200px|bélyegkép A pék (sütő) szakma gyakorlói képesek sütőipari termékek önálló előállítására. A műhelyüket pékségnek nevezik, amely általában árusítóhely is szokott lenni. A pékségek elmaradhatatlan kelléke a kemence, amelyet sütésre használnak. A pék Magyarországon szakmunkás szintű képesítés; 5 év szakmai gyakorlat után mestervizsga tehető belőle.
A pékek által készített termékek: kenyerek fehér félbarna rozsos adalékanyagokat tartalmazók fehértermékek vagy finom pékáruk (zsiradéktartalmuk alapján csoportosítva) vizes tésztából tejes tésztából dúsított tésztából tojással dúsított tésztából omlós tésztából leveles tésztából egyéb termékek gyógykészítmények tartósított termékek
A pék munkája 200px|bélyegkép|Pékség középkori ábrázolása 200px|bélyegkép|Pék kenyerekkel átveszi, majd tárolja a nyersanyagokat (liszt, élesztő, fűszerek, esetleg töltelékek); az igények alapján meghatározza a tésztakészítési folyamatot (technológiát), és ennek megfelelően előkészül; kovászt készít, és azzal elkészíti a tésztát, majd pihenteti a szükséges ideig; a tésztát adagolja, formázza, megtölti, felületkezeli; megsüti a termékeket, és ellenőrzi azok minőségét; megfelelően raktározza, és kiszállítja a termékeket.
Pékek története Pest-Budán A 19. század elején még létezett a szilárd megkülönböztetés a péksüteményt készítő fehérpékek valamint a kalácsot, fekete kenyeret sütő feketepékek között, azonban ez a különbség annak a század közepére már eltűnt. A fekete sütők budai céhe 1767-ben alakult. Másrészt a fehérpékek budai céhe ennél korábbi, 1716-ban és 1765-ben már működésük megújításáról maradtak meg források. 1841-ben 29, 1871-ben már csak 13 pékmester volt Budán. A pékek zárt céhüknek köszönhetően a mesterjogot szinte igen értékes családi vagyontárgyként őrizték. A Schlugerek, a Schreiberek, a Danczerek, a Schwenkek átörökítették a pékmesterséget apáról fiúra, és ritka esetekben hozzákötődő más egyéb foglalkozást vállaltak, mint például Schluger József (1748–1812), vízivárosi pékmester, háztulajdonos, egyik fia Schluger Ignác, aki molnármester lett; a másik fia Schluger János (1780–1872) tovább űzte az apja szakmáját; Schluger József 1778. október 21-én, fia Schluger János 1802. január 22-én budai választott polgárjogot szerzett. 1686 és 1848 között kimagasló számban kaptak a pékek polgárjogot (159 fő), a legtöbben 1790-1810 között 39 fő Budáról származott, 18 fő Ausztriából, 85 fő származási helye ismeretlen.
Pesten hasonló helyzet uralkodott a pékekkel ott az egyik jelentős pék család a vagyonos Prückler család, de az Ottinger és a Pfeiffer család tagjai is jelentős szerepet töltöttek be a 19. századi városban. Prückler Jakab (1744–1798) pékmester az alsó-bajorországi Schwarzenbachból költözött át a Magyar Királyságba, és 1776. február 7-én megszerezte a pesti polgárjogot. Fia Prückler József (1778–1848), pékmester, cs. kir. százados, már három pesti bérház tulajdonosa volt, és ő maga 1801. augusztus 10-én Prückler József szerezte meg a pesti polgárjogot. A Pesten szintén sikeres vagyoni felemelkedést tapasztaló Pfeifer Mihály (1770–1838), pékmester, háztulajdonos, ferencvárosi esküdt, 1808. július 30-án szerzett pesti polgárjogot, és eredetileg Pfaffenhofenból, Bajorországból származott. Az ő fia a szintén apja szakmáját követő idősebb Pfeifer Ferdinánd (1803–1849), pesti polgár, pékmester, háztulajdonos volt. Mellette több sikeres pék közül az alsó-ausztriai Lanzendorfból származó Ottinger József (1736–1805) pékmester, háztulajdonos, aki 1773. január 11-én szerezte meg a pesti polgárjogot. A házasodási stratégia a budai és pesti jómódú pék polgárok között pragmatikus volt, hiszen egymás között házasodtak össze így például a fent említett családoknak a tagjai gyakran kötöttek házasságot egymással. Tehát nem meglepő, hogy Ottinger József pékmesternek az egyik lányát, Ottinger Klárát (1781–1826) feleségül vette Prückler József (1778–1848), pékmester, illetve az egyik gyermekük, Prückler József (1804–1866) pékmester, bérháztulajdonos, elvette Danner Annát (1809–1889), akinek az anyja Danner Jakabné Schluger Katalin (1783–1838), Schluger József vízivárosi pékmesternek a lánya. Pék szakképzés Baja: Bányai Júlia Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola Balassagyarmat: Mikszáth Kálmán Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola Berettyóújfalu: Eötvös József Szakképző Intézet Budapest: Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnázium Speciális Szakiskola Debrecen: Irinyi János Élelmiszeripari Középiskola és Gimnázium Eger: Egri Mezőgazdasági Szakközép- és Szakképző Iskola és Kollégium Gyöngyös: József Attila Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Kaposvár: Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Gimnázium Kapuvár: Ipari Szakmunkásképző Intézet Kisvárda: II.Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskola Miskolc: Debreczeni Márton Szakképző Iskola és kollégium Marcali: Marcali Város Önkormányzat Széchenyi Zsigmond Szakközép- és Szakiskola Nagykőrös: Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Nyíregyháza: Westsik Vilmos Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakiskola Pápa: Batthyány Lajos Szakképző Iskola Pécsvárad: II. Béla Középiskola, Élelmiszeripari Szakiskola és Kollégium Szabadkígyós: Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Intézet Szombathely: Élelmiszeripari és Földmérési Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet Székesfehérvár: Árpád Szakképző Iskola Szent István Szakképző Iskolája Tata: Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakiskola és Kollégium Veszprém: Táncsics Mihály Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Zalaegerszeg: Kinizsi Pál Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium Szekszárd: VM Daszk Csapó Dániel Középiskola Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium
További információk
Pék lap Pékinfó a pékek szakmai és közösségi oldala, videókkal, hírekkel A pékszakma internetes szaklapja. Pékmester munkakör elemzése Zelina György: Mesterségem címere: pék, cukrász; Andalúz, Budapest, 2012 Bajai pékhistóriák; szerk. Firányi Ferenc, Verli György, Werli István; Emlékívek, Baja, 2013 Beke Csilla: Akik elmentek péknek. Interjúk, fotók, receptek egy különleges világból; Csipet, Budaörs, 2017 Munkácsi Imre: Mindennapi kenyerünk. Történetek a magyar kenyérről és a szakma mestereiről; Nemzeti Értékek, Szeged, 2018 (Nemzeti értékek könyvsorozat)
Jegyzetek
Kategória:Foglalkozások