Embóliának nevezzük azt az állapotot, amikor egy objektum (embolus) az érrendszerben a vérkeringés segítségével egyik helyről egy másik helyre sodródik, majd elzárja azt az érszakaszt, ahol megakad. Az elnevezés Rudolph Carl Virchow nevéhez fűződik.
Az embólia abban különbözik a trombustól, hogy a trombus nem vándorol, hanem ott okoz elzáródást, ahol keletkezett. Gyakran úgy keletkezik embólia, hogy egy trombusból leszakad egy rész. Embolizációt a keringésbe került zsír vagy levegő is okozhat.
Osztályozás Az embóliákat csoportosíthatjuk az embólus anyaga szerint: Tromboembólia: Az embólus anyaga megalvadt vér, trombus. Ez a leggyakoribb embólusforma. Zsírembólia: Az embólus anyaga zsírszövet. Általában nagyobb, csöves csontokat érő trauma után fordul elő. Levegőembólia: Levegőbuborékok kerülnek az érrendszerbe. Szeptikus embólia: Az embolusokat baktériumok vagy gombák alkotják. Szöveti embólia: Kisebb szövetdarabok embolizációja. Idegentest-embólia: Különféle testidegen anyagok kerülnek a vérkeringésbe, például hintőpor, injekciós tű, műbillentyű stb. Magzatvíz-embólia: Magzatvizet és magzati sejteket tartalmaz.
Az iránya szerint: Anterográd embólia Retrográd embólia Paradox embólia
Az anterográd embólia a véráramlás irányában, míg a retrogád embóliánál az embólus az ellenkező irányba, azaz a véráramlással szemben halad. Ez általában a vérkeringés alacsony nyomású területein következik be (pl.: vénák). A paradox embóliánál az embólus, általában a szív szeptumfejlődési rendellenessége következtében, a szisztémás vénás keringési rendszerből a szisztémás artériásba jut.
Kórélettan
Kapcsolódó szócikkek Véralvadás Infarktus Patológia
Fordítás
További információk
Kategória:Patológia