Cegléd (németül: Zieglet, horvátul: Ceglid) a negyedik legnépesebb település Pest vármegyében, Érd, Dunakeszi és Szigetszentmiklós után, és a legnépesebb a Ceglédi járásban, amelynek a székhelye. Az „Alföld kapuja”. A Duna-Tisza közében, a fővárostól 74 kilométerre fekszik délkeletre. A középkorban fontos kereskedelmi út egyik megállóhelye volt, mely összekötötte Budát Erdéllyel. Területe közel 245 km2, népessége pedig 35 ezer fő. A város a Ceglédi kistérség székhelye, amelybe beletartozik Abony, Dánszentmiklós, Nagykőrös, Albertirsa, Jászkarajenő, Nyársapát, Kocsér, Tápiószőlős, Ceglédbercel, Köröstetétlen, Törtel, Csemő, Mikebuda és Újszilvás. Városrészei: a Belváros, a Budai úti lakó-üdülő övezet, az Öregszőlő városkert, a Keleti városrész, a Cifrakert üdülő, az Északi lakótelep, az Északi kereskedelmi és üdülőövezet (ennek része az ipari park és a Kernácstelep), az eredetileg vasutasoknak kiépült Szűcs-telep, a Délkeleti iparterület, a Nyugati városkert, és a Külterületi tanyás övezet.
Az 1970-es években tűnt úgy, hogy a település fejlődésnek indulhat, ám a rendszerváltást követően az ipar szinte megszűnt. A mezőgazdaság úgyszintén inkább visszafejlődni látszott, mint hogy előre haladott volna. Napjainkban a szabadidőközpont és a Gyógyfürdő fejlődése mutat jelentős előrehaladást. Cegléd lakossága ennek jelentőségét nagyban felmérte, és az ebbéli igényeket próbálkozik minél jobban kielégíteni. Nem csak a városközpont, de a város külső területein lévő tanyás övezet is inkább a vendéglátásra, a külföldiek, és a turisták fogadására specializálódott, ami úgy tűnik, meg is éri nekik a fáradozást, ugyanis jelentős igény van a méltán híres „magyar vendégszeretet”-re.
Fekvése Budapesttől 74 kilométerre délkeletre található. Földrajzi helyzete Kecskemétéhez és Nagykőröséhez hasonló. A város az Alföldön, a Duna–Tisza közi homokhátságon, két földrajzi kistáj: a Gerje–Perje-sík és a Pilis–Alpári-homokhát találkozásánál fekszik. A feketerészen alakult ki a gabonatermelés, a homokrészen az állattartás, később a szőlő-és gyümölcskultúra. Területére jellemzőek voltak a mocsaras, vizenyős, belvizes részek, valamint a város déli határában folyó Gerje–patak az ártereivel.
A közvetlenül határos települések: észak felől Tápiószőlős, északkelet felől Újszilvás, kelet felől Abony, délkelet felől Törtel, dél felől Nyársapát, délnyugat felől Csemő, nyugat felől Mikebuda, nyugat-északnyugat felől Ceglédbercel, észak-északnyugat felől pedig Tápiószentmárton.
Nevének eredete Az egy fűzfafajtát (parti fűz, Salix elaeaglos) jelölő régi magyar „cegle”, „cigle” szó „d” kicsinyítő képzős alakja.
Városrészei
Belváros Északi Lakótelep Széchenyi Lakótelep Vásárhelyi Pál Lakótelep Északi Ipari-Kereskedelmi övezet Ipari Park Szűcstelep Kernácstelep Keleti Kertváros Csengeri szél Alszeg Bede Déli Kertváros Újváros Nyugati tanyás övezet Ugyer Öregszőlő-kertváros Öregszőlők Kenderföld Felszeg Úrinegyed Budai úti lakó-üdülő övezet Budai út Ceglédfürdő Cifrakertdűlő Kecskéscsárda
Története A település őskori története A termelő életmód megjelenésével megkezdődött a letelepedés is. A mai ceglédi határban több korai (például rézkori) település maradványai is megtalálhatók. Kiemelkedő a késő bronzkori Vatya-kultúra lelőhelye az Öregszőlőkben. A Cegléd területén is élt első, név szerint ismert nép az iráni eredetű nomád szkíták voltak. Temetőjüket Tápiószelén, aranyszarvasukat Tápiószentmártonban találták meg. A rómaiak uralma nem terjedt ki erre a területre, de a római korban éltek itt az iráni eredetű nomád szarmaták (jazigok). A népvándorlás viharait követően, a honfoglalás során valószínűleg a fejedelmi törzs szállta meg a mai Pest vármegye területét. A leletek szerint Cegléd környéke a honfoglalás korában lakott volt.
A középkor Cegléd kialakulása az Árpád-korban kezdődött, de kevés az okleveles említés és a történeti forrás, így nem tudunk sokat erről az időszakról. A napjainkban végzett feltárások bizonyítják, hogy a ceglédi határban több Árpád-kori falu létezett (Cegléden kívül Cseke, Félegyháza, Székegyház, Külsőhegyes, Töröttegyház és még legalább 3 a Bécsi-hát, Máté-völgy és a Madarászhalom területén), s a kutatások során több falumaradvány elő is került, templommal és temetővel. E néhány száz fős kis falvak elnéptelenedésének oka valószínűleg a tatárjárás volt.
Cegléd első okleveles említése IV. (Kun) László korából, 1290-ből származik. Ez a királyi oklevél azonban nem bizonyítja egyértelműen, hogy e területre vonatkozik a ”Chegled” helységnév, hiszen még ekkor több ilyen nevű magyarországi helység létezett. Az igazi, alföldi Ceglédre vonatkozó első hiteles oklevelet 1358-ra tehetjük. Valószínűleg a tatárjárás után Magyarországra befogadott pogány kunok is letelepedtek a környéken.
Az eladdig királyi birtok Ceglédet I. (Nagy) Lajos királyunk 1358-ban anyjának, a lengyel Łokietek Erzsébetnek adományozza, aki aztán 1368-ban az óbudai klarissza apácák birtokába juttatta, akik a török korig, majd 1782-ig voltak földesurai a városnak.
A mezővárosi kiváltságoknak fokozatosan került birtokába a város: 1364. május 8-án (a városalapítók napja) I. (Nagy) Lajostól vámmentességet, 1420-ban Luxemburgi Zsigmondtól szabad bíróválasztási jogot kapott a város, 1448-ban pedig Hunyadi János kormányzó Gyümölcsoltó Boldogasszony, Barnabás apostol és Máté evangélista ünnepeire országos vásártartási jogot adományozott a településnek. (MOL DL 14 166.)
Emellett 1521-ből ismerjük András-napi országos vásárát is. (MOL DL 23 567.) A mezővárosnak 12 tagú saját tanácsa volt. A kiváltságok és a kedvező fekvés Ceglédre vonzották a környező falvak lakosságát.
A város lakosságának nagyságára az 1470-es és az 1510-es évekből van adat. Az előbbi években kb. 750, míg az utóbbi években kb. 1100 ember lakta Ceglédet. Az első városi tanács által kiadott oklevelet 1521-ből ismerjük. (MOL DL 23 567.) A középkor folyamán a településről 13 egyetemre járó személy volt ismert.
A 14. században a Berceltől Tószegig húzódó teljes terület Ceglédhez tartozott, majd Luxemburgi Zsigmond király saját híveinek adományozta Abonyt, Tetétlent, Hunyadi Mátyás pedig Törtelt.
Ugyancsak Zsigmond adományozta el azt a 4 pusztát, amelynek birtoklása több évszázados háborúskodást és pereskedést eredményezett Cegléd és Nyársapát között. A vitának az vetett véget, hogy az 1666-ban elpusztított Nyársapát lakói betelepültek Ceglédre.
1509-ben a város fellázadt az apácák tiszttartója ellen, annak különböző, az adók beszedésekor elkövetett önkényeskedései miatt, és egy parázs vita után a városiak megölték Sebestyén deákot. Az apácák Mészáros Lőrinc papot küldték a városba az emberek megnyugtatására. Az új tiszttartó segítségével aztán két évvel később sikerült a deák családjával egyezséget kötnie az apácáknak és a lakosoknak. Ennek értelmében a város 200 forintnyi kárpótlást fizetett a tiszttartó rokonainak.
bélyegkép|300px|A városháza épülete
1514-ben a keresztes sereg toborzásában, és a parasztháború ideológiájának megfogalmazásában nagy szerepet játszottak a ferences szerzetesek és a vidéki papok. Ezek közé tartozott Dózsa állítólagos barátja, a már említett Mészáros Lőrinc pap is (akinek nevét régebben a Katolikus Iskola viselte). A török ellen induló 40 ezres keresztes sereg Cegléden is átvonult, gyakorlatozott, és Dózsa innen küldte ki a jobbágyokat csatlakozásra felhívó kiáltványát. Körülbelül 2000 ceglédi is csatlakozott a sereghez, hiszen itt is létezett egy jómódú, felemelkedni vágyó marhatartó vagy szőlőbirtokos paraszti réteg. Dózsa híres ceglédi beszéde viszont sohasem hangzott el. Ettől függetlenül nem jogosulatlanul áll a Kossuth téri katolikus templom mögött a Somogyi József által készített Dózsa-szobor. A török uralom alatt A tatárdúlás után újabb veszély fenyegette Magyarországot: a török. Ceglédet már a mohácsi csata után felgyújtották, és Buda 1541-es, majd Szolnok 1552-es elfoglalása után 150 évre török uralom alá kerül. A török korban a város szultáni kincstári (hász) birtok lett, így viszonylagos békességet élvezett. A környékbeli lakosság a pusztítások elől a városba menekült, a puszta határ pedig a rideg marhatartásnak biztosított lehetőségeket. Az 1550-es években tagja volt a 3 város – Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd – szövetségének, nagy fokú bíráskodási önállósággal rendelkezett. A reformáció hatására a város lakossága kálvinista lett (prédikált itt Szegedi Kis István is), ilyen középiskola is működött a városban, és a reformátusok vették birtokba a katolikus templomot is.
Miközben az egész ország számára a török kor nagy pusztulást hozott, addig Cegléd jelentősen gyarapodott a békés időszakokban. Ennek a tizenöt éves háború (1593–1606) vetett véget. Nógrád várának 1594-es visszafoglalásával, Pest megye területén is nagyobb hadjáratok kezdődtek, melyek Ceglédet is érintették. Ekkor a Ceglédet ért nagy veszteségek hatására, a nép teljes szétfutására került sor 1596–1602 között. A lakosság nagy része Kőrösre menekült. Az újranépesülés után a 17. században is nagy fokú önállósággal rendelkező, virágzó város volt. A ceglédi török világnak Buda felszabadulása után vége szakadt, de a török kiűzését eredményező háborúk miatt a lakosság 1683-ban ismét Kőrösre és Kecskemétre menekült.
Cegléd támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, maga a fejedelem kétszer is járt a városban. A szabadságharc során ugyan a lakosság háromszor is menekülésre kényszerült, de 1711 után ismét emelkedett a város lakossága, majd a 18. század közepétől folyamatos a növekedés eredményeként, 1848-ra már több mint 16 000 lakója van. A barokk korszak A török kiűzése után a klarisszák visszakapták a várost, amit a nagyobb önállósághoz szokott lakosság igencsak sérelmezett. Az ellenreformáció jegyében katolikusokat telepítettek be a városba, akik a tanács felét alkották, és a 2 főbírójelölt egyike is katolikus volt. Elvették a reformátusok templomát, megszüntették középiskolájukat. Hiába volt az egész országban Cegléden a legnagyobb a jobbágytelek, Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete után mégis csökkent a jobbágyok kezén lévő földek nagysága. A tőlük elvett „feleslegföldeken” hozta létre az uradalom 1785-ben Ceglédbercelt. A klarissza rend II. József általi felszámolása után a földesúri jogokat a Ceglédi Vallásalapítványi Uradalom gyakorolta. A király türelmi rendelete megszüntette a reformátusok hátrányos megkülönböztetését is.
A 18. században kezdődött a lakosság egy részének tanyákra való kiköltözése, aminek eredményeként a város még jelenleg is egy nagy kiterjedésű tanyavilág központja. Még mindig jelentős szerepet játszott a rideg marhatartás, de egyre jelentősebbé vált a szőlőtermelés is. A mezőgazdaság fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult a Széchenyi István barátja: Török János (a Mezőgazdasági Szakközépiskola névadója) által 1847-ben alapított szőkehalmi gazdaképző iskola. Reformkor, forradalom, szabadságharc Cegléd városának az első gyógyszertárát, Öffner János nyitotta meg, miután 1817 április 8.-án, Forgó György, a vármegye főorvosa közvetítésével a Helytartótanács megengedte. 1822-ben Öffner elhunyt, és majd hosszú pereskedés után az örökösök között, a ceglédi patikát Schütz András vásárolta meg. A ceglédi, akkor még „Magyar királyhoz" nevet viselő gyógyszertár 1841-ig Schütz András tulajdonában volt. Az 1840-es években örkényi Ferenczy József volt a harmadik tulajdonosa, és 1859-ben már persai Persay Sándor (1818-1885) volt a negyedik, amikor a patika a „Szentlélekhez" nevet viselte.
Az 1834-es nagy tűzvész után kezdődött a mai város tervszerű kiépülése. A gótikus katolikus templom helyén ekkor épült a mai templom és megkezdték a református templom építését is Hild József tervei alapján. Az 1847-ben megnyitott , majd az 1854-ben Szeged felé elágazó pedig jól mutatja a város közlekedés-földrajzi szerepének erősödését is.
bélyegkép|balra|260px|A Pozsonyból áthozott erkély bélyegkép|260px|balra|Kossuth-emléktábla