Sopron vármegye (németül: Komitat Ödenburg, latinul: Comitatus Soproniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében a 11. század óta. Központja Sopron volt. 1920 után területét Magyarország és Ausztria között osztották fel.
Földrajz A vármegye területének nyugati része hegység, déli része teljesen síkság volt. Nyugaton az Alpok kiagázasa, valamint az Alpokaljához tartozó Lajta-hegység feküdt, keleten a Kisalföld terült el. A vármegye folyóvizekben igen gazdag volt: az Öreg-Rába, a Kis-Rába, valamint a Répce is a vármegye folyói közé tartozott.
Északról Moson vármegye, keletről Győr vármegye, délkeletről Veszprém vármegye, délről Vas vármegye, nyugatról pedig Ausztria határolta.
Történelem A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Sopronvár központtal, az Osl nemzetség birtokainak területén.
1920-ban a vármegye nyugati részét Ausztria területéhez csatolták, 1921-ben szavazás döntött arról, hogy Sopron Magyarországon maradjon ("Leghűségesebb Város" - Civitas Fidelissima). A második világháború után a szintén csonka Győr és Moson vármegyékkel együtt megalakították Győr-Moson-Sopron megyét. 1950-ben Győr-Sopron megye déli része Vas megye területéhez csatolódott.
Lakosság 1891-ben a vármegye összlakossága 259 602 volt, ebből: 122 334 (47,12%) magyar 105 043 (40,46%) német 30 160 (11,62%) horvát 349 (0,13%) szlovák 181 (0,07%) egyéb
Közigazgatás A vármegye a következő járásokra volt felosztva: Csepregi járás, székhelye Csepreg Csornai járás, székhelye Csorna Felsőpulyai járás, székhelye Felsőpulya Kapuvári járás, székhelye Kapuvár Kismartoni járás, székhelye Kismarton (rendezett tanácsú város) Nagymartoni járás, székhelye Nagymarton Soproni járás, székhelye Sopron (törvényhatósági jogú város)
Jegyzetek
További információk
Kategória:Sopron vármegye