Az 1984-es Formula–1-es szezon volt a 35. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1984. március 25-étől október 21-éig tartott, tizenhat versenyen keresztül.
Az egyéni világbajnoki cím a szezon során a két McLaren-es csapattárs, Niki Lauda és Alain Prost versenyévé vált. Prost ugyan hét versenyt nyert meg (Jim Clark 1963-as rekordja óta még soha senki nem nyert ennyiszer egy évben), Lauda pedig csak ötöt, mégis utóbbi lett a világbajnok, méghozzá a sportág történetében rekordnak számító, mindössze félpontos különbséggel és úgy. hogy egyetlen pole pozíciót sem szerzett. Ez volt Lauda harmadik világbajnoki címe. Ő 1977 után nyert ismét, míg a McLaren 1974 után lett újra konstruktőri bajnok.
Habár arra lehetett számítani, hogy a Brabham, a Renault és a Ferrari lesznek a bajnokság fő esélyesei, az aerodinamikailag tökéletes McLaren MP4/2 és a meghajtásért felelős erős, mégis takarékos TAG-Porsche turbómotor legyőzhetetlenné tette őket.
Teo Fabi személyében utoljára fordult elő a sport XX. századi történetében, hogy egy versenyző egyszerre induljon a Formula–1-ben és az Indianapolis 500 nagydíjon. Ezt legközelebb 2017-ben Fernando Alonso csinálta meg.
Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-Cosworth motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az 1967-es Formula–1 holland nagydíjon debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.
Csapatok és versenyzők
CsapatKonstruktőrKasztniMotorGumikRajtszámPilótaVersenyekMRD International BrabhamBrabham-BMWBT53BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó1 Nelson PiquetMInd222px Teo Fabi1–5, 8, 10–1522px Corrado Fabi6–7, 9Manfred Winkelhock16Tyrrell Racing OrganisationTyrrell-Ford012Ford-Cosworth DFY 3L V8 szívó3Martin Brundle1–9Stefan Johansson10–134Stefan Bellof1–10, 12–13Mike Thackwell11Williams Grand Prix EngineeringWilliams-HondaFW09 FW09BHonda RA163E 1,5L V6 turbó5Jacques LaffiteMInd6 Keke RosbergMIndMarlboro McLaren TAG TurboMcLaren-TAGMP4/2TAG-Porsche TTE PO1 1,5L V6 turbó722px Alain ProstMInd8 Niki LaudaMIndSkoal Bandit RAM Formula 1 TeamRAM-Hart01 02Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó922px Philippe AlliotMInd10Jonathan Palmer1–6, 8–16Mike Thackwell7John Player Special Team LotusLotus-Renault95TRenault EF4B 1,5L V6 turbó1122px Elio de AngelisMInd12Nigel MansellMIndTeam ATSATS-BMWD7BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó14Manfred Winkelhock1–14 Gerhard Berger163112, 14–15Équipe Renault ElfRenault ElfRE50Renault EF4B 1,5L V6 turbó1522px Patrick TambayMInd16Derek WarwickMInd3322px Philippe Streiff16Barclay Nordica Arrows BMWArrows-FordA6Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó17Marc Surer1–3, 5, 7–818 Thierry Boutsen1–2, 4Arrows-BMWA7BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó17Marc Surer4, 6, 9–1618 Thierry Boutsen3, 5–16Toleman Group MotorsportToleman-HartTG183B TG184Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó19 Ayrton Senna1–13, 15–16Stefan Johansson1420Johnny Cecotto1–1022px Pierluigi Martini14Stefan Johansson15–16Spirit RacingSpirit-Hart101Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó2122px Mauro Baldi1–6, 15–16Huub Rothengatter7, 9–14Spirit-Ford101CFord-Cosworth DFV 3L V8 szívó8Benetton Team Alfa RomeoAlfa Romeo184TAlfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó2222px Riccardo PatreseMInd23Eddie CheeverMIndOsella Squadra CorseOsella-Alfa RomeoFA1FAlfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó2422px Piercarlo GhinzaniMInd30 Jo Gartner10–16FA1EAlfa Romeo 1260 3L V12 szívó4Ligier LotoLigier-RenaultJS23 JS23BRenault EF4 1,5L V6 turbó2522px François HesnaultMInd2622px Andrea de CesarisMIndScuderia FerrariFerrari126C4Ferrari 031 1,5L V6 turbó2722px Michele AlboretoMInd2822px René ArnouxMInd
Csapatváltozások A Theodore csapat az előző idény végén visszalépett, a helyére pedig nem jött új. A Brabham megtartotta a négyhengeres, most már 900 lóerős BMW-motort, vele együtt a világbajnoki címvédő Nelson Piquet-t. Riccardo Patrese helyére az olasz testvérpár, Teo Fabi és Corrado Fabi ültek be, váltva egymást, mert Teo egyidejűleg a CART-ban is versenyzett. Beszélték, hogy John Watson vagy a fiatal Roberto Moreno is aláírt volna, de a főszponzor – a Parmalat – inkább egy olasz versenyzőt szeretett volna. A Tyrrell vadonatúj párossal kezdett, Martin Brundle és Stefan Bellof mellett azonban Stefan Johansson és Mike Thackwell is szerepet kaptak. A Tyrrell volt az egyetlen csapat, akik az idénynek a DFV jelű, 530 lóerős V8-as Cosworth-szívómotorral vágtak neki. A Williams megtartotta Keke Rosberget és Jacques Laffite-ot. Motorjuk az előző szezon utolsó futamán már bevetett V6-os turbó Honda volt, 800 lóerővel. A Spirit csapat, amely a Honda gyári támogatású istállójaként indult, 1983 végén súlyos csapást kapott azzal, hogy a Williams és a motorszállító kizárólagossági szerződést írtak alá. Új motorpartner után kellett nézniük, és mindjárt kettőt is találtak. Egyetlen versenyzőt indítottak a hétvégéken, felváltva egy Hart-turbómotoros, és egy Ford-Cosworth szívómotoros autóval. A McLaren kizárólagos jogot kapott a 750 lóerős TAG-Porsche turbómotorok használatára, amelyek a megelőző évben debütáltak. A francia Alain Prost csatlakozott a csapathoz előző évi második helyezése után, mellette pedig a kétszeres világbajnok Niki Lauda volt a másik versenyző. Noha a motor nem volt annyira erős, mint a riválisoké, az üzemanyag-takarékossága és a remek aerodinamikájú kasztni kompenzálta a hiányosságokat. A Lotus nagy reményekkel vágott neki az idénynek Renault turbómotorjaival és előző évi felállásukkal: Elio de Angelis és Nigel Mansell voltak a versenyzői. A kiábrándítóra sikeredett 1983-as szezonbefejezést követően a gyári Renault-csapat nemcsak a versenyzőit, de a tervezőmérnökét is lecserélte. Új pilótái Patrick Tambay és Derek Warwick lettek, a motor pedig egy 800 lóerős turbó erőforrás. A Toleman, feltörekvő kiscsapatként leigazolta Johnny Cecotto-t és az újonc Ayrton Sennát, de emellett Stefan Johansson és Pierluigi Martini is szerepet kaptak. A motor maradt az előző évi négyhengeres Hart-turbómotor. Az évet Pirelli abroncsokkal kezdték, majd szezon közben Michelin gumikra váltottak. Az Alfa Romeo (melyet átvett az Euro Racing, a név megtartása mellett) elvesztette főszponzorát, a Marlborót, de helyette megkapta a Benettont. Új versenyzői Riccardo Patrese és Eddie Cheever lettek. Motorjuk az erős, de sokat fogyasztó V8-as Alfa Romeo-turbó maradt. Ezt a motort immár az Osella csapat is megkapta. A Ferrari továbbfejlesztette előző évi modelljét, melyet 850 lóerős V6-os turbómotor hajtott. Két versenyzője René Arnoux és az olasz Michele Alboreto voltak. A Ligier V6-os Renault turbómotorra váltott az előző évi Cosworth-szívómotorról. Versenyzői François Hesnault és Andrea de Cesaris lettek.
Nagydíjak # Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló 1 brazil nagydíj Március 25. Jacarepaguá 22px Alain Prost McLaren-TAG Összefoglaló 2 dél-afrikai nagydíj Április 7. Kyalami Niki Lauda McLaren-TAG Összefoglaló 3 belga nagydíj Április 29. Zolder 22px Michele Alboreto 22px Ferrari Összefoglaló 4 San Marinó-i nagydíj Május 6. Imola 22px Alain Prost McLaren-TAG Összefoglaló 5 22px francia nagydíj Május 20. Dijon Niki Lauda McLaren-TAG Összefoglaló 6 monacói nagydíj Június 3. Monaco 22px Alain Prost McLaren-TAG Összefoglaló 7 kanadai nagydíj Június 17. Circuit Gilles Villeneuve Nelson Piquet Brabham-BMW Összefoglaló 8 kelet-amerikai nagydíj Június 24. Detroit Nelson Piquet Brabham-BMW Összefoglaló 9 amerikai nagydíj Július 8. Fair Park Keke Rosberg Williams-Honda Összefoglaló 10 brit nagydíj Július 22. Brands Hatch Niki Lauda McLaren-TAG Összefoglaló 11 német nagydíj Augusztus 5. Hockenheimring 22px Alain Prost McLaren-TAG Összefoglaló 12 osztrák nagydíj Augusztus 19. Österreichring Niki Lauda McLaren-TAG Összefoglaló 13 holland nagydíj Augusztus 26. Zandvoort 22px Alain Prost McLaren-TAG Összefoglaló 14 22px olasz nagydíj Szeptember 9. Monza Niki Lauda McLaren-TAG Összefoglaló 15 európai nagydíj Október 7. Nürburgring 22px Alain Prost McLaren-TAG Összefoglaló 16 portugál nagydíj Október 21. Estoril 22px Alain Prost McLaren-TAG Összefoglaló
Long Beach helyett ebben az évben Dallasban rendeztek nagydíjat, pokoli hőségben, először és utoljára. Dél-Afrika a szezonzáró helyről visszakerült az év második futamának. A rotációs rendszer miatt a belga nagydíjat ismét Zolderban, a brit nagydíjat Brands Hatch-ben, a német nagydíjat Hockenheimben tartották. A francia és a San Marinó-i nagydíjak helyet cseréltek. A spanyol nagydíj a tervek szerint egy fuengirolai utcai pályán visszatért volna, de nem lett belőle semmi. Ugyancsak nem lett semmi a már előző évben is tervezett New York-i futamból. Már ebben az évben magyar nagydíjat rendeztek volna, mégpedig a Népligetben, október 7-én. Erre végül nem került sor, ezért ugrott be az európai nagydíj a helyén.
Szabályváltozások
A turbómotoros autók egy futamon legfeljebb 220 liter üzemanyagot használhattak. Az üzemanyagtanknak az autó közepén, a pilóta és a motor között kellett lennie. Betiltották a verseny közbeni tankolást. Immáron minden pilótának rendelkeznie kellett szuperlicensszel. A szalagkorlátok helyett betonfalakat létesítettek.
Összefoglaló Az előzetes várakozások alapján mindenki az előző évi Brabham-Renault-Ferrari hármas harcára számított, melybe a McLaren, a Williams, és a Lotus esetlegesen beleszólhatott. Nagy meglepetésre a McLaren kiemelkedett ebből a mezőnyből, a kétszeres világbajnok Niki Lauda és a kilencszeres futamgyőztes Alain Prost uralták a mezőnyt.
Az újonnan bevezetett üzemanyag-szabályok a sebesség csökkentését szolgálták, így már csak 220 liter üzemanyagot használhattak a turbómotoros autók, a verseny közbeni tankolást pedig betiltották. Némi trükközésre adott módot, hogy csak az üzemanyagtartály mérete volt adott, de ha abba különféle trükkökkel, például fagyasztással több üzemanyag fért, az is szabályos volt. A TAG, amely ekkor a Williams szponzora is volt, egy megállapodás keretén belül a McLaren kizárólagos tervezője lett, és úgy alkották meg a Porsche-turbómotort, hogy a gyártó energiatakarékosság terén szerzett tapasztalatait is felhasználták.
A világbajnoki címvédő Nelson Piquet és a Brabham-BMW ideális páros voltak, kilenc pole pozíciót is szerzett, de az első hét futamon még pontot sem sikerült szereznie motorhiba és turbóhiba miatt, így le kellett tennie a címvédésről. Ennek ellenére a végsőkig küzdött, és a szezon végén is számtalanszor volt, hogy vezette a versenyt, amelyet aztán rendre valamilyen meghibásodás miatt vagy fel kellett adnia, vagy az üzemanyaggal spórolás miatt lassítania kellett. Helyette az idény a McLaren két versenyzője közti titáni küzdelemről szólt. Prost, akit a Renault csapattól az előző év végén kirúgtak (mert nyíltan kritizálta csapatát) főleg az időmérőkön volt nagyon gyors, de Lauda a versenyeken képes volt tartani vele a tempót. A két évvel korábban a Formula–1-be visszatérő Lauda úgy tűnt, semmit nem vesztett korábbi elszántságából és lendületéből, de Prost személyében emberére akadt. Az időmérő edzéseket nem is nagyon erőltette, inkább a versenystratégiára koncentrált. Megbízhatósága és folyamatos pontgyűjtögetése eredményezte azt, hogy végül ha mindössze fél ponttal is, de világbajnok lehetett. Ráadásul Denny Hulme után másodikként vitte ezt véghez úgy, hogy az idényben egyetlen pole pozíciót sem szerzett.