A szüsztéma teleion (görög ’teljes rendszer’) az ókori görög zeneelmélet hangrendszere. Két oktáv hangterjedelmet fog át úgy, hogy négy azonos felépítésű, ereszkedő diatonikus tetrachordot és egy „hozzákapcsolt hangot”, proszlambanomenoszt foglal magában. A tetrachordokat párosával szünaphé, közös hang kapcsolja össze, az így létrejövő egységeket diazeuxisz, azaz egy egész hangköz választja el egymástól illetve a proszlambanomenosztól. Ez a „változatlan rendszer”, a szüsztéma ametabolon.
A „változó rendszer”, a szüsztéma metabolon úgy jön létre, hogy a szüsztéma ametabolon kiegészül egy tetrachordon szünémmenónnal, azaz egy ötödik hasonló felépítésű tetrachorddal, amely – mint a neve is mutatja – diazeuxisz helyett szünaphéval kapcsolódik a középhanghoz, a meszéhez. Ez a tetrachord az eredeti rendszer tetrachordon diezeugmenónja egy hanggal mélyebbre transzponálva (e' – d'– c' – h helyett d' – c' – b – a), aminek a félhang hangköze így a meszé fölé kerül.
szüsztéma metabolontetrachordon szünémmenónszüsztéma ametabolon a'nété hüperbolaióng'paranété hüperbolaiónf'trité hüperbolaiónszünaphé →e'e'nété diezeugmenónoktochordnété szünémmenónd'd'paranété diezeugmenónparanété szünémmenónc'c'trité diezeugmenónhparameszétrité szünémmenónbdiazeuxisz →meszéa← szünaphé →ameszéglikhanosz meszónfparhüpaté meszónszünaphé →eehüpaté meszóndlikhanosz hüpatóncparhüpaté hüpatónHhüpaté hüpatóndiazeüxisz →Aproszlambanomenosz
A hangrendszer harmóniái – vagyis a különböző oktávtípusok, hangfajok – abban különböznek egymástól, hogy a diatonikus tetrachordokon belül hol helyezkedik el a félhang. A dór hangfaj esetén a félhang legalul van (felülről lefelé haladva: egész hang – egész hang – félhang), a fríg esetén középen (egész hang – félhang – egész hang), a líd esetén felül (félhang – egész hang – egész hang). A mellékhangfajok – a hüpodór, hüpofríg, hüpolíd stb. a főhangfajokból származtathatóak. A „hüpo” (’lent’) előtag magyarázata, hogy az alaphangfaj „felső” (mélyebb) tetrachordja itt „lefelé” (magasabbra) helyeződik át (figyelembe veendő, hogy a görögök a mai szokással ellentétben felülről lefelé építették fel hangsoraikat).
A hangfajokat kétféleképpen ábrázolhatjuk. Egyik lehetőség, hogy mindegyiket a törzshangok sorozatának egy-egy oktávnyi kivágataként értelmezzük, pl. dór: e' – e, mixolíd: h – H stb. A másik, hogy a hangokat egy rögzített oktáv keretébe illesztjük, és ezen belül módosítjuk őket az adott hangfaj sajátosságainak megfelelően, pl. az e' – e keretben a fríg: e' – d' – cisz' – h – a – g – fisz – e. Ez utóbbi módszer a lírajátékkal függ össze, ahol a húrokat a szükséges harmóniának megfelelően az adott oktávkereten belül hangolták be.
harmóniahangok az e' – e oktávkeretbenoktávfajtahüpodóre'd'c'hagfiszea' – ahüpofríge'd'cisz'hagiszfiszeg' – ghüpolíde'disz'cisz'haiszgiszfiszef' – fdóre'd'c'hagfee' – efríge'd'cisz'hagfiszed' – dlíde'disz'cisz'hagiszfiszec' – cmixolíde'd'c'bagfeh – H
A szüsztéma teleion legkorábbi leírása Eukleidésztől maradt fenn, a legteljesebb pedig Ptolemaiosztól. A középkori zene a hét oktávfajtából vezette le a nyolc tonust, amelyekből a mai nyugati hangrendszer kifejlődött.
Források Online elérés
Külső hivatkozások The Two Main Scalar “Systems” (systemata) of Ancient Greek Music GPS and LPS Greek and then Medieval Theoretical Musical Structures The Transmission of Pythagorean Arithmetic in the Context of the Ancient Musical Tradition
Kategória:Hangsorok Kategória:Ókori zene