A basszus a legmélyebb férfihang. Terjedelme F—f1. Mint összhangzattani fogalom, az akkord legmélyebb, annak funkciós jellegét megadó hangját jelenti.Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945) 60. old.
A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.
Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik.
A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a mai értelemben vett basszus még nem létezett.
A basszus első alkalmazója Lodovico Grossi da Viadana volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuót, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.
A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg a közép- és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.
thumb|400px|A basszus hangterjedelme zongorán szemléltetve, a pont a C4-et jelöli.
Basszus hangfekvés Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.
Típusok Basszbariton (karakterbasszus) Zwischenfach (regiszter közötti), egy basszbariton hangjának megfelelően választja ki, hogy basszus vagy bariton repertoárt énekel be.Terjedelme F-f1 Basso Cantabile (magas basszus) – Hangszíne lágy és világos,sok esetben hasonlít a mély baritonhoz,azonban alsó regisztere jóval erőteljesebb.Terjedelme E-e1 Basso Profondo (mélybasszus) – igen erőteljes és sötét hangzású, tömör, hangterjedelme: D2-D4 Basso Buffo(basszusbuffó) – „vígbasszus”, inkább a hang színe, tónusa tesz valakit vígbasszussá, nem köthető kifejezett hangterjedelem hozzá. Kontrabasszus(különösen mély basso profondo) – A főleg keleti keresztény kóruséneklésben jellemző. A basso profundo tulajdonságaival rendelkezik, azonban hangfekvése még mélyebb, jellemzően kontra A - a (C'), de egyesek képesek kontra F és kontra G éneklésére is.
Nevezetes basszus szerepek Georg Friedrich Händel Johann Sebastian Bach (például a Megváltó recitativói a Máté-passióban) Ozmin (Mozart Szöktetés a szerájból című operájában) Sarastro (Mozart: A varázsfuvola) Borisz Godunov (Muszorgszkij) Galickij herceg (Muszorgszkij: Igor herceg) Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok) Wotan (Wagner: A Nibelung gyűrűje) Kurwenal (Wagner: Trisztán és Izolda) Kormányzó (Mozart: Don Giovanni) Don Alfonso (Mozart: Così fan tutte) Jochanaan (Richard Strauss: Salome) Fiesco (Verdi: Simon Boccanegra) Sparafucile (Verdi: Rigoletto) Főinkvizítor; Fülöp király (Verdi: Don Carlos) Don Ruy Gomez (Verdi: Ernani) Don Basilio (Rossini: A sevillai borbély) Mefisztó (Gounod: Faust'')
Basszushangszerek gordonka nagybőgő basszusgitár fagott kontrafagott basszusharsona tuba.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek basszusok listája basszuskulcs
Kategória:Zeneelmélet Kategória:Hangfajok