Uruguay (Uruguayi Keleti Köztársaság, magyar jogszabályokban: Uruguay Keleti Köztársaság; (spanyol: República Oriental del Uruguay) dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten az Atlanti-óceánnal, illetve annak La Plata nevű öblével határos. Fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. A második legkisebb ország Dél-Amerikában, Suriname után.
A jelenlegi uruguayi terület a gyarmati időkben Banda Oriental (keleti sáv) néven volt ismert és magába foglalta az úgynevezett keleti missziók területét is, amelyeket később Brazília kormánya foglalt el, és a jelenlegi brazil Rio Grande do Sul állam részévé vált. 1811 és 1828 között nyerte el függetlenségét, Portugália és Spanyolország, majd később Argentína és Brazília közötti harcokat követően.
Magas jövedelmű gazdasággal rendelkező fejlődő ország és Latin-Amerikában élen áll a demokrácia, az alacsony korrupció és az e-kormányzat tekintetében. "Teljes demokráciának" nevezik, és nagyon előkelő helyen szerepel a kormányzati átláthatóság, a gazdasági szabadság, a társadalmi haladás, a jövedelmi egyenlőség, az egy főre jutó jövedelem, az innováció és az infrastruktúra nemzetközi méréseiben. A 2010-es évek végén Dél-Amerikában az első a sajtószabadság, a középosztály nagysága és a jólét tekintetében. Teljesen legalizálta a kannabiszt (2013-ban, elsőként a világon), továbbá az azonos neműek házasságát, a prostitúciót és az abortuszt.
Etimológia Neve guarani nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.
Földrajz Domborzat thumb|left|200px|Az ország domborzati térképe bélyegkép|left|200px|Uruguay műholdképe Uruguay Dél-Amerika második legkisebb országa Suriname mögött. Kisebb nála Francia Guyana is, de az nem független állam, hanem Franciaország tengerentúli megyéje. Az alacsonyan fekvő ország földrajzát – a termékeny tengerparti síkság mellett – hullámos dombságok jellemzik, melyeknek két fő vonulata az észak–déli irányba húzódó Cuchilla de Haedo (az ország középső részén) és a Cuchilla de Grande (keleten). Uruguay legmagasabb pontja az 514 méter magas Cerro Catedral. Északon alacsony hegyek sora fut a Brazil-felföldbe.
Vízrajz Délen-délkeleten a 300 km hosszú és helyenként 210 km-es szélességet is elérő Río de la Plata – La Plata-folyó, amely valójában az Uruguay és a Paraná folyó közös, Atlanti-óceánba futó tölcsértorkolata – határolja. Másik nagy folyója a Río Negro, amely Brazíliából ered és fut keresztül az ország közepén, majd az Uruguay folyóba torkollik.
Az egész atlanti-óceáni partvidéket homokos tengerpart jellemzi, tele kisebb öblökkel és lagúnákkal. Ezt a szakaszt Uruguayi Riviérának nevezik.
Éghajlata Uruguay éghajlata nedves szubtrópusi, nyáron a mérsékelten meleg hőmérséklet jellemzi, télen hűvös, de a fagypont alatti hőmérséklet szinte ismeretlen. Az alacsony fekvés miatt az ország érzékeny az időjárási frontok által okozott hirtelen időjárás változásokra – így például alkalmanként ki van téve a pamperónak, az argentin pampák felől fújó viharos erejű, hideg szélnek.
Élővilág, természetvédelem thumb|left|180px|Dél-amerikai medvefóka thumb|right|180px|Vízidisznó
Uruguay jellemző növényzete a füves puszta (pampa), néhol pálmaligetekkel (palmar) tarkítva – bár ezek a ligetek az intenzív mezőgazdasági tevékenység miatt manapság már csak Castillos, Chuy és a Río Negro mentén, Paso de los Toros térségében lelhetők fel. A pálmaligetek fő növénye a 10-12 méter magasra is megnövő butipálma (Sygarus yatay), melynek fáját és gyümölcsét is hasznosítják. Utóbbiból alkoholtartalmú italt és pálmamézet készítenek, magját ízesítőként használják fel az uruguayi nemzeti italnak számító matéteához.
Uruguay területének alig 3%-át borítja összefüggő erdő. Ahol megmaradtak a fás vegetációk, ott sűrű szubtrópusi erdők a jellemzőek, melyeknek gyakori fái – a butipálma mellett – a ceibo és az ombú.
Uruguay legjellegzetesebb őshonos emlősei a pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus), a Guazauvirá-szarvas (Mazama gouazoubira) és a capybara vagy vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris). Az emlősök zöme a nagy folyók mentén él, akárcsak a gazdag madárvilág képviselőinek jelentős része.
Nemzeti parkjai A természetvédelmi területek hálózatát megteremtették. Nemzeti park kevés van, de több, a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területet jelöltek ki a folyók mentén és a tengerparti lagúnákban.
Történelem
thumb|Indiánok a Río de la Plata vidékéről. Rajz 1603-ból
Az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is igyekezték gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a 18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyet Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni 1724-ben. A települést 1730-ban várossá nyilvánították, és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).
A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguayt is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért – 1821-ben Brazília meg is szállta a területet és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott: 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat, így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.
Uruguay őslakosságát, a Charrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetve asszimilálták. A népirtás csúcspontja 1831. április 11. volt Salsipuedesben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a Charrúa kultúra és nép megsemmisült – noha sok uruguayi mondhatja magát Charrúa származásúnak a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően.
A 19. század második felében a hármas szövetség háborúja nyomta rá bélyegét Uruguay életére, amely egy belső konfliktusból indult a liberális Colorados (Vörösök) párt vezetője, Venancio Flores tábornok és a konzervatív Blancos (Fehérek) vezetője, Bernardo Prudencio Berro elnök között, s végül háborúba torkollt Paraguay és az Argentína–Brazília–Uruguay hármas szövetség között. A háború egy olyan megegyezéssel ért véget 1870-ben, amelynek értelmében Montevideo és az óceánparti terület a Colorados irányítása alá került, a mezőgazdasági hátország pedig a Blancos felügyelete alá.
A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból –, és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.
A 20. század elején – előbb 1903 és 1911 között, majd 1911 és 1915 között – az országot irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét. Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt „Dél-Amerika Svájcaként” emlegetni – sőt lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a titulussal.
A világháborúk további gazdasági fellendülést hoztak a főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Uruguaynak, mivel termékeit nagy mennyiségben tudta értékesíteni a lángokban álló Európában. A második világháború után az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, az 1960-as évekre pedig a szociális rendszer is meggyengült. Ezt kihasználva a Tupamaros nevű gerillacsoport erőszakkal próbálta átvenni a hatalmat, amire válaszul Jorge Pacheco Areco elnök, majd utódja Juan María Bordaberry felfüggesztette az egyéni szabadságjogok gyakorlását. A gerillákkal való harcok megerősítették a hadsereget, amely 1973-ban átvette a hatalmat, és így az egykor demokratikus Uruguayból katonai diktatúra lett – egészen 1984-ig, amikor Julio María Sanguinettit választották elnökké.
Sanguinetti 1990-ig volt hatalmon, majd 1995 és 2000 között. 2005-ben Tabaré Vázquezt választották elnökké, 2010-ben pedig José Mujicát, a balközép Frente Amplio párt jelöltjét.
Politika és közigazgatás thumb|220px|Palacio Legislativo, a nemzetgyűlés épülete thumb|500px|Az ország közigazgatási felosztása Uruguay egy képviseleti demokratikus köztársaság, elnöki rendszerrel. A kormány tagjait a választójogi rendszer öt évre választja. A végrehajtó hatalmat az elnök és a 14 miniszterből álló kabinet gyakorolja.
A törvényhozó hatalmat a parlament (nemzetgyűlés) alkotja, amely két kamarából áll.
Közigazgatási beosztás Uruguaynak 19 megyéje van. Ezek a következők:
MegyeTerület (km²)Népesség (2011)SzékhelyArtigas 11928 73 378ArtigasCanelones 4536 520 187CanelonesCerro Largo megye 13648 84 698MeloColonia 6106 123 203Colonia del SacramentoDurazno 11643 57 088DuraznoFlores 5144 25 050TrinidadFlorida 10417 67 048FloridaLavalleja 10016 58 815MinasMaldonado 4793 164 300MaldonadoMontevideo 530 1 319 108MontevideoPaysandú 13922 113 124PaysandúRío Negro 9282 54 765Fray BentosRivera 9370 103 493RiveraRocha 10551 68 088RochaSalto 14163 124 878SaltoSan José 4992 108 309San JoséSoriano 9008 82 595MercedesTacuarembó 15438 90 053TacuarembóTreinta y Tres 9676 48 134Treinta y Tres
Védelmi rendszer
Népesség Népességének változása
Általános adatok thumb|Montevideo, az ország fővárosa Az uruguayiak túlnyomórészt európai származásúak, a 2011-es népszámlálás során a lakosság több mint 87,7%-a vallotta magát európai származásúnak.
Uruguayban az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek. Az 1970–1980-as években – a katonai diktatúra idején – a becslések szerint körülbelül félmillió uruguayi vándorolt ki Európába, emiatt – és mert Amerikában itt a legkisebb a születési ráta – a társadalom elöregedőben van.
Az európai (főleg spanyol) kultúrán kívül Uruguayt érték afrikai és ősi indián kulturális hatások is
Etnikai megoszlás Latin-Amerika legtöbb országához hasonlóan Uruguay kulturális hagyatékára is a spanyol kultúra nyomta rá a bélyegét – noha az ország lakosságának körülbelül fele olasz származású. A lakosság legnagyobb része európai ősökkel rendelkezik, ezen felül jelentős számú mesztic és afro-uruguayi él az országban. A 2011-es népszámlálás szerint (3,28 millió) Uruguay lakosságának 87,7%-a fehér, 7,8%-a afro-uruguayi, 2,35%-a mesztic és 0,23%-a ázsiai.
Nyelvi megoszlás A spanyol az ország hivatalos nyelve és mint ilyet csaknem mindenki beszéli.
Az üzleti életben gyakran használják az angol nyelvet – csakúgy, mint a franciát és az olaszt. Az északi régiókban, a brazil határ környékén elterjedt a portugál nyelv, valamint a portuñol, amely a spanyol és a portugál sajátos keveredése.
Vallási megoszlás A lakosság 66%-a római katolikus vallású, 2%-a protestáns, 1%-a zsidó, míg 31% vallását nem gyakorlónak mondja magát.
Uruguay a legszekulárisabb Dél-Amerikai állam. Az egyház és az állam szigorúan különválasztott, a vallásszabadság mindenki számára biztosított.
Legnépesebb települések
Szociális rendszer
Gazdaság thumb|left|190px|Az ANTEL telekommunikációs cég épülete a fővárosban thumb|Montevideo kereskedelmi kikötője thumb|A világkereskedelmi épületcsoport Montevideoban Uruguay korábban mezőgazdasági jellegű ország volt, mára a mezőgazdaság aránya jelentősen csökkent az ország GDP-jében, de a mezőgazdasági termékek még mindig fő exportcikknek számítanak.
Az ipar is fejlett, az utóbbi időben különösen az elektronika és a szoftverfejlesztés terén vált jelentős exportőrré, de fontos élelmiszeripara, közlekedési eszköz gyártása, olajfeldolgozása és textilipara is.
2015-ben a munkanélküliség 7,5%-os.
Mezőgazdaság Fő terményei : szójabab, búza, rizs, kukorica, dohány.