Egyenlítői-Guinea független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába.
Területe körülbelül Magyarország egyharmada. Fővárosa 2026 január elejéig a Bioko szigetén található Malabo volt, de ekkor egy rendelet alapján a szárazföld belsejében épülő modern Ciudad de la Paz (Oyala) került az ország új fővárosának kijelölésére..
Egykori spanyol gyarmat lévén az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.
Etimológia Korábban spanyol gyarmat volt, Spanyol-Guinea néven. A függetlenség utáni neve onnan származik, hogy az Egyenlítő és a Guineai-öböl mellett található.
Az ország területén nem halad át az Egyenlítő, déli határa pontosan az északi 1 fokon halad.
Földrajz balra|bélyegkép|180x180px|Domborzati térkép Az ország 28 051 km²-es területe két nagy részre oszlik: a kontinensen fekvő országrész nagyjából négyzet alakú, északon Kamerun, keleten és délen pedig Gabon határolja. A másik nagy földrajzi egység Bioko szigete, amely Egyenlítői-Guinea szárazföldi régiójától mintegy 160 kilométerre északnyugatra, Kamerun partvidékéhez közel fekszik a Biafra-öbölben. Biokón található az ország egykori fővárosa, Malabo is.
A kontinentális országrész Az afrikai kontinens törzsterületén fekvő országrész elnevezése Río Muni. Tengerpartja észak-déli irányban húzódik végig, a homokos strandokat délen alacsony sziklák váltják fel a parton. A mintegy 20 km széles parti síkságot a szárazföld belseje felé dombok váltják föl, amelyek fokozatosan emelkednek az Alsó-guineai-küszöb 500–1000 m magas fennsíkjáig, amelyet spanyolul mesetas-nak neveznek. Gabonból átnyúlnak a Kristály-hegység (Monts de Cristal) nyúlványai is, ilyen például a Niefang-Mikomeseng-hegylánc.
A szárazföld legjelentősebb vízfolyásai az északi határ mentén kanyargó Campo-folyó, a délebbre található Mbini, valamint a keleten de facto határfolyóként szolgáló Kié, amelyet a hivatalos határ, a keleti hosszúság 11° 20′ foka helyett használnak. A déli határnál fekszik a Muni, amely egy sor különböző folyó összeérő, mocsaras tölcsértorkolatának az elnevezése. Hogy a folyók korlátozott mennyiségű vízenergiáját kihasználják, 2012-ben Sendjében egy vízerőművet kezdtek el építeni a Mbinire.
A parti síkságot üledékes kőzetek borítják, a szárazföld belsejét pedig elsősorban idős metamorf kőzetek alkotják, amelynek talajai a hosszas erózió és kimosódás miatt viszonylag rossz minőségűek. semmi|bélyegkép|350x350px|Dzsungel Ciudad de la Paz mellett
Szigetek balra|bélyegkép|220x220px|A Moca-csúcs krátertava, a Biao-tó Az ország fő szigete, Bioko 72 km hosszú és 35 km széles. Kialudt vulkánjainak kúpjai, krátertavai és termékeny vulkáni talajai élesen különböznek a Río Muni tájaitól. A sziget északi részén emelkedik az egész ország legmagasabb pontja, a 3008 m magas Pico de Santa Isabel, amely szintén egy kialudt vulkán. A sziget belsejének középső és déli vidékein is alpesi jellegű hegységek emelkednek, a Moca-csúcs és a környező magaslatok, valamint a Gran Caldera hegyvonulata. Bioko partjai nagyon sziklásak, az általában 20 m magasságot is elérő parti sziklafalakat és zátonyokat csak ritkán törik meg apró öblök és homokos strandok. A nehéz megközelíthetőség különösen igaz a sziget déli részére, amely Egyenlítői-Guinea egyik leginkább elzárt és legfejletlenebb vidéke. Az északi parton egy viszonylag jó kikötőhelyre, egy vulkán félig tenger alá süllyedt kalderájára épült az ország fővárosa, Malabo. A sziget kis mérete és nagy szintkülönbségei miatt a folyók rövidek és gyorsak. Ezek közül a Musola-folyót vízenergia termelésére is használják.
Az országhoz tartozik Annobón szigete is, amely földrajzilag São Tomé és Príncipe szigetcsoportjához tartozik, Biokótol 650 km-re délnyugatra található. A szintén vulkanikus eredetű sziget körülbelül 6 km hosszú és 3 km széles, legmagasabb csúcsa a 613 méteres Santa Mina.
Éghajlat A kontinentális területek és a szigetek éghajlata is jellegzetesen egyenlítői. Az év legnagyobb részében a hőmérséklet forró, sok a csapadék és gyakori a sűrű felhőzet, a pontos értékeket helyenként befolyásolja a tengerszint feletti magasság és az óceántól való távolság. A Río Muni (a szárazföld) területén a nedves évszak februártól júniusig, valamint szeptembertől decemberig tart. Az éves csapadékmennyiség a tengerparttól kelet felé haladva fokozatosan csökken: amíg az Atlanti-óceán partján fekvő Batában ez az érték 2500 mm, addig az északkeleten található Mikomesengben csak 1500 mm csapadék esik. A napi átlaghőmérséklet egész évben 26 °C (szárazföld) és 25 °C (Bioko) körül alakul. A levegő relatív nedvességtartalma a Río Muni területén magasabb. Biokón a száraz évszak novembertől márciusig tart, az év többi része esős. A fősziget déli részén extrém csapadékmennyiségek esnek, San Antonio de Urecában az éves csapadékmenyiség eléri a 11 400 millimétert.
Élővilág, természetvédelem Az esőerdőkben gorillák, csimpánzok, erdei elefántok élnek.
Nemzeti parkjai Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park. 1400 km² területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.
Történelem
A mai Egyenlítői-Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.
1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó-szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)
A szárazföldi terület neve Río Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolga-kereskedelem ellen.
1963-ban belső autonómiát kapott a terület.
1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban a drogfüggő Francisco Macías Nguema uralma alatt, aki a legmagasabb becslések szerint legalább félmillió ember erőszakos haláláért felelős. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.
Politika és közigazgatás
Az ország parlamentáris köztársaság, azonban diktatórikus rendszer van.
T. O. Nguema Mbasogo elnök, aki a nagybátyját megbuktató katonai puccsban vette át a hatalmat, 1979 óta erősen elnyomó tekintélyuralmi rezsimet vezet. Az olajvagyon és a politikai hatalom az elnök családjának kezében összpontosul. A kormány gyakran őrizetbe veszi az ország ellenzéki politikusait, fellép a civil társadalmi csoportokkal szemben, és cenzúrázza a médiát. Az igazságszolgáltatás elnöki irányítás alatt áll, a biztonsági erők pedig erőszakot alkalmaznak. A Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« országok kategóriájába sorolta Egyenlítői-Guineát.
A kétkamarás parlament egy 70 fős szenátusból és egy 100 fős képviselőházból áll, mindkét kamara tagjainak megbízatása öt évre szól. Tizenöt szenátort az elnök nevez ki, 55-öt közvetlenül választanak; a képviselőházat is közvetlenül választják.
Az állampolgárság 10 év állandó ott lakás után szerezhető meg, vagy legalább az egyik szülőnek helyi állampolgárnak kell lennie. A választójog 18 éves kortól jár.
Jogrendszer: részben a spanyol polgári jog és törzsi szokások alapján.
Közigazgatási beosztás thumb|right|300px|Egyenlítői-Guinea tartományai Egyenlítői-Guinea közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a tartomány (provincia), amelynek az alegysége a törvényhatóság (municipio). Az ország 8 tartományra van osztva, amelyek közül a legújabb a 2017-ben létrehozott Djibloho tartomány, aminek a székhelye az új főváros, Ciudad de la Paz lesz. A tartományok további 32 törvényhatóságra vannak osztva.
TartományFővárosNépesség (fő)Terület (km2)AnnobónSan Antonio de Palé531417Észak-BiokoRebola300 374776Dél-BiokoLuba34 6741241DélközépEvinayong141 9869 931Kié-NtemEbebiyín183 6643 943LitoralBata367 3486 665Wele-NzasMongomo192 0175 478DjiblohoCiudad de la Paz
Védelmi rendszer A nemzeti GDP 1%-át fordítják védelmi kiadásokra (2018-as becslés). 18 éves kor fölött a fiúknak kötelező a katonai szolgálat, aminek hossza 2 év. Nőket is besoroznak, de csak adminisztratív pozíciókba és csak a haditengerészethez.
Népesség thumbnail|Malabo bélyegkép|Egyenlítői-Guinea népességének változása 1960-tól
Népességének változása
Legnépesebb települések
Etnikumok Az ország kis lakossága ellenére számos etnikai csoporttal rendelkezik, ezek mindegyike bantu. A fangok, akik Egyenlítői-Guinea legnagyobb népcsoportját alkotják 57%-kal, eredetileg Río Muni belső vidékein éltek és a 18., valamint a 19. század során igázták le az atlanti-óceáni partvidék népeit. A fangok két nagy csoportra oszlanak, a Mbini-folyótól északra a ntumu fangok, a vízfolyástól délre pedig az okak fangok élnek. Az elmúlt évtizedekben közülük sokan Biokóra vándoroltak. Nagy számuknak köszönhetően a politikai hatalom elsősorban a fang politikusok kezében összpontosul. A kontinentális partvidék népcsoportjai, a kombék, mabeák, lengik, bengák és más kisebb törzsek a fangokhoz képest jóval hosszabb ideje kapcsolatban álltak az európai hajósokkal és kereskedőkkel, így még néhány vegyesházasság és némi keveredés is létrejött. A spanyol néprajz ezeket a partvidéki népcsoportokat összefoglaló néven playeros-nak nevezi.
Bioko szigetének őslakosai a bubik, akik jelenleg az ország lakosságának 10%-át teszik ki. A bubik az ország többi népcsoportjával ellentétben hagyományosan matrilineáris társadalomban élnek, ahol a gyermekek anyai ágon örökölnek. Az első kapcsolatfelvétel megtizedelte a népet, ekkor alig néhány ezren maradtak életben. A gyarmati korszak alatt a spanyol hódítók leghűségesebb támogatóivá váltak, mivel bennük látták a biztosítékát annak, hogy a népesebb fangok nem foglalják el a szigetüket. Miután a spanyolok távoztak és függetlenné vált Egyenlítői-Guinea, a fangok beáramlása valóban megkezdődött Biokóra az 1960-as években. Francisco Macías Nguema diktátor uralma alatt (1968–1979), aki maga is fang nemzetiségű volt, a bubikat brutális eszközökkel elnyomták és üldözték. Számos bubit megöltek, akit szeparatizmussal vádoltak, és kivégezték a legtöbb bubi politikust is. Egyes történészek szerint ez a szervezett üldöztetés nevezhető népírtásnak. Az erőszak újra fellángolt az 1990-es években, amikor biokói szeparatista milicisták támadásaira válaszul az egyenlítői-guineai kormány megtorlásúl bubi nemzetiségű lakosok százait tartóztatta le és vallatta ki. A diszkrimináció a népcsort ellen a 21. században is megmaradt.
Biokón élnek a Fernandinos-nak nevezett csoport tagjai is, akik a britek által a 19. században felszabadított és Afrikában letelepített rabszolgák leszármazottjai. Korábban ők alkották az ország leggazdagabb rétegét, de a spanyol uralom alatt, majd a függetlenség után nagyon sokat veszítettek befolyásukból. A sziget lakói a crioulos-ok is, akik részben portugál, részben afrikai felmenőkkel rendelkeznek. Biokón az 1970-es években a lakosság jelentős részét Nigériából érkezett vendégmunkások alkották, akik a Malabo környéki ültetvényeken dolgoztak, azonban 1975-ben 45 000 embert hazaköltöztettek, miután a nigériai kormány úgy értesült, hogy Egyenlítői-Guineában elnyomják az állampolgárait.
Annobón szigetén egykori rabszolgák leszármazottai élnek, akiket még a portugálok költöztettek oda, amikor a földdarab São Tomé és Príncipe gyarmatához tartozott.
Nyelvek