bélyegkép|360px|Szolnok-Doboka vármegye közigazgatási térképe 1910-ből Szolnok-Doboka vármegye (németül: Sollnok-Dobeschdorf) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság keleti részében. Jelenleg Románia része.
Földrajz A vármegye teljes területe dombvidék és hegység volt. Északon a Lápos-hegység és a Cibles csoportjai, nyugaton az Ilosvai-hegység, délkeleten pedig a Mezőség födte le területét. Legfontosabb folyói a Nagy- és Kis Szamosok, illetve Lápos folyók voltak. Legmagasabb pontja az 1839 m magas Cibles hegycsúcs, legalacsonyabb pontja 200 m körül volt a Szamos völgyében. Északról Szatmár illetve Máramaros vármegyék, keletről Beszterce-Naszód vármegye, délről Kolozs vármegye, nyugatról pedig Szatmár illetve Szilágy vármegyék határolták.
Történelem A vármegye 1876-ban alakult Belső-Szolnok vármegye és Doboka vármegye legnagyobb részéből, kiegészítve a Kővárvidék egy részével.
A vármegye 1918-tól gyakorlatilag, majd 1920-tól hivatalosan is Románia területéhez tartozott (Județul Someș azaz Szamos megye néven élve tovább), a második bécsi döntés értelmében azonban 1940-ben visszakerült Magyarországhoz, és kissé módosult területtel 1944-ig ismét fennállt.
A második világháború után újra Románia része lett. Területe 1960-ban a romániai Kolozs, Máramaros, Beszterce-Naszód és Szilágy megyék között lett felosztva.
Lakosság A vármegye összlakossága 1910-ben 251 936 személy volt, ebből: 189 443 (75,19%) román 52 181 (20,71%) magyar 6902 (2,74%) német
Közigazgatás Járási beosztás A vármegyében közvetlenül megalakulása után, 1877-ben 14 járás volt, melyek jóval kisebbek voltak az ország más területein szokásosnál. Néhány év múlva ezeket a kis területű és népességű járásokat összevonták és csupán hét maradt belőlük. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye, addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek. A trianoni előtti utolsó átszervezés 1907-ben történt, amikor egy új, nyolcadik járást szerveztek.
A vármegye járásai és székhelyeik az alábbiak volta 1886 után: Bethleni járás, székhelye Bethlen Csákigorbói járás, székhelye Csákigorbó Dési járás, székhelye Dés Kékesi járás, székhelye Kékes Magyarláposi járás, székhelye Magyarlápos Nagyilondai járás, székhelye Nagyilonda Szamosújvári járás, székhelye Szamosújvár Kápolnokmonostori járás, székhelye Kápolnokmonostor (1907-ben szervezték)
Az egykori vármegye területe 1940-ben, a második bécsi döntéssel ismét Magyarországhoz került, és ekkor újjáalakult, bár határait kisebb mértékben kiigazították. A Csákigorbói járás nem alakult újra, egykori területének egy részét a székhellyel együtt Szilágy vármegyéhez csatolták, a Kápolnokmonostori járás viszont ezekben az években Szatmár vármegyéhez tartozott. Így ekkor a vármegyéhez hat járás tartozott:
Bethleni járás, székhelye Bethlen Dési járás, székhelye Dés Kékesi járás, székhelye Kékes Magyarláposi járás, székhelye Magyarlápos Nagyilondai járás, székhelye Nagyilonda Szamosújvári járás, székhelye Szamosújvár
A vármegyéhez megalakulása után, 1877-ben három rendezett tanácsú város tartozott, Dés, Szamosújvár és Szék. Dés középkorú eredetű város, mely korábban egy ideig szabad királyi rangot is viselt, Szamosújvár a szabad királyi városi rangot végig megtartotta és csak az 1876-os rendezés során osztották be a vármegyébe, Szék pedig 1870-ben kapott törvényhatósági jogot, de 1876-ban megfosztották ettől, majd az 1880-as években a rendezett tanácsú városi rangról is lemondott az azzal járó adóterhek miatt. Így a trianoni békeszerződés előtt a megyében két rendezett tanácsú város volt (Dés és Szamosújvár). 1940 és 1944 között, amikor a megye ismét Magyarországhoz tartozott ugyanez a két városa volt, de ekkor a megváltozott jogszabályoknak megfelelően megyei város volt a rangjuk.
Források
További információk
Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája
Kategória:Szolnok-Doboka vármegye