bélyegkép|170px|Circuito de Pedralbes bélyegkép|170px|Circuito del Jarama 170px|bélyegkép|Circuito de Montjuich bélyegkép|170px|Circuito de Jerez
A spanyol nagydíj (spanyolul: Gran Premio de España, katalánul: Gran Premi d'Espanya) egy autóverseny-hétvége, amely a Formula–1 világbajnokság része. Az egyik legrégebben létező ilyen rendezvény, még a Grand Prix-versenyzés korszakában, 1913-ban rendezték meg először, Guadarrama környékén. Formula–1-es versenyként először 1951-ben, majd 1954-ben került rá sor a Circuit de Pedralbesen, Barcelonában. Állandó jelleggel 1967 óta szerepel a versenynaptárban, pár év kimaradással.
A spanyol nagydíjnak történelmileg több helyszíne is volt, általában május végén, június elején rendezték. A sokáig a Circuit de Barcelona-Catalunya versenypályán rendezett futam 2026-tól a Madring pályán kerül lebonyolításra. 2025 márciusában 2035-ig meghosszabbították a nagydíj formula–1-es szerződését.
Története Az első versenyt 1913-ban rendezték, habár nem formulaautókkal, hanem túraautókkal. A helyszín a Madrid melletti Guadarrama volt, egy 300 kilométeres országúti versenyen, hivatalos neve RACE Grand Prix volt (a Real Automóvil Club de España után elnevezve), győztese pedig Carlos de Salamanca egy Rolls-Royce-szal. Mivel már korábban is rendeztek autóversenyeket Spanyolországban, annak nagy volt a népszerűsége, ezért hamar kialakult az igény egy állandó pályára is. A Sitges-Terramar nevű, 2 kilométeres oválpályán rendeztek először spanyol nagydíjat ezen a néven, ezt Alberto Divo nyerte egy Sunbeam-mel.
Az első verseny után aztán pénzügyi nehézségek léptek fel, így új helyszínt kellett keresni. 1926-ban már a közel 18 kilométeres, Bilbao mellett található Circuito Lasarte pályán versenyeztek, San Sebastián nagydíj néven. Az 1927-es verseny már a konstruktőri világbajnokság része volt, de a lasartei versenyek 1934-ig nem voltak nagydíjak, és jobbára sportautós szabályok mentén rendezték őket. 1930-ban a világgazdasági válság hiúsította meg a nagydíjat, 1931-ben és 1932-ben pedig egyáltalán nem rendeztek versenyt, politikai és gazdasági okokból. 1935-ben rendeztek utoljára versenyt, ekkor a spanyol polgárháború véget vetett mindenféle versenyzésnek.
1951-ben már mint a Formula–1 része rendzetek futamot Barcelonában, a Pedralbes utcai pályán, amit Juan Manuel Fangio nyert, és egyben itt szerezte első világbajnoki címét is az Alfa Romeóval. A következő két évben is tervbe volt véve a futam, amire pénzügyi nehézségek miatt nem kerülhetett sor. 1954-ben Mike Hawthorn nyert a Ferrarival, amellyel megtörte a Mercedesek dominanciáját. 1955-ben megrendezték volna a futamot, csakhogy nem sokkal előtte történt a Le Mans-i 24 órás futamon egy borzalmas baleset, ami miatt három másik versennyel együtt a spanyol nagydíj is elmaradt, biztonsági okokból. A következő két évben, habár volt rá szándék, de nem rendezték meg, és Pedralbesben nem volt több verseny.
Az 1960-as években a spanyol automobil-szövetség, hogy megerősítse szándékát arra nézve, hogy szeretnének a Formula–1 világbajnokság része lenni, elkezdtek építeni egy új versenypályát Madridtól északra, Jaramában; továbbá Barcelona mellett felújították a Montjuïc Circuit pályát. Jaramát 1967-ben egy bajnokságon kívüli versennyel avatták fel, amit Jim Clark nyert a Lotusszal. 1968-ban aztán Formula–1-es versenyt rendeztek itt azzal, hogy rotációs rendszerben, páratlan években Montjuïc is rendez versenyeket. A két pálya közt alapvető különbségek voltak: Jarama szűk, technikás és lassú pálya volt, Montjuïc pedig kimondottan gyors és széles. Előbbi pályán Graham Hill nyert először 1968-ban, utóbbin pedig Jackie Stewart 1969-ben. 1970-ben Jacky Ickx és Jackie Oliver keveredtek egymással egy durva balesetbe, amelyben mindketten égési sérüléseket szenvedtek. Ezt a futamot is Stewart nyerte, majd a következőt is, méghozzá parádés versenyzéssel, a sokkal erősebb 12 hengeres autókat maga mögé utasítva. 1974-ben itt győzött életében először Niki Lauda. 1975-öt egy tragédia árnyékolta be Montjuïcben: már a versenyhétvégét megelőzően tiltakoztak a pilóták az elégtelen biztonság miatt, ugyanis a pálya körüli szalagkorlátok nem voltak megfelelően rögzítve. Kilátásba helyezték, hogy ők így nem fognak versenyezni, mire a pánikba esett szervezők közölték, hogy akkor bezárják az autókat abba a stadionba, ahol a versenyen kívül tárolták őket. Végül úgy döntöttek, hogy rajthoz állnak, csak Emerson Fittipaldi volt az, aki tüntetőleg befejezte a versenyt az első kör után. A 26. körben aztán megtörtént a tragédia: Rolf Stommelen autójáról leszakadt a hátsó szárny, ő pedig a nézők közé vágódott, négyen pedig meghaltak. Az eset miatt lerövidített futamot Jochen Mass nyerte, de csak fél pontokat osztottak ki.
Ezután már csak Jaramában rendeztek futamot. 1976-ban James Hunt nyert, aki kihasználta, hogy Lauda egy traktorbalesetben bordatörést szenvedett. Utóbb kizárták, mert az autója a megengedettnél szélesebb volt - a McLaren azonban sikerrel fellebbezett, így visszakaphatta a pontjait. 1977-ben és 1978-ban is Mario Andretti dominált a ground effect mentén megépített Lotusszal. Az 1980-as verseny botrányosan zajlott, az éppen folyamatban lévő FISA–FOCA háború miatt. A FOCA tagjai (lényegében a nem gyári csapatok) bojkottálták a versenyzői eligazítást, pedig azon kötelező lett volna részt venniük, amire válaszul büntetést helyeztek kilátásba. Jean-Marie Balestre, a FISA elnöke közölte, hogy a futam nem lesz a világbajnokság része, ami miatt a FISA-csapatok visszaléptek a hétvégétől. A versenyt Alan Jones nyerte a Williamsszel. 1981-ben újra világbajnoki versenyt rendeztek, amit Gilles Villeneuve nyert egy szinte vezethetetlen Ferrarival, négy versenyzőt is maga mögött tartva. 1982-ben aztán már nem rendezték meg a versenyt: a szervezők inkább egy közeli golfpályába invesztáltak, és a szűk versenypályán a júniusi nagy melegekben egyébként is kevés néző volt.
1984-ben és 1985-ben egy utcai pályát próbáltak nevezni Fuengirolában, de erre nem került sor. Ekkor jelentkezett Jerez városának polgármestere, hogy idegenforgalmi szempontokat figyelembe véve építenének egy új pályát. A Circuito Permanente de Jerez Dél-Spanyolországban épp időben került befejezésre ahhoz, hogy az 1986-os világbajnokságban helyet kapjon, és már rögtön az első verseny nagy izgalmakat hozott. Ayrton Senna nyert Nigel Mansell előtt, mégpedig 1,4 századmásodperc különbséggel, amely a sportág egyik legszorosabb befutója volt. 1987-ben már Mansell nyert, 1989-ben pedig ismét Senna, akinek nagy szüksége volt erre a győzelemre, ha életben akarta tartani világbajnoki reményeit. Jerezben utoljára 1990-ben rendeztek spanyol nagydíjat (habár a pályán 1994-ben és 1997-ben európai nagydíjat is rendeztek), amely egy horrorisztikus balesetetről lett emlékezetes. Martin Donnelly Lotusa nagy sebességgel ütközött a falnak a szabadedzésen, amelynek hatására darabokra tört, ő pedig kizuhant az autóból és elterült az aszfalton. Csodával határos módon maradt életben, de olyan súlyosan megsérült, hogy a karrierje véget is ért. A Ferrari kettős győzelemmel búcsúzott a pályától, amely bár népszerű volt, de olyan messze volt mindentől, hogy nagyon nehéz volt magas nézőszámot összehozni.
Ekkor azonban már megépült Barcelona közelében a Circuit de Barcelona-Catalunya, amelyen már 1991-ben versenyt rendeztek. Az 1992-es futam az olimpia nagydíjaként lett reklámozva. Az első versenyeket a Williams csapat nyerte, majd 1995-től megjelent Michael Schumacher is a győztesek között, aki később a nagydíj egyik legsikeresebb pilótája lett. 1996-ban elképesztő győzelmet aratott a Ferrarival az esőben, amely a csapattal az első győzelme volt. A kilencvenes évek végén Mika Häkkinen nyert zsinórban háromszor, negyedik győzelmétől csak a Mercedes-motor meghibásodása fosztotta meg.
A 2000-es évektől kezdve növelte az országban a nagydíj népszerűségét, hogy megjelentek a spanyol versenyzők, különösen Fernando Alonso. Több dobogót is szerzett itt, győzni viszont csak 2006-ban és 2013-ban tudott itt. 2012-ben nagy meglepetésre a pole pozícióból induló Pastor Maldonado nyert a Williamsszel, amely az első venezuelai pole és győzelem volt. 2013-ban felmerült, hogy a spanyol nagydíj helyszíne rotációban a valenciai versenypálya lesz, de miután maga a pálya is megszűnt ekkor, erre nem került sor. Amíg Barcelonában rendezték meg a versenyt, híres volt arról, hogy aki megszerezte a pole-t, általában az is nyerte meg a futamot. Ezen a pályán előszeretettel rendeztek szezon előtti teszteket is.
2026-ban a Madrid mellett épült Madring vette át a spanyol nagydíjat, de a barcelonai versenypálya sem maradt futam nélkül, ugyanis rotációs rendszerben ott rendezték a Barcelona–Katalónia nagydíjat.
Szponzorok
Gran Premio Talbot de España 1981 Gran Premio Tio Pepe de España 1986-1992 Gran Premio Marlboro de España 1993-2005 Gran Premio de España Telefónica 2006-2010 Gran Premio de España Santander 2011-2012 Gran Premio de España Pirelli 2014 Gran Premio de España AWS 2023 Gran Premio de España Aramco 2024-2025 Gran Premio de España TAG Heuer 2026 Gran Premio de España Lenovo 2027
Statisztikák
Többszörös győztesek (Formula–1) A félkövérrel jelzett pilóták jelenleg is aktívak.
Győzelmek Versenyző Győztes évek 6 Michael Schumacher 1995, 1996, 2001, 2002, 2003, 2004 Lewis Hamilton 2014, 2017, 2018, 2019, 2020, 20214 Max Verstappen 2016, 2022, 2023, 20243 Jackie Stewart 1969, 1970, 1971 Nigel Mansell 1987, 1991, 1992 Alain Prost 1988, 1990, 1993 Mika Häkkinen 1998, 1999, 2000 2 Emerson Fittipaldi 1972, 1973 Mario Andretti 1977, 1978 Ayrton Senna 1986, 1989 Kimi Räikkönen 2005, 2008 Fernando Alonso 2006, 2013
Legsikeresebb konstruktőrök (Formula–1) A félkövérrel jelzett istállók jelenleg is aktívak.
Győzelmek KonstruktőrGyőztes évek 12 Ferrari 1954, 1974, 1981, 1990, 1996, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008, 20139 McLaren 1975, 1976, 1988, 1989, 1998, 1999, 2000, 2005, 2025 8 Mercedes2014, 2015, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021, 2026 7 Williams 1987, 1991, 1992, 1993, 1994, 1997, 2012 6 Lotus 1968, 1972, 1973, 1977, 1978, 1986 Red Bull 2010, 2011, 2016, 2022, 2023, 2024
Legsikeresebb motorgyártók (Formula–1) GyőzelmekMotorgyártóGyőztes évek14 Mercedes **1998, 1999, 2000, 2005, 2009, 2014, 2015, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021, 2025, 202612 Ferrari1954, 1974, 1981, 1990, 1996, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008, 201311 Ford *1968, 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979 Renault1986, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1997, 2006, 2010, 2011, 20123 Honda1987, 1988, 19892 Honda RBPT2023, 2024 * A motorokat a Cosworth építette a Ford finanszírozásával. Az 1980-as versenyt is ilyen motorral nyerték, de az a futam nem volt része a világbajnokságnak, így nem szerepel a táblázatban.
** 1998 és 2005 között az Ilmor építette a motorokat.
Futamgyőztesek A piros háttérrel jelzett versenyek nem Formula–1-es versenyek voltak, vagy nem számítottak be a világbajnokság végeredményébe.