A Columbo amerikai tévéfilmsorozat, amelyet Richard Levinson és William Link készített. A műsort az Egyesült Államokban 1971 és 1978 között rendszeresen, 1989 és 2003 között pedig hellyel-közzel sugározták. Címszereplőjét, Columbo hadnagyot, a Los Angeles-i rendőrség gyilkossági ügyosztályának nyomozóját Peter Falk alakítja. A sorozat epizódjait Magyarországon azóta is adják, és DVD-n is megjelentek. A magyar változatban Columbo magyar hangja Szabó Gyula (A recept: gyilkosság című epizód „Gyilkosság receptre” címmel készült első magyar változatában még Garas Dezső volt).
A sorozat története Columbo alakja az Egyesült Államokban először 1960-ban tűnt fel a The Chevy Mystery Show című sorozat 10. részében (Enough Rope), ahol Columbo szerepét Bert Freed alakítja. A történetet színpadra adaptálták, 1962-ben a Presciption: Murder című előadásban Thomas Mitchell játszotta a hadnagyot. 1968-ban az NBC tévétársaság filmre vitte a Prescription: Murdert („Recept: Gyilkosság”). Ebben már Peter Falk játszotta Columbo hadnagyot, aki – a korábbi forgatókönyveket is alapul véve – egy Gene Barry által játszott gyilkos orvost buktatott le. A szerep népszerűsége egy önálló televíziós sorozat elindításához vezetett, melyet eleinte hetente egyszer vetítettek. A Columbo a Nielsen-osztályozás szerint azonnali siker volt, és Falk Emmy-díjat nyert a sorozat első évadjában nyújtott alakításával. Ezután hét egész szériát forgattak és sugároztak, majd egy évtizednyi (1978) megszakítás után már az ABC tévétársaságnál jelentkezett filmek formájában.
A sorozat hosszát jellemzi, hogy az utolsó részben két olyan színész alakította a gyilkosokat, akik az első rész készítésekor még meg sem születtek.
Columbo jelleme, megjelenése Az olasz származású Frank Columbo, divatra, luxusra igénytelen rendőrségi nyomozó, a tökéletes kispolgár megtestesítője. Látszólag naiv, lassú észjárású, ezért a tettesek eleinte félvállról veszik, míg ki nem derül számukra, hogy a látszat csal. A feleségét rendszeresen emlegeti, de sosem láthatjuk, csak a húgáról, Ritáról készült fényképet, illetve arról is, hogy nincs gyermeke, konkrétan nyilatkozik a Nyugodjék békében Columbo asszony részben. (Ennek ellentmond a Vihar egy pohár borban című rész, ahol előhozza, hogy „tudja, hogy van az, ha ez embernek családja van”.1:14:35 körül említi Columbo a családot) (A Columbo és az MM7-es robot c. részben szintén ezt mondja: „Nekem dolgoznom kell, az asszony meg a srácokkal az anyósomnál van Fresnóban.”) 17:34 percnél hangzik el Sokat emlegeti különböző unokaöccseit is, egyet meg is ismerünk a 60., Ölni már nincs idő című különleges részben, amely akciószerűbb, és – a címnek megfelelően – nem is történik gyilkosság. Valamicskét még beszél olaszul, népes olasz rokonságával tartja a kapcsolatot. Nem keres jól, szerény, kertes házban él. Egy, saját bevallása szerint nem túl okos, Kutya nevű, elaltatás elől megmentett menhelyi basset hound gazdája. (A „Columbo és az MM7-es robot” c. részben elhangzik, hogy a feleségével Hale vagy Tyutyu néven szólítják, de teljesen mindegy, mert úgysem hallgat semmire.) 44:50-kor említi Columbo. Egyáltalán nem sportol, viszont szenvedélyes szivarozó, ami miatt sokszor van problémája. Szénanáthája minden tavasszal kínozza, tüsszög tőle és könnyezik, de nem szed rá antihisztamint, mert az elálmosítja. Felesége tiltakozása ellenére szinte mindig ugyanazt a viseltes ballonkabátot hordja, s drapp öltönyt krémszínű inggel és zöld nyakkendővel.
Egy lefutott, 1959-es Peugeot 403-as kabrióval jár, de nem jó autóvezető, sőt figyelmetlen és a szabályokkal sincs egészen tisztában. Az egyetlen extra a rendőrségi URH-adó-vevő az autójában, az autórádión kívül. (A megkülönböztető fényt sem tudja, hogyan kell a kocsijára kirakni.) Ezt a példányt egyébként Peter Falk személyesen választotta ki a Universal Studio egyik parkolójából. Az autó további ismérve, hogy alig volt karbantartva, éppen csak annyira, hogy menjen. Feleségének is van saját autója, de az – szerinte – az övével szemben „csak közlekedni jó”. Szerény, jövedelméhez illő életvitelt folytat, sokszor rácsodálkozik a gazdagok fényűzésének haszontalanságára.
Igen rossz céllövő, az előírt lövészetekre maga helyett kollégáját küldi el. Nem is hord fegyvert magával. A dartsot viszont mesterien kezeli; egyetlen jó dobással lefőzi nagyképű ellenfeleit. Ők minden esetben magasabb társadalmi osztályba tartozó, eredetileg jóravaló emberek, akik bizonyos élethelyzetben másként megoldhatatlan családi, üzleti problémájukat alaposan kigondolt és megtervezett gyilkossággal kívánják elintézni. Gyakran az áldozatok sem ártatlanok, sokszor előfordul, hogy zsarolni akarják, vagy egzisztenciálisan tönkre próbálják tenni későbbi gyilkosukat.
Professzionális és erőszakos bűnözőkkel, bandák ügyeivel, hétköznapi emberek bűneseteivel Columbo nem foglalkozik. Sohasem mutat gyűlöletet az elkövetők iránt, sokukat még tisztelni is képes.
Columbo sikereivel nem törekszik hírnévre, sőt inkább a háttérben marad. Azzal indokolja ezt, hogy számára sokkal nagyobb öröm a nyomozást sikerrel véghez vinni, minthogy az abból fakadó dicsőséggel kérkedjék. Kerüli a nyilvánosságot, csak néha-néha kerül a média középpontjába. Épp ezért nem közismert személy, a gyilkosoknak kezdetben fogalmuk sincs arról, kivel állnak szemben, így sokan alábecsülik a képességeit. Ha ellenfelei kénytelenek néha elismerni rátermettséget, a válasza: „Csak a munkámat végzem.”
Az a tény, hogy Peter Falk a jobb szemére vak volt, megjelenik a sorozatban. A Visszajátszás (Playback) című epizódban ez nem jön ki a magyar szinkronban, de az eredeti szövegben „caught my eye” (és nem „eyes”) hallható. A végzetes nyom (A Trace of Murder) című résznek a magyar változata is visszaadja ezt, amikor is megkéri kollégáját, hogy tartson vele, mondván: „Három szem többet lát”.
Munkamódszere Columbo jelmondata: Tökéletes bűntett nem létezik. Külső megjelenése és látszólag naiv viselkedése miatt az elkövetők általában nem veszik komolyan. A gyilkos hamis biztonságérzetét olykor azzal fokozza (pl. Hattyúdal), hogy úgy tesz, mintha a gyilkos ellen irányuló, ámde célt tévesztett bűncselekménynek hinné a gyilkosságot.
Mivel a gyilkosok már a nyomozás elején összefüggésbe hozhatók az áldozattal, eleinte színleg még segítenek is neki a nyomozásban. Gyakran félvállról veszik őt, esetleg gúnyosak is vele. Később már kifejezetten gorombán fogadják egyre kellemetlenebb látogatásait, majd az utolsó pillanatig tagadnak, bíznak tökéletesnek tűnő tervükben vagy sziklaszilárdnak hitt alibijükben, de – a profi bűnözőkkel szemben – a lebukás után vállalják a sorsukat.
Columbo az ügyet gyakran úgy oldja meg, hogy felfigyel az ellentmondásokra a gyanúsított történetében, ezeknek gondosan utánajár, apró bizonyítékokat gyűjt, a gyanúsítottat pedig addig faggatja a nem perdöntő apróságokkal, amíg az a folyamatos kérdezősködés miatt ideges lesz, zavarba jön, hibákat vétve keveredik bele a hazugságokba, így akaratlanul újabb bizonyítékot tár fel. Columbo jellemző stratégiája, hogy a kikérdezés utáni távozáskor gyakran visszafordul az ajtóban, hogy „csak még valamit” kérdezzen a gyanúsítottól, rávilágítva egy kulcsfontosságú ellentmondásra. Szeret arra hivatkozni, hogy részéről már lezárná az ügyet, de bürokrata főnökei miatt nem teheti meg. Nyomozásai során számos olyan munkát ismerünk meg általa, amelyről az átlagpolgár azelőtt nem sokat tudhatott (pl. filmes, tévés, borász, színész, zenész, sportember, katonatiszt stb.). Többnyire tisztességes módszerekkel dolgozik, de néha előfordul az is, hogy csapdát állít a tettesnek.
Más, mint a többi Egy átlagos krimiben a gyilkos személyét nem fedik fel mindaddig, amíg a főhős ki nem bogozza a szálakat. A Columbóban a néző látja a bűntényt, így általában tudja, ki, miért és hogyan tette azt. Ezzel szemben a történet itt Columbo szemszögéből bontakozik ki, a néző neki szurkol, hiszen ő mindezekről semmit sem tud.
A sorozatot azért is kedvelik nagyon sokan, mert felhagy a szokásos cselekménysorral, általában nincs benne annyi erőszak, és az esetek felderítése gyakran intellektuális kihívást jelent. A tettes leleplezése sem jár erőszakkal, Columbo a tettest racionális érvekkel, a logikai ellentmondások feltárásával ejti csapdába, bár néhány esetben megpróbálták őt is megölni. A Columbo a guillotine alatt című epizódban a gyilkosnak, a bűvész Elliott Blake-nek (Anthony Andrews) a nyomozó egy guillotine alá fekszik, hogy szemléltesse elméletét. Blake korábban ezzel végzett áldozatával, s most újból hozzányúl, hogy Columbót is eltegye láb alól. A bárd lecsapódik, de a felügyelő feje nem esik le, minthogy előzőleg átalakított egyet s mást a guillotine-on, ezzel szerezve döntő bizonyítékot Blake ellen.
Néha bizonyítékoknak látszó dolgokkal kényszeríti vallomásra a tetteseket. Pl. az 1972-ben készült Columbo a panoptikumban című epizódban a brit színészházaspár (Richard Basehart, Honor Blackman) véletlenül megöli mecénását, majd halálát balesetnek álcázza. Ügyesen igyekeznek egy fontos bizonyítéknak számító esernyőt úgy elhelyezni, hogy ne terelődjön rájuk a gyanú. Egy széthullott gyöngysor darabja, ami a színésznő öltözőjéből származik, bizonyítaná, hogy áldozatuk ott járt. A gyöngyöt azonban maga a felügyelő pöccinti bele ügyes kézmozdulattal pár pillanattal az ernyő kinyitása előtt. Sőt az ernyő sem az, amelyikkel az áldozat náluk járt. A bűnösök végül mégis összeomlanak.
Ugyanebben az epizódban a meggyilkolt lord inasa rájön, kik a tettesek, és – állása megtartása végett – megpróbálja finoman megzsarolni őket. Ekkor a színész vele is végez. Saját kerti lakában felakasztja, hogy öngyilkosságnak tűnjön, és a rendőrség az értékes könyveket nála megtalálva, azt higgye, a lakáj volt gazdája gyilkosa. Az ilyen kettős gyilkosságok is nem egyszer fordulnak elő a sorozatban.