A szóhasadás (más néven párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás) a paronímia (hasonlóalakúság) egyik fajtája, amikor egyazon szó akár alap-, akár toldalékos formájában két vagy több alakváltozatra bomlik, és az egyes alakváltozatok között részleges vagy teljes jelentésmegoszlás vagy jelentéselkülönülés áll be (a stílusbeli és a használatbeli különbséget is ideértve). A szóhasadás a szóalkotási módok közé tartozik.
Létrejötte
Szóhasadás során két redundáns alak létezik egymás mellett, s ezek egymástól eltérő, önálló új jelentést kapnak. Szóhasadásról szemantikailag a hasonló alakú szavak esetén beszélünk, amikor egyes alakváltozatok megszilárdulnak.
A szóhasadást inkább történelmi folyamatnak tekintjük, mert a példák többsége régen, különféle hangváltozások (nyíltabbá válás, palatalizáció és depalatalizáció stb.) következményeként alakult ki. Az újabb keletű példák elsősorban tőváltakozáson alapulnak.
Típusai
A szóalakok alaktani szempontból lehetnek tőváltozatok (ha egyazon tőből erednek), különbözhetnek hangrendben, ajakkerekítésben, egy magánhangzó meglétében vagy hiányában, egy mássalhangzó zöngésségében stb.
A szóalakok jelentés szempontjából lehetnek egyjelentésűek (alakváltozat, például fel ~ föl, csoda ~ csuda), hasonló jelentésűek (jelentésmegoszlás, például csekély ~ sekély), vagy különböző jelentésűek (jelentéselkülönülés, például időtlen ~ idétlen). Alakváltozatok esetén a két szó jelentése megegyezik; jelentésmegoszlás esetén különbözik, de rokon egymással; jelentéselkülönülés esetén különbözik, és egymással nem áll (közvetlenül belátható) jelentéstani kapcsolatban. (Ezek áttekintését l. az Alak-jelentés viszony oldalon.)
A szóalakhasadás a szóhasadás altípusa; ez a legújabb időkben is gyakori. A jelentésmegoszlás ilyenkor egyazon szó ragozott alakjánál figyelhető meg. Ezek között megkülönböztethetünk tőváltozatokon alapulókat (a hagyományosan megszilárdult tőalak és a szabályosan képzett alak is megjelenik más-más jelentésben), valamint a toldalékok hasadásán alapulókat (például kétféle többesszám-jel fordul elő). A szóalakhasadás példáit lásd lent.
Megkülönböztetése a homonímiától
A szóhasadás megkülönböztetendő a homonímiától, ugyanis olykor a homonim alakok is eltérő módon ragozódnak, például kara ~ karja. Az ilyen esetek azért nem tartoznak a szóhasadás körébe, mert nem egy alak hasadt ketté, hanem két, különböző eredetű alak esett egybe (a kar mint testrész ótörök eredetű, a kar mint kórus vagy testület pedig latin).
Példák Szóhasadás Alakváltozat csoda ~ csuda fel ~ föl kever ~ kavar setét ~ sötét szí ~ szív veres ~ vörös Jelentésmegoszlás bozót ~ bozont csekély ~ sekély fő ~ fej keserű ~ keserves lobog ~ lebeg magános ~ magányos (palatalizáció útján) makog ~ mekeg mell ~ mál nő ~ nej ó ~ agg ~ avas ördög ~ ördöng(ös) merít ~ márt nevel ~ növel paskol ~ pacskol szaru ~ szarv talán ~ talány (palatalizáció útján)
Jelentéselkülönülés dobban ~ döbben család ~ cseléd forgatag ~ fergeteg/förgeteg helység (település) ~ helyiség (szoba) időtlen ~ idétlen kamra ~ kamara só ~ sav teke ~ tőke toboz ~ doboz vacok ~ vacak
Szóalakhasadás daruk (gépek) ~ darvak (madarak) fia (gyermeke) ~ fiúja (kedvese); (bárány) gyapja ~ (kereskedő) gyapjúja; (egy ember) anyja ~ (csavar) anyája vonalazó (aki vonalaz) ~ vonalzó (szerkesztéshez használatos eszköz) szőlője ~ szőleje, mezeje ~ (mágneses/elektromos) mezője gyorsak ~ gyorsok, objektívek ~ objektívok, vörösek ~ vörösök, kalaposak ~ kalaposok (az előbbi melléknév, az utóbbi főnév többes száma; az eredeti melléknévi alakok nyíltabb hangzós többesszám-jelet kapnak, a főnevesült alakok pedig zártabbat) üdítők ~ üdítőek (az első főnevesült, a második az eredeti melléknévi alak) tárgytalan ~ tárgyatlan, gondtalan ~ gondatlan, lélektelen ~ lelketlen
Kapcsolódó szócikkek Alak-jelentés viszony Homonímia Szóalkotás
Kategória:Szóalkotásmódok