– bélyegkép|250px|jobbra|RPG–7 gránátvető PG–7-es kumulatív páncéltörő gránáttal Az RPG–7 (oroszul: РПГ – Pучной Противотанковый Γранатомёт / RPG – Rucsnoj Protyivotankovij Granatomjot, magyarul: kézi páncéltörő gránátvető) a Szovjetunióban az 1950-es évek végén kifejlesztett kézi páncéltörő gránátvető. GRAU-kódja 6G3. Napjainkban kategóriájában a legelterjedtebb fegyver. Legutolsó típusváltozata az RPG–7V2, valamint ennek deszantváltozata az RPG–7D3. Ezeket a változatokat 2001-ben rendszeresítették az Orosz Fegyveres Erőknél.
Története Fejlesztése 1958-ban kezdődött a Szovjetunióban, a Bazalt vállalatnál. A fejlesztés alapjául az RPG–2-es gránátvető szolgált. Mind az RPG–2, mint az RPG–7 kialakításában és működésében a német Panzerfauston alapul. Az RPG–7-et 1961-ben rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, majd hamarosan széles körben elterjedt. A Szovjetunióval szövetséges országokon kívül a harmadik világ számos országa rendszeresítette. A vietnámi háborúval kezdődően szinte mindegyik helyi konfliktusban bevetették. Napjainkban is mintegy 50 országban használják. A reguláris hadseregeken túl kedvelt fegyvere a különféle félkatonai, gerilla- és terrorista csoportoknak. Népszerű változata a deszantcsapatok részére kifejlesztett, szétszerelhető indítócsövű RPG–7D. Kínában, Iránban, Romániában, Pakisztánban és Bulgáriában licenc alapján gyártják, vagy gyártották. 1991-ig Irakban is folyt a sorozatgyártása. Kínában a 69-es típusjelet kapta a fegyver.
Jellemzői A rendszer a gránátvetőből és szerelvényeiből, valamint a gránátból áll. A vetőcső egy 40 mm belső átmérőjű, 953 mm hosszúságú acélcső. Középső részén, ahol a lövész vállára támaszkodik, hőszigetelési céllal faburkolattal van ellátva. A vetőcső élettartama 300 indítás. A gránátvető középső részén, alul két markolat helyezkedik el. Az első markolatban kapott helyet a kakasos elsütőszerkezet, amely tűzbiztosítóval is rendelkezik. Tüzeléshez az egyszerű kialakítású, a novoszibirszki Tocspribor vállalatnál tervezett PGO–7 típusú, prizmás kialakítású, 2,7-szeres nagyítású optikai irányzék áll rendelkezésre. Az irányzék tárgylemezének rácsos osztásai segítségével lehet a célzást korrigálni a távolság szerint, valamint a szél és a célpont mozgása szerint. A tárgylemezen egy 2,7 m magasságú harcjárműre kalibrált egyszerű távmérő is helyet kapott. Szükség esetén a behajtható mechanikus irányzék is használható.
A gránát repülési távolsága változattól függően 1100 m is lehet, de a rakétahajtómű már kb. 500 m-nél kiég. 300 m fölött már jelentősen romlik az alkalmazás hatékonysága. Mozgó, erősen manőverező célok, és különösen oldalszél esetén még gyakorlott kezelőnek is nehézséget okoz a pontos célzás. Az afganisztáni háború tapasztalatai azt mutatták, hogy a sikeres RPG-s támadások többségét 80 m-nél közelebbi célok ellen hajtották végre.
A gránát bélyegkép|250px|RPG–7 gránátja A gránátvetőhöz kifejlesztett PG–7 rakétahajtású gránát az évtizedek alatt szinte alig változott, de a feladatoknak megfelelően többféle változatát alakították ki. A gránát három, jól elkülöníthető egységből, a harci részből, a menethajtóműből, valamint a stabilizátorral összeépített start-hajtóműből áll. A start-hajtóművet szállítási helyzetben külön tárolják. A gránátok szállítása a lövész vászonból készült háti hordtáskájában történik, amely három db gránát befogadására alkalmas. Lőpor töltetű start-hajtómű biztosítja az indítócső elhagyását 115 m/s-os sebességgel. A gránát végén lévő csavart terelőlapok biztosítják, hogy a gránát már a hossztengelye körül forogva lép ki a vetőcsőből. A start-hajtómű gyújtja be a szilárd hajtóanyagú menethajtóművet, amely néhány másodperces égési ideje alatt 294 m/s-os maximális sebességre gyorsítja fel a gránátot. A stabilizátorok az indítócső elhagyása után, a gránát forgásának hatására nyílnak ki, miután a start-hajtómű szétégette a stabilizátor-szárnyak rögzítését. A stabilizátor-szárnyak hossztengely körüli forgást biztosítanak a gránát számára. A viszonylag nagy felületű stabilizátor-szárnyak miatt oldalszél esetén a szélnyomás a stabilizátor-szárnyakra hat, ami miatt a rakéta - a hagyományos lövedékektől eltérően - a szél irányába húz. A menethajtómű fordított elrendezésű. A hajtómű fúvócsövei a hajtómű elején, a gránát és a hajtómű csatlakozása mentén, körben helyezkednek el.
A gránát harci része többféle kialakítású lehet. Az alapvető gránát-típus a kumulatív gránát, amely páncélozott célok és fedezékek, erődített célok ellen alkalmazható. Első rendszeresített típusa a 70,5 mm átmérőjű PG–7V volt 330 mm-es páncélátütő képességgel. Ezt követte a modernizált, 93 mm-es PG–7VL gránát, melynél a páncélátütő képessége 500 mm-re nőtt. Továbbfejlesztett változata a tandem elrendezésű, két kumulatív harci résszel felszerelt PG–7VR, amely a modern, reaktív páncélzattal ellátott harcjárművek ellen is alkalmazható. Páncélátütő képessége reaktív páncélzat nélküli célpont ellen 750 mm, reaktív páncélzattal rendelkező esetében 600 mm. Főként a helyiségharcok során, élőerő ellen alkalmazható sikeresen a TBG–7V vákuumos (aeroszolos) harci résszel felszerelt gránát, melynek pusztítási hatósugara 10 m. Ugyancsak az élőerő pusztítására fejlesztették ki az OG–7V repeszgránátot, amely fragmentált repeszképző burkolattal van ellátva. A robbanás után képződő mintegy 1000 db repesz 150 m²-es területen szóródik.
Ezeken kívül rendszeresítve van gyújtógránát és gyakorló (ún. lőtériAz éles gránáttal megegyező kialakítású és ballisztikai tulajdonságú, teljes értékű, működő hajtóművel felszerelt, de robbanótöltet nélküli gránát.) gránát is. Szintén gyakorlásra szolgál a puskacsővel felszerelt gránát-imitátor is. Ehhez 7,62 mm-es nyomjelzős géppuska lőszert használnak. A cső kialakítás olyan, hogy a lövedék röppályája közelíti a PG-gránátok röppályáját. Ez a megoldás gazdaságos kiképzést és gyakorlást biztosít.
Műszaki adatok
Tömeg: 6,3 kg (PGO7 optikával 7 kg) Hossz: 950 mm Űrméret: 40 mm (rakétatest, a gránát mérete 70 – 105 mm változattól függően) Gránát sebessége: 115 m/s indulálskor, 300 m/s repülés közben Hatásos lőtávolság: álló cél ellen 330 m, mozgó jármű ellen 200 m (gyakorlatban már 11 km/h oldalszélnél is csak ~180 m álló és ~100 m mozgó célok ellen),United States Army Training and Doctrine Command (TRADOC) Bulletin 3u (1977) Soviet RPG-7 Antitank Grenade Launcher—Capabilities and Countermeasures
https://apps.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/a393159.pdf nagyméretű és területi célok ellen (gyalogság, épület) 700 m Páncéltörő képesség PG–7V (1961): 260 mm; PG–7VL (1977): ~500 mm; PG–7VR (1988): 750 mm (reaktív páncél esetén 600 mm). Halálos rádiusz: OG–7V repeszgránát (1999): 7 m; TBG–7V termobárikus töltet (1988): 10 m (a páncéltörő fejeknek minimális a repeszhatása)
Jegyzetek
További információk
Az RPG–7-et gyártó Bazalt vállalat honlapja és Szerkezeti elemek - rajz
Kategória:Páncéltörő rakéták Kategória:Szovjet rakétafegyverek