Philippe Streiff-et, de ő egy szezon előtti tesztelésen olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy az a karrierje végét jelentette. A helyére az a Gabriele Tarquini került, aki eredetileg a FIRST pilótája lett volna, ha a csapat részt vett volna a küzdelmekben. Második autójukat Joachim Winkelhock vezette. Miután a FIRST nem nevezett be, az egyedüli új csapat a rajtrácson az Onyx volt, akik egyetlen autóval neveztek.
Szabályváltozások
Költséghatékonysági és biztonsági okokból betiltották a turbómotorokat. Legközelebb csak 2014-ben jelentek meg újra a sportágban. A motorok hengerűrtartalma kötelezően 3,5 literben lett meghatározva. Ettől az évtől kezdődően kötelező volt a pilóták lábának véget érnie az első tengely előtt. Az előző évben csak akkor kellett ilyen megoldást alkalmazni, ha az autó nem 1987-es, hanem új tervezésű volt. A szabályváltozások miatt az új autókat aerodinamikailag kifinomulttá kellett tenni, ami miatt a kasztnik szűkebbek lettek, egyszersmind kényelmetlenebbek. Gyakori volt, hogy a pilóták begörcsöltek vezetés közben, illetve a kormánykerék elfordítása is nehezebbé vált a szűkre szabott helyen. A versenytávot 305 km-ben szabták meg, hogy a futamok 2 órán belül befejeződhessenek. Lassab pályákon, mint pl. Monaco, ez alól kivételt lehetett tenni. Prekvalifikációra immár 13 autót köteleztek, ugyanis a rajtrácsra továbbra is csak 26 autót engedtek fel. A prekvalifikáció négy leggyorsabb autója jutott be az időmérőre, ahol pedig a legjobb 26 kvalifikált a versenyre. A pályamenti falak mérete legalább 1 méteres kellett hogy legyen, a boxutcafalé legalább 135 cm.
Futamok # Futam Időpont Helyszín Győztes versenyző Konstruktőr Riport 469 brazil nagydíj Március 26. Jacarepaguá Nigel Mansell Ferrari Riport 470 San Marinó-i nagydíj Április 23. Imola Ayrton Senna McLaren-Honda Riport 471 monacói nagydíj Május 7. Monaco Ayrton Senna McLaren-Honda Riport 472 mexikói nagydíj Május 28. Hermanos Rodriguez Ayrton Senna McLaren-Honda Riport 473 amerikai nagydíj Június 4. Phoenix Alain Prost McLaren-Honda Riport 474 kanadai nagydíj Június 18. Circuit Gilles Villeneuve Thierry Boutsen Williams-Renault Riport 475 francia nagydíj Július 9. Paul Ricard Alain Prost McLaren-Honda Riport 476 brit nagydíj Július 16. Silverstone Alain Prost McLaren-Honda Riport 477 német nagydíj Július 30. Hockenheimring Ayrton Senna McLaren-Honda Riport 478 magyar nagydíj Augusztus 13. Hungaroring Nigel Mansell Ferrari Riport 479 belga nagydíj Augusztus 27. Spa-Francorchamps Ayrton Senna McLaren-Honda Riport 480 olasz nagydíj Szeptember 10. Monza Alain Prost McLaren-Honda Riport 481 portugál nagydíj Szeptember 24. Estoril Gerhard Berger Ferrari Riport 482 spanyol nagydíj Október 1. Jerez Ayrton Senna McLaren-Honda Riport 483 japán nagydíj Október 22. Suzuka Alessandro Nannini Benetton-Ford Riport 484 ausztrál nagydíj November 5. Adelaide Thierry Boutsen Williams-Renault Riport
Az idény menete Szokás szerint a jacarepaguái pályán tesztelt az idény előtt a mezőny színe-java. A tíz nap alatt több baleset is történt: Thierry Boutsen csúnyán összetörte a Williamst, Philippe Streiff pedig még nála is súlyosabb balesetet szenvedett. Menet közben eltörött AGS-ében a hátsó felfüggesztés, az autó pedig irányíthatatlanul csapódott a falnak. Mivel a balesetben a bukókeret is összetört, Streiff súlyos hátsérüléseket szenvedett és egy rövid időre kómába került. Habár túlélte a bukást, nyaktól lefelé megbénult.