Székács Ferenc (Pest, 1844. július 19. – Budapest, 1901. december 17.) bíró, jogi szakíró, Székács József szuperintendens fia.
Életpályája 1866-ban ügyvédi oklevelet szerzett és a pesti királyi táblán joggyakornok lett. 1867-ben Pest vármegyei aljegyző, 1869-ben pesti királyi táblai fogalmazó, 1872-ben budai törvényszéki bíró, 1883-ban Nagyszebenben törvényszéki elnök lett. 1886-tól budapesti törvényszéki alelnök s mint ilyen, a büntető osztály vezetője volt. 1891 és 1901 között királyi kúriai bíró, egyike a legkitűnőbb előadóknak és a legalaposabb érvelőknek. Mint a jogtudomány irodalmi művelője pedig egyike volt és Munkatársa a jogtudományi szaklapoknak és folyóiratoknak. Az akkori új magyar büntetőtörvénykönyv legjelesebb kommentátorainak egyike volt. Tagja volt a budapesti jogászegyesület igazgató választmányának is.
Felesége Lenk Ilona volt.
Sírja a Fiumei úti sírkertben található.
Emlékezete Budapest XII. kerületében róla nevezték el a Székács utcát. A Kissvábhegyen a 20. század elején létesített ügyészi és bírói telepen minden utcát jogászokról neveztek el.
Munkái
A magyar büntető eljárás kézikönyve. Budapest, 1881. (2. átdolgozott kiadás. Uo. 1887). Büntetési és börtönrendszerünk reformja. Budapest. 1891. (M. jogászegyleti Értekezések 61. Többekkel együtt). Kalauz az Országos Törvénytárhoz. Budapest, 1892. Rendszeres mutató az igazságügybe vágó kormányrendeletekhez... Budapest, 1894.
Jegyzetek
Források
R. Török Piroska – Gergely Júlia – Gáti Istvánné – Novák Tamásné: Utcák, terek, emberek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973.
További információk
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Pestiek Kategória:1844-ben született személyek Kategória:1901-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek