Varasd (horvátul Varaždin, németül Warasdin, latinul Varasdinum, olaszul Varasdino) város Horvátországban, az azonos nevű megye székhelye.
Fekvése A város Horvátország északnyugati részén, Zágrábtól 81 km-re északra, a Dráva jobb partján fekszik. A keleti hosszúság 16°20'33" fokán és sz északi szélesség 46°18'29" fokán található. A város Pannon-síkság szélén alakult ki. Tengerszint feletti magassága 169 és 173 méter között váltakozik. Egy termékeny alluviális síkságon, amely délnyugati-északkeleti irányba a Dráva-folyó felé ereszkedik. Dél felé a síkság kissé emelkedik Haloze és Varasdfürdő felé. A város egy nagyon fontos földrajzi területen található, és joggal nevezik „Horvátország északi kapujának” is. Itt található a még mindig eléggé ki nem használt Budapest – Zágráb – Rijeka „horvát folyosó” és a keleti-alpesi főútvonal egyik fontos európai kereszteződése a hozzá kapcsolódó utakkal.
A hozzá tartozó települések: Črnec Biškupečki, Donji Kućan, Gojanec, Gornji Kućan, Hrašćica, Jalkovec, Kućan Marof, Poljana Biškupečka és Zbelava.
Nevének eredete Neve a magyar város főnévből származik -d kicsinyítőképzővel, vagyis városka volt a jelentése.dr. Bedécs Gyula: Horvátország és tengerpartja, 73. o.,
Története A régészeti leletek tanúsága szerint Varasd területe már az őskor óta lakott. A város központjától délkeletre, körülbelül 3 km-re található a „Brezje” nevű lelőhely. Nyugatról a Varasd-Zágráb vasútvonal, keletről Kučan település, délen a Plitvice folyó, északon pedig a Cehovska utca határolja. Az itt végzett régészeti kutatások eredményei alapján ez a hely a kőrézkorban, a késő bronzkorban, a kora és a késő vaskorban, az ókorban, valamint a középkorban is lakott volt.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6212.
Varasd várát 1181-ben „castrum Garestin” néven említik először III. Béla magyar királynak egy a közeli Varasdfürdőről szóló oklevélben, a város ekkor már ispánsági székhely. 1194-ben III. Béla idősebb fiára, Imrére bízta a horvát területek kormányzását, egyúttal őt tette meg trónörökössé. A kisebbik fiú, András keresztes hadjárat vezetését kapta feladatul apjától. Imre korai halála után mégis ő lett a király, és 1209-ben a vár körül kialakult települést szabad királyi várossá nyilvánította. Ez számos kiváltsággal járt a város számára, melynek polgárai szabadon választhatták meg elöljáróikat, és mentesek voltak az adó és harmincadvám fizetése alól, mégis egyfajta kölcsönös függőségben éltek a vár mindenkori uraitól. A várost a király udvarnokai lakták, akik ekkor építették fel templomát és monostorát. A tatárjárásban elpusztult földvárat IV. Béla újjáépíttette. 1397-ben Cillei Hermann kapta meg Zsigmondtól, 1440 körül Cillei Ulrik kővárrá építtette át, majd halála után özvegye, Brankovics Katalin birtokolta. 250px|bélyegkép|bal|Varasd a 17. században
A török veszély közeledtére a 15. század közepén a város körül is építettek földsáncokból és paliszádokból erődítéseket. A kiváltságoknak, kézműves céheinek és a kedvező földrajzi stratégiai helyzetnek köszönhetően Varasd városa már a században az északi horvát területek kereskedelmi és gazdasági központja lett. A város címere már 1464-ből ismert, kiváltságait pedig Hunyadi Mátyás is megerősítette. 1487-ben a vár Corvin János birtoka lett. 1523-ban Brandenburgi György adományozta a városnak a városháza épületét, e funkcióját a mai napig megtartotta. Ez Európa egyik legrégibb városháza, amelyet utóbb késő barokk stílusban építettek át.
A vár ostrománál esett el 1527. szeptember 27-én Frangepán Kristóf horvát bán. A török veszély miatt 1544-ben erős falakkal és bástyákkal erősítették meg. Ekkortájt építették át a várkastélyt reneszánsz stílusban. Az 1555-ös török hadjárat hatására a pozsonyi országgyűlés az országot hat kapitányságra osztotta; a Vend kapitányság székhelye Varasd lett. Három alkapitányság, a kaproncai, a körösi és az ivanicsi tartozott alá. Ekkor a város az ország egyik legfontosabb erődített helye volt. 1584-ben a király Erdődy Tamást horvát bánná nevezte ki, majd 1607-ben szolgálataiért megkapta Varasd várát is, a hozzá tartozó uradalommal. Ezután a vár 1925-ig az Erdődyek birtoka maradt.
Varasd mint főesperesség székhelye az egyházi igazgatásban is jelentős szerepet töltött be. Első ilyetén említésével 1638-ban találkozunk. Az akkori feljegyzés szerint a főesperes alárendeltségébe 11 környező plébánia tartozott, amelyek plébánosait név szerint felsorolja a dokumentum. 1660-ban Szakmárdi János megalapította a szemináriumot, amelyre végrendeletében jelentős birtokokat hagyott. A szerzetesi élet is fejlődésnek indult a városban a ferences és jezsuita kolostorok felépülésével, melyek nagyban hozzájárultak a város gazdasági és társadalmi fejlődéséhez is. Ekkor épült meg a jezsuita gimnázium és több templom is. A városban több stájer építőmester is dolgozott ebben az időben. 1655-ben nézeteltérés volt a város és az Erdődyek között a hídvámok tekintetében, amiből végül a város került ki győztesen. 250px|bélyeg|bal|A város főtere a múlt század elején
A török háború idején Varasd Horvátország tényleges fővárosa is volt a veszélyeztetettebb Zágráb helyett. 1663 decemberében itt ülésezett a horvát szábor, amely pénzt szavazott meg a török elleni hadjáratra. Ennek során 1664 elején Zrínyi Miklós Zrínyiújvárból kiindulva a Dráva bal partján haladva Eszékig jutott, ahol felgyújtatta a török legfontosabb drávai átkelőhelyét, az eszéki hidat. Az abban az évben megkötött vasvári béke bár a magyarság számára hátrányos volt, Varasd számára mégis a békés fejlődés lehetőségét teremtette meg. A török veszély végét az 1699-ben megkötött karlócai béke jelentette a város számára.
Mária Terézia az abszolút monarchia megerősítése érdekében igyekezett szűkíteni a nemesség befolyását. Ennek egyik lépéseként 1767-ben megalapította a horvát királyi tanácsot, melynek székhelyéül Varasdot tette meg. A város fővárosi rangjának az vetett véget, hogy 1776-ban egy nagy tűzvészben nagyrészt megsemmisült. Az uralkodó ekkor a királyi tanács székhelyét is Zágrábba tette át. Ezzel véglegesen az lett az ország fővárosa. A tűzvész ugyanakkor kedvező hatással is volt a városképre nézve, hiszen ekkor épült fel a mai is látható szép barokk városközpont.
1809-ben a város fejlődése végett a külső várfalakat és a sáncok nagy részét lebontották, a vár azonban ma is áll. A 19. században a város teljesen újjáépült és terjeszkedett, virágzott az ipar, a kereskedelem, selyemgyár, téglagyár épült. Ekkor alapították a színházat és a tűzoltó egyesületet. A vasút megépüléséért már 1861-ben megindult a harc és negyed századig tartott, amíg a terv megvalósulhatott. A parlament 1884-ben fogadta el, hogy Csáktornya és Zágráb között vasútvonal létesüljön. Az építés 1886-ig tartott, végül a vonal egy részét már szeptemberben, a maradék szakaszt decemberben nyitották meg a forgalomnak. Ezzel Varasd is bekerült az országos vasúti hálózatba. A mellékvonalak későbbi megépülésével Varasd Észak-Horvátország legnagyobb vasúti csomópontja lett.
1910-ben 13 398 lakosából 11 497 horvát, 585 német, 471 magyar, 441 szlovén, 232 szerb, 102 cseh volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye székhelye volt. A 20. századra Varasd a környék ipari központja lett. A Tivar textilgyárat 1918-ban alapították. Fontos ipari üzemei még a Varteks textilgyár, a fémipari, élelmiszeripari és építőipari üzemek. 1991. szeptember 14. és szeptember 22. között a város laktanyáinál súlyos harcok folytak a laktanyákat védő Jugoszláv Néphadsereg és a támadó Horvát Nemzeti Gárda csapatai között, melyeknek mindkét fél részéről 2 halálos áldozata volt. A laktanyacsata a laktanyák feladásával végződött. 2001-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 49 075, ebből 47 069 horvát lakosa volt. A városban ekkor 41 434 fő lakott. A 2003-ban megnyílt, a magyar határtól, Muracsánytól Zágrábba vezető horvát autópálya Varasdot is bekapcsolta a modern autópálya hálózatba.
Népessége A község népessége Lakosság változásaRepublika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 11.560 12.188 12.116 13.021 14.931 16.925 17.441 17.112 21.602 23.743 31.243 39.383 45.844 48.834 49.075 46.946 43.782
A város népessége Lakosság változása 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 9.699 10.014 9.789 10.410 12.130 13.844 14.123 13.467 17.314 19.341 26.460 34.312 39.545 41.846 41.434 38.839 36.187 Megjegyzés: 1981-ben a Hrašćica település leválasztásával a területe csökkent (1971-ig ez a rész lakatlan volt). 1991-ben Vidovec településeinek (Cargovec, Vidovec és Nedeljanec), Nova Ves Petrijanečka (Petrijanec önkormányzata), Sračinec településeinek (Svobovec Podravski és Sračinec) és Trnovec települése, Trnovec Bartolovečki leválasztásával csökkent a terület. Črnec Biškupečki, Gojanec, Jalkovec és Kućan Marof települések területének annektálásával viszont növekedett, amelyek 1981-ig lakatlanok voltak. 1910-ben Novo Selo na Dravi, 1890-ben Šandorovec és Varaždin Breg település, 1910-ben és 1921-ben pedig a Varaždin Breg település adatait is tartalmazza. 1857-től 1948-ig az adat a korábbi Biškupec település adatait is tartalmazza, amely abban az időszakban külön településnek számított.
Közlekedés A város közlekedésföldrajzi helyzete nagyon kedvező, mivel az európai közúti és vasúti folyosók csomópontján található: a Duna középső, Dunamenti régióját az Adriai-tenger északi részével és a keleti Alpokat az Alsó-Drávamentével összekötő utak kereszteződésében.
A több horvátországi stratégiai útvonal is áthalad Varasd megye területén: az európai E65-ös és E71-es útvonal Magyarország – Varasd – Zágráb – Fiume. A megyében kilenc, összesen 209 km hosszúságú állami út van, amelyek jó műszaki állapotban vannak, közülük a legfontosabb, a D2-es állami út, amelyet Podravska magistrala néven ismerünk.
A megyén összesen 91.751 kilométernyi vasútvonal halad át, amelyből az R202 Varasd – Kapronca és az R201 Csáktornya – Varasd – Zaprešić – Zágráb az elsőrendű vonal, míg az L201 Varasd – Golubovec vonal a másodrendű vonal. Ma a Varasd vasúti infrastruktúrája újabb beruházásokat igényel.
Varasd megye területén található a Varasdi repülőtér is, amelyet ma kizárólag sport- és rekreációs célokra használnak.
Nevezetességei A vár 250px|bélyegkép|jobbra|A varasdi vár A város legnagyobb látnivalója a vár, amely a városközpont északnyugati részén található, ma itt található a városi múzeum.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-889. A várat először a 12. században említik és valószínűleg a megye központja volt. A 14. század végén a Cillei grófok kapták meg a területet és gótikus stílusban újjáépítették a várat. A vár a 16. században érte fénykorát, amikor reneszánsz stílusban átépítették. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell'Allio itáliai mester irányításával. Ekkor épült a reneszánsz várpalota is. A vár a 16. század végén az Erdődyeké lett, akik több részét barokk stílusban építtették át. A vár körül a külső nagy sánc maradványait ma egy széles, egykor vízzel telt árok övezi. Ennek vonalvezetésén ma is megfigyelhetők a külső védelmi vonal sarkain állt hatalmas négyszögletű bástyák nyomai. A várfalhoz és a várudvarhoz tartozó épületekből mára kevés maradt meg, de ezek közül ma is megcsodálható az őrtoronynak nevezett várkapu épülete, amelyben ma a vármúzeum működik.
Templomok és kolostorok 200px|bélyegkép|jobb|A székesegyház, korábban jezsuita templom A középkorban emelték a Szent Miklós-plébániatemplomot, amely ebben az időben a város fő szakrális épülete volt. A templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. Ebből az időből való a harangtorony. A 18. században barokk stílusban építették át.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2274.