A Kongói Köztársaság (), vagy más néven Kongó-Brazzaville független köztársaság Közép-Afrikában, túlnyomórészt a Kongó-medencében helyezkedik el. Északnyugaton Kamerun, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaság, keleten és délen a Kongói Demokratikus Köztársaság, délnyugaton Angola Cabinda exklávéja és egy rövid szakaszon az Atlanti-óceán, illetve nyugaton Gabon határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Brazzaville. A hivatalos nyelv a francia, továbbá két nemzeti nyelv van, a bantu nyelvekbe tartozó kituba és lingala. A legmagasabb pontja az 1020 m magas Mont Nabemba, a leghosszabb folyója a Kongó, amely az Ubangival természetes határt képez a Kongói Demokratikus Köztársasággal.
Az ország Francia Egyenlítői-Afrika része volt egészen 1960. augusztus 15-én, amikor megalakult a független Kongói Köztársaság. 1969-ben egy marxista-leninista állam jött létre Marien Ngouabi vezetésével. Az első többpárti parlamenti választást 1992-ben rendezték meg, de a demokratikus átalakulást megszakította az 1997-ben kezdődő kongói köztársasági polgárháború, amivel az 1979 óta a Kongói Munkáspártot vezető Denis Sassou-Nguesso került újból hatalomra, így 1997 óta ő az ország egyetlen elnöke.
Fejlődő ország, amely 2013-ban a 142. helyet foglalta el az emberi fejlettségi index (HDI) szerint sorolt országok ranglistáján. A Guineai-öböl egyik legnagyobb kőolajkitermelőjévé vált, amely biztosít számára bizonyos fejlődést, de a gazdasága továbbra is (2020 táján) főleg a kőolajszektortól függ,Nzaou-Kongo, Aubin (2018). Exploitation des hydrocarbures et protection de l'environnement en République du Congo : essai sur la complexité de leurs rapports à la lumière du droit international. és a gazdasági növekedés lelassult az olajárak 2015 utáni esése óta.
Földrajz bélyegkép|balra|180px|A Kongói Köztársaság domborzati térképe Az országnak viszonylag kicsi tengerpartja van (170 km), viszont észak felé messze benyúlik a szárazföldbe (1200 km). Az ország legnagyobb területeit lapos fennsíkok és mocsaras völgyek teszik ki. A természetes növénytakarója változatos, a szárazabb déli területeken a szavanna, míg az északi, csapadékosabb területeken az esőerdő a jellemző. Domborzat Délnyugatra egy tengerparti síkság fekszik, középen a Mayombé hegység emelkedik ki a kristályos kőzeteivel, az ország belsejében egy fennsík található.
Vízrajz Keleti határát két nagyobb folyó, a Kongó és az Ubangi jelenti.
Éghajlat Egyenlítő menti helyzete miatt a hőmérséklet egész évben egyenletes. A nappali hőmérséklet általában 24 °C, miközben a levegő páratartalma magas. Éjjel 16–21 °C-ra hűl a levegő. Az éves csapadékmennyiség a parti síkságon 1000 mm körüli, az ország központi vidékén 2000 mm-t meghaladja. Időben viszont nem egyenletesen oszlik el: a legszárazabb hónap június és augusztus, a legesősebb november.
Környezeti problémák A főbb környezeti problémák közé tartozik a járművek kibocsátása miatti levegőszennyezés, főleg a nyers, kezeletlen szennyvízből származó vízszennyezés és az erdőirtás.
A faipar és más iparágak veszélyeztetik a környezetet, amelyekről viszont az állam nem tud lemondani. Súlyosbítja a helyzetet a hatékony kormányzat hiánya, a döntések átláthatatlan módja.
Élővilág, természetvédelem Az ország legnagyobb része a trópusi esőerdők zónájába esik. A síkságokon nagyon nehezen járható mocsarak alakultak ki, amelyek védelmet nyújtanak ritka állatoknak is. Ilyen például a gorilla.
Nemzeti parkjai Conkouati-Douli Nemzeti Park Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park Ntokou-Pikounda Nemzeti Park Odzala-Kokoua Nemzeti Park Ogooué-Leketi Nemzeti Park
Természeti világörökségei Az UNESCO világörökség-listáján egy terület van, a Sangha-folyó menti három nemzeti védettségű terület, amely három ország területét és nemzeti parkjait foglalja magában, a Kongói Köztársaság Nouabalé-Ndoki Nemzeti Parkját, Kamerun Lobéké Nemzeti Parkját és a Közép-afrikai Köztársaság Dzanga-Ndoki Nemzeti Parkját.http://whc.unesco.org/en/list/1380
Történelem A térség legrégebbi lakói a pigmeusok. A bantu vándorlás idején bantuk váltották fel, olvasztották be őket. A bakongó nép egy bantu csoport, amely a mai Angola, Gabon és Kinshasa-Kongó egy részén is letelepült. Több bantu királyság épített ki kereskedelmi kapcsolatokat a Kongó folyó vízvidékével, a legnevezetesebbek: Kongó, Loangó, Teke.
A portugál felfedező, Diogo Cão 1484-ben érte el a Kongó torkolatát.Olson, James S. & Shadle, Robert. A kereskedelmi kapcsolatok alakultak a bantu királyságok és az európai kereskedők között, akik árukkal, iparcikkekkel kereskedtek,továbbá a belső területeken foglyul ejtett rabszolgákkal kereskedtek. A partvidék a transzatlanti rabszolga-kereskedelem egyik kiindulópontja lett.
A 19. században megkezdődött a Kongó folyó deltájának közvetlen európai gyarmatosítása, amely visszavetette régióban a bantu társadalmak hatalmát.Boxer, C. R. The Portuguese Seaborne Empire, 1415–1825, A. A. Knopf, 1969, thumb|200px|Brazzaville-i vasútállomás 1932-ben A Kongó folyótól északra fekvő terület 1880-ban francia fennhatóság alá került a Pierre de Brazza és Makoko batekei királlyal kötött szerződés eredményeként. Makoko halála után özvegye, Ngalifourou királynő fenntartotta a szerződés feltételeit, és a gyarmatosítók szövetségese lett. Ez a kongói gyarmat először Francia Kongóként, majd 1903-ban Közép-Kongóként vált ismertté.
1908-ban a franciák megszervezték a Francia Egyenlítői Afrikát (AEF), amely Közép-Kongóból, Gabonból, Csádból és Oubangui-Chariból (későbbi Közép-afrikai Köztársaságból) állt. A franciák Brazzaville-t jelölték ki szövetségi fővárosnak.
A 20. századi kongói gyarmati uralom első ötven évében a természeti erőforrások kitermelésére összpontosítottak. Az első világháborút követően a Kongó–óceáni vasút megépítése a becslések szerint legalább 14 ezer emberéletet követelt.
A Kongói Köztársaságot 1958. november 28-án hozták létre, és 1960-ban nyerte el függetlenségét Franciaországtól. 1969 és 1992 között marxista–leninista állam volt, Kongói Népköztársaság (KNK) néven.
Denis Sassou-Nguesso elnök először 1979-ben került hatalomra. A rezsime 1990-ben – a közép-európai kommunista rezsimek bukásával egyidőben – véget ért és 1992-ben demokratikus úton választott kormányt iktattak be. Az országban 1992 óta tartanak többpárti választásokat, de a demokratikusan megválasztott kormányt az 1997-es Kongói Köztársaság polgárháborúja megbuktatta.
1997-ben a rövid polgárháború után újra Denis Sassou-Nguesso elnök került hatalomra. Azóta (a 2020-as évek elején is) Sassou-Nguesso megszakítás nélkül van hatalmon az ország elnökeként.
Politika és közigazgatás Az ország félelnöki rendszerű köztársaság.
A parlament kétkamarás, egy 72 fős Szenátusból és egy 151 fős Nemzetgyűlésből áll.
Az országot a Freedom House 2022-es jelentése a „nem szabad” kategóriába sorolta.
Az elnököt közvetlenül választják, öt évre. A 2002-es alkotmány két mandátumra korlátozta az elnököt, és 70 éves korhatárt írt elő. A Denis Sassou Nguesso elnök által javasolt 2015-ös alkotmányos népszavazás azonban megszüntette ezeket a korlátozásokat, lehetővé téve számára, hogy újra induljon. A népszavazást széleskörű tiltakozások követték és csalással vádolták.
Denis Sassou-Nguesso elnök évtizedek óta szinte megszakítás nélkül megőrizte hatalmát az ellenzék súlyos elnyomásával. Sassou Nguesso két legjelentősebb ellenfele a 2016-os elnökválasztás után börtönbüntetést kapott. 2021-ben Sassou Nguesso a negyedik elnöki ciklusát nyerte meg, miután 1997-ben visszatért a hatalomba. Ekkor Sassou Nguesso a szavazatok 88,4 százalékát szerezte meg, egy ellenzéki csoport bojkottjával, a szavazók megfélemlítésével és az internet leállásával megzavart választáson.
A korrupció és a több évtizedes politikai instabilitás hozzájárult a gyenge gazdasági teljesítményhez és a szegénység magas szintjéhez. Gyakran jelentenek a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseket, de csak ritkán vizsgálják ki őket.
Közigazgatási beosztás thumb|jobbra|250px
A Kongói Köztársaság közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a megye (département), amelynek az alegysége a kerület. Az ország 12 megyére van osztva, amelyekből 2 városi terület, a főváros, Brazzaville és a második legnagyobb város, Pointe-Noire. A megyék tovább vannak osztva 86 kerületre. További 6 önkormányzati város van, amelyekbe beletartozik Brazzaville és Pointe-Noire is.
MegyeFővárosNépesség (fő)Terület (km2)BouenzaMadingou309 06312 265BrazzavilleBrazzaville1 373 382100CuvetteOwando156 04448 250Cuvette-OuestEwo72 99926 600KouilouHinda91 95513 650LékoumouSibiti96 39320 950LikoualaImpfondo154 15566 044NiariDolisie231 27125 942PlateauxDjambala174 59138 400Pointe-NoirePointe-Noire715 33544PoolKinkala236 59533 955SanghaOuesso85 73855 800
Külkapcsolatok bélyegkép|A Kongói Köztársaság diplomáciai külképviseletei 33 országnak van kongói köztársasági diplomáciai külképviselete, továbbá az Európai Uniónak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ország az Afrikai Unió, a Frankofónia tagja. Határvitája a Kongói Demokratikus Köztársasággal van a határaikul szolgáló Kongó folyó mentén, aminek nagy részén a gyarmati korszak hagyatékaként nincs meghatározva a folyón lévő szigetek hovatartozása.
Védelmi rendszer
Emberi jogok A Kongói Köztársaság fennállása óta (rövidebb megszakításokkal ugyan) a nem szabad országok között szerepel. Nem kielégítő az egyes szükségletekhez, mint a vízhez és áramhoz való hozzáférés, noha az ország az szénhidrogén-kitermelés révén viszonylagos jóléti társadalommal bír. Nagyon sok a politikai fogoly az országban, s a multinacionális vállalatok a helyi hatóságokkal konspirálva egyszerűen kisajátítják mind a helyi lakosok, mind a pigmeusok földjeit. A hazai és külföldi újságírók is támadásoknak, visszaéléseknek vannak kitéve. Megsértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, állandó jelenség a kínzás, a szexuális erőszak, az ítélet nélküli azonnali kivégzések, a börtönökben tapasztalható kegyetlenség.
A bantu lakosság a pigmeus őslakosokat elnyomja, lenézi, sőt terrorizálja és üldözi is. A bantuk a pigmeusokat rabszolgaként kezelik, sokukat csicskáztatják, amiért esetleg használt ruhát vagy cigarettát, sokszor pedig semmit sem fizetnek cserébe.
Létezik ugyan törvény a pigmeusok védelméről, de a gyakorlatban ez semmit sem jelent. A lakosság és a hatóságok alaptalanul üldözik őket, gyakorta vádolják a pigmeusokat orvvadászattal, lopással és hasonlókkal. Sokukat meggyilkolják a vélt vagy valós bűncselekményekért, az eseteket pedig a hatóság nem vizsgálja ki.
Népesség Általános adatok bélyegkép|A Kongói Köztársaság népességének növekedése 1960-tól
Legnépesebb települések
+A Kongói Köztársaság legnagyobb városai népesség szerint (2007)https://www.citypopulation.de/Congo.html/KépRangVárosMegyeNépességRangVárosMegyeNépességKépkeretnélküli|150x150px Brazzaville1.BrazzavilleBrazzaville11.BouansaBouenzakeretnélküli|150x150px Dolisie2.Pointe-NoirePointe-Noire12.GambomaPlateaux3.DolisieNiari13.MossakaCuvette4.NkayiBouenza14.MindouliPool5.ImpfondoLikouala15.OyoCuvettekeretnélküli|150x150px Pointe-Noire6.OuéssoSangha16.MakouaCuvetteNkayi7.MadingouBouenza17.LoudimaBouenza8.OwandoCuvette18.MossendjoNiari9.SibitiLékoumou19.BétouLikouala10.LoutétéBouenza20.DjambalaPlateaux
Etnikai megoszlás A lakosság döntő többsége, 90%-a bantu. Általában alacsonyabb termetű, robusztus, fekete bőrű emberek.
A feketék főbb csoportjai:A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008 az ország névadói a kongók, 52% az arányuk, két fő csoportjuk, a ba-kongó és a vili-kongó. a második legnagyobb csoport a teke, aránya 17%. a mbosik 12%-nyi arányt érnek el. kisebb csoport még a mbeték 5%-os aránnyal; további csoportok: 3–3% punuk és szangák; 2% maka, 4% egyéb kisebb csoportok tagjai.