A magyar nyelvészetben jelentéstapadásnak nevezik egyes szerzők azt a szóalkotási módot, amelynek következtében egy szóösszetétel vagy szószerkezet egyik tagja felveszi az egész entitás jelentését. A másik tag – attól függően, hogy a jelenség régebben vagy újabban történt – kikerülhet a szóhasználatból, legalábbis a köznapi nyelvi regiszterben.Zaicz 2008, 863. o. Más nyelvészek ezt a jelenséget az elvonás különleges típusaként kezelik.Gerstner 2006, 328. o.Horváth 2006, 231. o.

Szószerkezet-lerövidítés

Ez a folyamat részben kontextusfüggő, de véglegesülhet a nyelvtörténet során.Bidu-Vrănceanu 1997, 12. o. Például az ősmagyar korban a farkas neve farkas állat volt, de a gyakori együttes használat miatt a jelzett főnév elmaradt, és a jelző átvette a szószerkezet jelentését.

Hasonló példa a latin iecur ficatum ’fügével etetett állatok mája’ szószerkezeté, amelyből a vulgáris latinban csak ficatum, a ’máj’ mint szerv neve lett. Ez öröklődött át a francia nyelvbe és a románba: foie,TLFi, foie szócikk. ficat.

Jövevényszó is kiválhat az átvevő nyelvben a jelzője mellől. Például a román nyelv átvette a török patlıcan ’padlizsán’ szót, amely a magyarba is átkerült, de a paradicsomot is ezzel nevezte meg. Megkülönböztetésül a ’padlizsán’ pătlăgea vânătă (szó szerint ’kékeslila padlizsán’), a paradicsom pedig pătlăgea roșie (szó szerint ’piros padlizsán’) lett. Idővel a melléknévi jelzők főnevesültek, és a jelzett főnév gyakorlatilag kiment a használatból.

Egyéb példák a magyarban: brassói aprópecsenye > brassói; gyulai kolbász > gyulai; szálló hely > szálló; százszorszép virág > százszorszép; tokaji bor > tokaji.

Francia példák a következők: une ondulation permanente (szó szerint ’állandó hullámosítás’) > une permanente ’dauer’; un bureau de tabac > un tabac ’dohánybolt’; un bateau à trois mâts > un trois-mâts ’háromárbócos hajó’.

Egyes szószerkezetek lerövidítése teljesen kontextusfüggő. Például a kommunista párt (franciául le Parti communiste) szószerkezet lerövidítése a pártra (franciául le Parti) a társadalmi-politikai kontextusnak tudható be.Dubois 2002, 1–2. o.

Más szószerkezetek lerövidítését a beszédhelyzet (szituációs kontextus) határozza meg, azaz egyszer már megadott pontosításokat hagynak el. Például miután kimondták, hogy Le jardinier du château est venu me voir ’A kastély kertésze eljött hozzám’, a kontextus további részében az alanyi névszói csoportból csak le jardinier ’a kertész’ marad.

Összetett szó lerövidítése

A magyar nyelvben a szóösszetétel az egyik leggyakoribb szóalkotási mód, és az összetett szavak nagy része alárendelő szószerkezetre vezethető vissza. Lerövidítésük hasonlít az ilyen szószerkezetekére. Példák: feketekávé > fekete; napkelet > kelet; kanárimadár > kanári; kölnivíz > kölni.

Egyes nyelvekben, mint például a franciában, sokkal kevesebb összetett szó van, mint a magyarban, és a legtöbb tudatos, szakszavakat alkotni hivatott, ún. „tudományos szóösszetétel” eredménye. Ezekben legalább az egyik tag önállóan nem létező szó, bár lexikai jelentése van. A másik tag lehet önálló szóként is létező francia vagy régi, már franciának érzett jövevényszó, de legtöbbször mindkettő idegen, a latin nyelvből vagy a görögből átvett, önállóan nem létező szó.Grevisse – Goosse 2007, 190. o. Az általános szókincsbe kerülve az ilyen szavak gyakran lerövidülnek.Grevisse – Goosse 2007, 198. o.

Gyakrabban a lerövidülés a tágabb értelmű apokopéval történik: automobile (’magától’ + ’mozgó’) ’gépkocsi’ > auto ’autó’, ’kocsi’; dactylographe (’ujj’ + ’ír’) ’gépíró(nő)’ > dactylo; photographie (’fény’ + ’írás’) ’fénykép(ezés)’ > photo ’fotó’; radiophonie (’sugár’ + ’hang’) ’rádiózás’ > radio ’rádió’.

Ritkábban az első tag válik le, amit az ugyancsak általános, „aferézis” elnevezésű szórövidüléshez sorolnak:Grevisse – Goosse 2007, 203. o. autobus ’autóbusz’ > bus ’busz’; autocar > car ’távolsági busz’.

Jegyzetek

Források

Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2023. május 25.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 25.) Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 306–334. o. (Hozzáférés: 2023. május 25.) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. (Hozzáférés: 2023. május 25.) Horváth László. 11. fejezet – Az ősmagyar kor. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 226–237. o. (Hozzáférés: 2023. május 25) Trésor de la langue française informatisé (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2023. május 25.) Zaicz Gábor. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete . Budapest: Tinta. 2006. (Hozzáférés: 2023. május 25.)

Kapcsolódó szócikk

Elvonás (nyelvészet)

Kategória:Szóalkotásmódok