Hippói Szent Ágoston

Hippói Ágoston (), a keresztény hagyományban Szent Ágoston (Thagaste, 354. november 13. – Hippo Regius, 430. augusztus 28.) késő antik, latin nyelvű keresztény teológus, filozófus, rétor, püspök, egyházatya és egyháztanító volt. A nyugati kereszténység, a latin patrisztika és a nyugati filozófia egyik legnagyobb hatású szerzőjeként tartják számon. Életműve döntően alakította a nyugati keresztény gondolkodást, különösen a kegyelem, az eredendő bűn, a szabad akarat, a predesztináció, az egyház, a szentségek, a rossz és a politikai rend értelmezésében.Peter Brown: Augustine of Hippo: A Biography. Revised Edition. University of California Press, Berkeley–Los Angeles, 2000.John M. Rist: Augustine: Ancient Thought Baptized. Cambridge University Press, Cambridge, 1994.Henry Chadwick: Augustine. Oxford University Press, Oxford, 1986.

Gondolkodására hatott a latin retorikai műveltség, Cicero, a platonizmus és különösen az újplatonizmus, amelyet keresztény teológiai keretben értelmezett újra. Hatása a középkori skolasztikában, Aquinói Szent Tamás teológiájában, a reformáció kegyelemtani vitáiban, a janzenizmusban, a modern filozófiában, a fenomenológiában, a politikai gondolkodásban és a nyugati önéletrajzi irodalom történetében is jelentős maradt. Politikai és történetfilozófiai gondolkodása, különösen Az Isten városáról című műve, hatást gyakorolt a keresztény államfelfogásra és az „igazságos háború” elméletének első egyértelmű szószólója volt.Diarmaid MacCulloch: A History of Christianity: The First Three Thousand Years. Allen Lane, London, 2009.Gareth B. Matthews: Augustine. Blackwell, Oxford, 2005.

A római Észak-Afrikában, romanizált helyi családban született. Anyja, Mónika keresztény volt, apja, Patricius csak élete végén keresztelkedett meg. Tanulmányai során a latin retorikai műveltség kiemelkedő képviselőjévé vált; tanított Thagastében, Karthágóban, Rómában, majd Milánóban. Fiatalkorában hosszú ideig kötődött a manicheizmushoz, később az akadémiai szkepticizmus és az újplatonizmus hatása alá került. Milánóban Szent Ambrus prédikációi, a neoplatonikus olvasmányok és Pál apostol levelei döntő szerepet játszottak megtérésében. A források szerint 387 húsvét vigíliáján Ambrus keresztelte meg; 391-ben Hippóban pappá, később püspökké szentelték.Possidius: Vita Sancti Augustini. Angol fordításban: The Life of Saint Augustine, ford. Herbert T. Weiskotten, Arx Publishing, 2008.Augustinus: Confessiones / Vallomások. Különösen I–IX. könyv.

Püspökként egyszerre volt lelkipásztor, prédikátor, zsinati résztvevő, szerzetesi közösség szervezője, kiterjedt levelezést folytató egyházi vezető és termékeny író. Vitairatai a manicheusok, a donatisták, a pelagiánusok és az ariánusok ellen születtek, de művei nem merülnek ki polemikában: a Vallomások, A Szentháromságról, Az Isten városáról, A keresztény tanításról, bibliai kommentárjai, prédikációi és levelei a keresztény gondolkodás alapszövegeivé váltak.Allan D. Fitzgerald (szerk.): Augustine Through the Ages: An Encyclopedia. Eerdmans, Grand Rapids, 1999.Szabó Ádám Ágoston: „Bevezetés”. In: Aurelius Augustinus: Levelek a donatisták ellen, ford. Hamvas Endre Ádám és Szabó Ádám Ágoston. Szent István Társulat–Moravcsik Gyula Intézet, Budapest, 2022, 13–68.

A katolikus hagyományban a négy nagy latin egyháztanító egyike, Szent Ambrus, Szent Jeromos és Nagy Szent Gergely mellett; a latin hagyományban gyakran nevezik Doctor gratiae-nek, „a kegyelem doktorának”. Vallási kényszerítésről szóló nézetei — különösen a donatistákkal szembeni álláspontja — a későbbi egyháztörténetben, az inkvizíció előtörténetéről szóló vitákban és a modern történeti, teológiai, valamint valláskritikai irodalomban vitatott kérdéssé váltak.Peter Brown: „St. Augustine's Attitude to Religious Coercion”. Journal of Roman Studies, 54 (1964), 107–116.R. A. Markus: Saeculum: History and Society in the Theology of St Augustine. Cambridge University Press, Cambridge, 1970.

Neve, címei és tisztelete

Ágoston latin neve Aurelius Augustinus volt. A név nem a klasszikus római tria nomina teljes alakját tükrözi. A római névadásban a praenomen, nomen gentilicium és cognomen hármasa főként a késő köztársaság és a korai császárkor jól dokumentált elitjére volt jellemző; a császárkor folyamán a praenomen fokozatosan elvesztette megkülönböztető szerepét, amelyet egyre inkább a cognomen vett át. Ágoston korában az Augustinus már a tényleges személynévként működő névelemnek tekinthető. Az Aurelius névelem a késő római névhasználat tágabb összefüggésébe illeszkedik: a Constitutio Antoniniana után az új római polgárok körében az Aurelius különösen elterjedtté vált, mivel Caracalla császár hivatalos nevéhez kapcsolódott. A Hipponensis jelző püspöki székhelyére, Hippo Regiusra utal. A magyar nyelvben leggyakrabban „Hippói Szent Ágoston” vagy egyszerűen „Szent Ágoston” néven szerepel. A keleti keresztény irodalomban gyakran „Boldog Ágoston” néven is említik, ami nem feltétlenül alacsonyabb rangú tiszteletet, hanem eltérő terminológiai és teológiai recepciót jelez.George C. Papademetriou: „Saint Augustine in the Greek Orthodox Tradition”. Greek Orthodox Archdiocese of America.

A katolikus egyházban Ágoston tisztelete ősi eredetű, ezért nem modern értelemben vett, középkori vagy újkori kanonizációs eljárás eredménye; boldoggá és szentté avatási dátuma ezért nem adható meg a későbbi kanonizációs eljárások mintájára. VIII. Bonifác pápa 1298-ban a latin egyház négy nagy egyháztanítójának egyikeként emelte ki. A Doctor gratiae cím a latin teológiai hagyományban a kegyelemről szóló tanításának kiemelkedő hatását fejezi ki. Az egyházi naptárban ünnepe augusztus 28., halálának napja; egyes keleti naptárak június 15-én emlékeznek meg róla. Anyját, Szent Mónikát a római katolikus naptár augusztus 27-én ünnepli.

Életének forrásai

Ágoston életének legfontosabb forrásai saját művei, különösen a Vallomások, levelei és a Retractationes, valamint tanítványa és barátja, Possidius Vita Augustini című életrajza. A Vallomások nem modern értelemben vett önéletrajz, hanem Istenhez intézett ima, bűnvallás, hálaadás és teológiai önértelmezés. Ezért életrajzi adatként használható, de műfaját figyelembe kell venni: Ágoston saját korábbi életét a kegyelem működésének fényében értelmezi.James J. O'Donnell: Augustine: A New Biography. HarperCollins, New York, 2005.

A Retractationes különösen fontos, mert Ágoston élete vége felé saját műveit kronológiai rendben áttekintette, keletkezési körülményeiket megadta, és több korábbi megfogalmazását javította vagy pontosította. Ez ritka ókori szerzői önkritikai dokumentum, amely jól mutatja gondolkodásának fejlődését.Augustinus: Retractationes.

Possidius életrajza, amely Ágoston halála után röviddel, a 430-as években keletkezett, elsősorban a püspöki Ágostont mutatja be: a prédikátort, vitázót, közösségszervezőt, szerzetesi életformát kialakító püspököt és a vandál ostrom idején haldokló egyházatyát. A modern kutatás e forrásokat összeveti a késő római Afrika társadalmi, jogi, nyelvi és egyházpolitikai viszonyaival.Serge Lancel: Saint Augustin. Fayard, Paris, 1999; angolul: Saint Augustine, ford. Antonia Nevill, SCM Press, London, 2002; magyarul: Szent Ágoston. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004.

Élete

Származása és családja

Ágoston 354. november 13-án született Thagastében, Numidia területén, a római Észak-Afrikában. A város a mai Algéria keleti részén, Szúk Ahrász környékén feküdt. Észak-Afrika ekkor a latin nyelvű római kultúra egyik fontos központja volt, amelyben a római jog, a helyi afrikai hagyományok, a pun örökség és a kereszténység egyaránt jelen voltak. Ágoston családja jogilag és kulturálisan a romanizált afrikai közeghez tartozott; otthoni és iskolai nyelve a latin volt. Görögtudása egész életében korlátozott maradt, ami későbbi filozófiai és teológiai műveltségének közvetítő nyelvét is meghatározta.

Apja, Patricius, helyi tanácsnoki rangú, szerényebb vagyonnal rendelkező pogány férfi volt, aki élete vége felé keresztelkedett meg. Anyja, Mónika, keresztény családból származott. A Vallomások Mónikát kitartó, imádságos, türelmes és fia megtéréséért küzdő asszonyként mutatja be. A források szerint Ágostonnak volt egy Navigius nevű fivére és egy nővére, akinek neve nem maradt fenn biztosan; a későbbi hagyomány gyakran Perpetuának nevezi. Ágoston családjának pontos etnikai összetétele nem állapítható meg biztonsággal. A modern szakirodalomban gyakran romanizált észak-afrikai, esetleg berber/amazigh és pun elemeket is hordozó családi háttérről beszélnek, de Ágoston külsejéről nem maradt fenn megbízható kortárs leírás. Családi hátterét ezért legpontosabban romanizált észak-afrikai közegként lehet leírni; modern etnikai kategóriák alkalmazása forráskritikailag bizonytalan.

Gyermekkora és tanulmányai

Ágoston tanulmányait Thagastéban kezdte, majd Madaurában folytatta. A latin nyelv, a retorika és a klasszikus irodalom terén kiváló képzést kapott. A Vallomások visszaemlékezései szerint gyermekkorában idegenkedett az erőszakos iskolai fegyelmezéstől és a görög nyelv tanulásától, ugyanakkor a latin költészet, különösen Vergilius nagy hatással volt rá. A görög nyelv elsajátításának hiányosságai nem jelentik szellemi képességeinek hiányát; inkább azt mutatják, hogy a késő római afrikai elitképzésben a latin retorikai műveltség volt meghatározó.

A Vallomások híres epizódja szerint Ágoston ifjúkorában társaival körtét lopott, noha a gyümölcsre nem volt szükségük.Augustinus: Confessiones II.4–9. Az epizód nem a lopás anyagi súlya miatt vált jelentőssé, hanem mert Ágoston később a haszon nélküli bűn, a rendezetlen szeretet és a társas bűnelkövetés példájaként értelmezte. Ez jól mutatja a Vallomások sajátos műfaját: az életrajzi események lelki és teológiai jelentést kapnak.

Karthágó, Cicero és a manicheizmus

371-ben Ágoston Karthágóba ment, ahol retorikát tanult. 373 körül itt került kezébe Cicero elveszett dialógusa, a Hortensius, amely a filozófia szeretetére indította. A Hortensius hatását Ágoston később első nagy belső fordulatként írta le:Augustinus: Confessiones III.4. ettől kezdve nem pusztán a szónoki siker, hanem a bölcsesség és a boldog élet kérdése foglalkoztatta.

Karthágóban tartós kapcsolatot létesített egy ismeretlen nevű nővel, akivel mintegy tizenöt évig élt együtt. Kapcsolatukból 372 körül fia született, Adeodatus, akit Ágoston nagy értelmi képességű fiatalemberként említ, és aki később apjával együtt keresztelkedett meg Milánóban. Adeodatus a De magistro dialógus beszélgetőtársaként is szerepel; valószínűleg 388 és 390 között, fiatalon halt meg. A kapcsolat jogilag nem volt római házasság, valószínűleg társadalmi és családi okok miatt, de tartós és kizárólagos kötelék volt. Ágoston később fájdalmasan ír a kapcsolat megszakításáról, amikor milánói házassági tervei miatt elvált fia anyjától.Alan G. Soble: „Correcting Some Misconceptions about St. Augustine's Sex Life”. Journal of the History of Sexuality, 11/4, 2002, 545–569.

Ugyancsak Karthágóban kötődött a manicheusokhoz. A manicheizmus a jó és rossz két kozmikus princípiumának küzdelmét tanító dualista vallási rendszer volt, amely Ágoston számára kezdetben azért volt vonzó, mert a tekintély helyett racionális magyarázatot ígért a rossz problémájára és a Biblia nehéz helyeire. Ágoston a manicheusok között nem a szűkebb aszketikus elit, az úgynevezett „választottak” közé tartozott, hanem a hallgatók, az auditores közé. Körülbelül kilenc évig maradt kapcsolatban velük, de fokozatosan csalódott tanításukban, különösen kozmológiájukban, bibliaértelmezésükben és a milevei Faustus válaszaiban.Gerald Bonner: St Augustine of Hippo: Life and Controversies. Canterbury Press, Norwich, 1986.

Róma és Milánó