A blues egyszerre egy zenei forma és egy zenei műfaj, amely a 19. századi, Egyesült Államokbeli mélydéli afroamerikai közösségektől származik, spirituális- és munkadalokból, hollerekből, üvöltésekből, kántálásokból és ritmikus elbeszélő-balladákból áll. A blues alapját a tipikus akkordmenet és a blue note jellemzi. A tizenkét ütemes blues az egyik legelterjedtebb akkordmenet, de ezek a tulajdonságok megtalálhatók a dzsesszben, a rhythm and bluesban és rock and rollban is.
A bluest nem csak az alapvető ismertetőjegyei jellemzik, hanem az ének, a basszusmenet és a hangszerek is. Számos alműfaja létezik, a vidéki bluestól kezdve a városi bluesig, ahol többé-kevésbé népszerű volt a 20. század különböző időszakaiban, de a legismertebb a delta, a Piedmont, a jump és a Chicago blues. A második világháború után az akusztikust felváltotta az elektromos blues és még ismertebb lett. Az 1960-as és az 1970-es években kifejlődött a blues-rock műfaj.
A „the blues” angol kifejezés a „the blue devils”-t jelenti (magyarul „a kék ördögök”), amely a fájdalmasságra és a szomorúságra utal. Ezt a kifejezést George Colman, Blue Devils című 1798-as egyfelvonásos komédiájában lehetett először hallani.The „Trésor de la Langue Française informatisé” provides this etymology to the word blues and George Colman's farce as the first appearance of this term in the English language, see Viszont meglehet, hogy a kifejezés máshonnan ered: az afro-amerikai zenét játszó Hart Wand Dallas Blues című 1912-es száma volt a legelső bejegyzett blues zenemű.Davis, Francis. The History of the Blues. New York: Hyperion, 1995.Eric Partridge, A Dictionary of Slang and Unconventional English, 2002, Routledge (UK), A szám szövegében gyakran tetten érhető a depressziós hangulat.Tony Bolden, Afro-Blue: Improvisations in African American Poetry and Culture, 2004, University of Illinois Press,
Forma A bluesforma egy körökre osztott harmóniamenet, ami ismétlődik. Ez az afro-amerikai zene "kérdezz-felelek" stílusára vezethető vissza. A huszadik század első évtizedeiben a bluesforma még nem volt ismeretes. A korai előadók, mint Bessie Smith sikereinek köszönhetően a tizenkét ütemes bluesforma zenei szabvánnyá vált a húszas-harmincas évekre.Samuel Charters: Nothing But The Blues, 20. oldal Egyéb létező akkordprogressziók, mint a nyolc ütemes blues szintén a blues nevezéktan témakörébe kerülnek. Példának okáért a How Long, How Long Blues, a Trouble in Mind és Big Bill Broonzy Key to the Highway-je. Emellett létezik tizenhat ütemes blues is, mint Ray Charles Sweet 16 Bars-a vagy Herbie Hancock Watermelon Manje. Nem megszokott ütemszámú blueszal is találkozhatunk, például Howlin' Wolf Sitting on Top of the World-je kilenc ütemes.
Egy 12 ütemes blues akkordmenet fokszámokkal:C-blues akkordmenet: I I vagy IV I I7 IV IV I I7 V V vagy IV I I vagy V C C vagy F C C7 F F C C7 G G vagy F C C vagy G
Egy standard 12 ütemű bluesszöveg a tizenkét ütemes bluesformára utal, melynek metruma 4/4. A hagyományos blueskör három akkordot tartalmaz. Ezeket római számokkal jelöljük, ahol az első fok (tonika) jelenti az I. fokot, a negyedik fok (szubdomináns) a IV. fokot, az ötödik fok (domináns) az V. fokot. A zenében a tonika jelenti a nyugvópontot, a domináns erre vezet vissza, angol nyelvterületen ezt turnaroundnak nevezik. A tizenkét ütemes blues formában ezek a harmóniai mozgások valósulnak meg, mellékfokok nem szerepelnek.
A modalitás fogalma szerint az I., IV. és V. fokú harmóniák dúrhármashangzatok. Amennyiben a tercépítkezésű akkordok elméletén haladunk, az első és negyedik fok egy dúrmajor négyeshangzatot, az ötödik fok egy dúrszeptimakkordot ad ki. Ezzel szemben (a modalitást elvetve) a bluesban gyakran mindhárom fok domináns módban szerepel, s mindhárom akkord dúrszeptim. Ez arra vezethető vissza, hogy az afro-amerikai népzene és a nyugat-európai komolyzene fúziója során a zeneileg képzetlen feketék egy dúrhármashangzatra alaphangról indított lá-pentaton skálát énekeltek. Ezzel különböző kromatikus hangok kerültek a harmóniába, mint a kisterc, a kisszeptim vagy a tritónusz.
A kisszeptim-távolság ugyanis a blues egyik alapvető karakterisztikája (ezt a hangközt "blues hetesnek" is nevezik). A "blues hetes" akkordokban szereplő szeptim valójában egy olyan hang, amely frekvenciailag 7:4 távolságban van az alaphangtól. A 7:4 távolság nem ad ki egyetlen olyan hangot sem, ami a nyugat-európai zenetudomány diatonikus skálájában szerepelne. Ettől függetlenül dúrszeptim négyeshangzatként kezeljük ezeket a kottában lejegyezhetetlen szeptimmel rendelkező akkordokat is.
thumb|350px|A-moll pentaton-skála;
A bluesdallamok gyakran élnek a kisterc, tritónusz és kisszeptim hangközökkel..Ewen, 143. o. Azonban ezek nem tiszta hangközök, úgynevezett "blue note"-ok. A temperáltságból adódóan ezeket kottában nem lehet lejegyezni, csakis nem temperált hangszereken vagy emberi hanggal lehet őket jól intonálni (zongorán, gitáron lehetetlen). Míg a tizenkét ütemes bluesprogresszió beleillik a klasszikus zeneelméletbe, a blues igazi karakterisztikáját a kisterc, a tritónusz és a kisszeptim megjelenése jelenti egy dúrjellegű skálában. Ezeket a hangokat általában glissandoknál vagy "előke" hangokként szólaltatták meg.Az "előke hangok" a barokk és klasszicista zenére is jellemzőek, de inkább csak díszként jelennek meg, nem részei a harmóniavilágnak. Példának okáért Wolfgang Amadeus Mozart Piano Concerto No. 21-ében szerepel egy szűkített kvint a domináns dúrszeptim alatt. Ebben az időben bevett technika volt ilyen módon hangsúlyozni a tiszta kvintet. Ezzel szemben a bluesban ezek a hangok a skála részét képezik.
A bluesban az egyenletes, metrikus lüktetést a bluesos nyújtott ritmusok, vagy a sétáló basszus technika adja. Ezek a bluesos nyújtott ritmusok (shuffle) a swing-zenében is megtalálhatók.Kunzler, pg. 1065 A legegyszerűbb shuffle az R&B-korszakban jelent meg a negyvenes-évek közepén,Barry Pearson: Nothing but the blues, 316. o. ahol három hangot játszottak a gitár alsó, mély húrjain. A shuffle-ritmust általában úgy szokták ritmizálni, mint "tí-ri – tí-ri – tí-ri – tí-ri".David Hamburger, Acoustic Guitar Slide Basics, 2001, . Ezt a ritmusképletet hívják swingelésnek, vagy swinges nyolcadoknak. Gitáron játszva egyenletes basszus hallható, vagy hasonló ritmusban el lehet játszani a skála alaphangjától kvintjéig, szextjéig tartó mozgást (szekundonként haladva) és vissza. A következő tabulatúra egy E-dúr blues első ütemeit írja le:Wilbur M. Savidge, Randy L. Vradenburg, Everything About Playing the Blues, 2002, Music Sales Distributed, , 35. o.
thumb|right|350px|Shuffle vagy boogie E-dúrban ().
E7 A7 E7 E7 E |----------------|----------------|----------------|----------------| B |----------------|----------------|----------------|----------------| G |----------------|----------------|----------------|----------------| D |----------------|2—2-4—2-5—2-4—2-|----------------|----------------| A |2—2-4-2-5-2-4—2-|0—0-0—0-0—0-0—2-|2—2-4—2-5—2-4—2-|2—2-4—2-5—2-4—2-| E |0—0-0—0-0—0-0—2-|----------------|0—0-0—0-0—0-0—2-|0—0-0—0-0—0-0—2-|
Dalszövegek A korai tradicionális bluesversszakok általában úgy néztek ki, hogy egy sort ismételtek meg négyszer. Ám, ez csak a 20. század első évtizedében volt így, mert később egy egyszerűbb felépítésű, úgynevezett AAB-minta követte: egy verssor első négy ütemen keresztül tart, megismétlődve a következő négy ütemig, majd végül egy befejező sor a végén.Ferris, pg. 230 Az első két kiadott bluesdalban, a Dallas Blues-ban és a St. Louis Blues-ban, egy tizenkét-ütemes blues van AAB struktúrával. W. C. Handy, az utóbbi szám szerzője, azt írta, hogy ezt a dalszöveg-felépítést azért találta ki, hogy elkerülje a szöveg monotonitását.Father of the Blues: An Autobiography. by W.C. Handy, edited by Arna Bontemps: foreword by Abbe Niles. Macmillan Company, New York; (1941) page 143. no ISBN in this first printing Az ének leginkább ritmikus beszédre emlékeztet, mint dallamra, s a korai években leginkább lazább elbeszéléseknek tűnnek. Az énekes „elmesélte nyers valósággal személyes bánatait elvesztett szerelemről, kegyetlen rendőrökről, fehérek általi elnyomásról és nehéz időkről”.Ewen, pgs. 142–143
A dalszövegek gyakran tartalmaznak afro-amerikai társadalomban megtapasztalt problémákat. Blind Lemon Jefferson Rising High Water Blues 1927-es számában az 1927-es nagy Mississippi árvízről énekel:
Habár a blues nyomorúsággal és elnyomással is társult, azért születtek humoros dalszövegek is, mint például Big Joe Turner Rebecca című száma:Komara, pg. 476
A Hokum blues a komikus dalszövegeiről és a nevetséges előadásmódjáról volt híres. Tampa Red 1928-as Tight Like That száma egy ravasz szójáték: a „tight” magyarul azt jelenti, hogy „szoros”, ám itt a szerző arra gondol, hogy valaki egy bujább testi kapcsolatban áll más valakivel. A második világháború előtti időkben a dalszövegek témái gyakran a gazdasági válság, a gazdálkodás, az ördög, a szerencsejáték, a varázslat, az árvizek és az unalmas időszakok voltak. Viszont jóval egyszerűbbek lettek a háború utáni időkben és általában az énekes rokonainak bánatairól, vagy szexuális gondjairól szóltak.Oliver, pg. 281
Ed Morales író azt állította, hogy Robert Johnson Cross Road Blues című dala részben a joruba vallásról szól: „nem egészen tisztán, de burkolva az van benne, hogy Eshu védelme alá vesz egy keresztutat”.Morales, pg. 277 Viszont a keresztény hit azért ennél jóval kézzelfoghatóbb volt.Mark A. Humphrey, in Nothing but the blues, pgs. 107-149 Számos előadónak, mint például Charley Patton-nak vagy Skip James-nek, vallásos vagy spirituális dalai is voltak. Reverend Gary Davis és Blind Willie Johnson blues zenét játszottak, habár a szövegeik spirituális dolgokról szóltak.
Történet Eredet
Az első blueskották Hart Wind Dallas Blues-a és W. C. Handy The Memphis Blues-a 1912-ből. Az első bluesfelvétel Mamie Smithé, aki 1920-ban lemezre vette Perry Bradford Crazy Blues-át.