Jereván (, ) Örményország fővárosa és legnagyobb városa, a Hrazdan folyó mellett fekvő település a kaukázusi régió egyik legfontosabb ipari, kulturális és tudományos központja. A város a világ egyik legrégebb óta lakott települése, I. Argisti Urartu királya Kr. e. 782-ben alapította ( éve), 1879. október 1-jén pedig városi rangot kapott II. Sándor orosz cártól. A település 1918 óta, tizennegyedik fővárosa Örményországnak, valamint a hetedik olyan, ami az Ararát-síkságon fekszik.
Jereván történelme a Kr. e. 8. századig nyúlik vissza az Erebuni erőd Kr. e. 782-es alapításáig. A késő örmény királyság idején új fővárosok alapításával Jereván jelentősége csökkent. Az első világháborút követően Jereván az Első Örmény Köztársaság fővárosa lett és az Oszmán Birodalomból érkező, az örmény népirtást túlélő több ezernyi menekült otthona lett. Örményország a Szovjetunió részévé válásával a város gyorsan fejlődött a huszadik században. Néhány évtized alatt Jereván az Orosz Birodalom egy tartományi városából az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság fő kulturális, művészeti és ipari központjává vált, valamint a nemzeti kormány székhelyévé.
Az örmény gazdaság növekedésével Jereván jelentős átalakulásokon ment keresztül a 2000-es évek elején, a szovjet időkben még ritka kiskereskedelmi üzletek, éttermek, boltok és kávézók száma mára megsokszorozódott. 2011-es népszámlálás alapján a város 1 060 138 fős lakossága az ország népességének több mint 35%-át tette ki. A 2016-os becslés szerint a város lakossága 1 073 700 fő. Jereván az Eurocities társult tagja.
Nevének eredete Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a magyar Jereván a német Eriwan, az orosz Ерева́н (nyelvemlékbeli Эрива́нь) átvétele. „A név etimológiája tisztázatlan, talán kapcsolatba hozható a Szeván-tó partján talált ékírásos feliratokban szereplő Eriani országnévvel”. Ezt az etimológiát azonban az asszír és urartui dokumentumok elavulttá tették, hiszen Jereván helyén Urartu fennállása idején megalapították Erebuni városát, amely név hangtanilag is tökéletes előzménye a mai névnek.
Földrajz Jereván az örmény-felföld szívében az Ararát-hegység északkeleti részén a Hrazdan-folyó völgyében, az Ararát-síkságon fekszik. A város átlagos tengerszint feletti magassága 990 méter, legmélyebb pontja 865 m, míg legmagasabban fekvő pontja 1390 méterrel fekszik a tengerszint felett. A város magasabban fekvő részét három oldalról hegyek veszik körül, délről pedig a Hrazdan – az Araksz egyik mellékfolyója, amely a Szeván-tó vizét vezeti el – határolja, ami egy festői kanyonnal két részre osztja a város. Örményország fővárosaként Jereván nem része egyetlen tartománynak sem: északról és keletről a Kotajk, dél–délnyugatról Ararat, nyugatról Armavir és északnyugatról Aragacotn tartományok határolják. A városközponttól nyolc kilométerre délkeletre található, 1981-ben alakult Erebouni Állami Rezervátum 120 hektáron terül el a város Erebouni körzetében. Tengerszint feletti magassága 1300 és 1450 között változik, nagyrészt lakatlan sztyeppéket és hegyeket foglal magába.
Éghajlat A város éghajlata kontinentális jellegű, hosszú, forró és száraz nyarakkal, illetve rövid, ámde hideg és hóban gazdag telekkel. Ez a város elhelyezkedésének (hegyek veszik körül és az Ararát-síkságon fekszik), valamint a tengertől való távolságnak tudható be. A nyarak általában nagyon forróak, a hőmérséklet augusztusban néhol eléri a 40 fokot, míg a telek jellemzően havat és fagypont alatti (januárban −15 °C vagy alacsonyabb) hőmérsékletet hoznak. A csapadék mennyisége kevés, átlagosan 318 milliméter évente. Jereván napsütéses óráinak száma 2700 körül alakul évente.
Történelem
A kezdetek thumb|right|250px|Az ősi Erebuni erőd romjai
A város területe már az i. e. 4. évezredtől kezdve lakott, az első megerősített települések a bronzkorból Sengavit, Karmir Blur, Karmir Berd és Berdadzor voltak. Az ókori Urartui Királyság Kr. e. 9. században alakult az örmény-felföld Van-tavának vidékén, magába foglalva a mai Jerevánt. A királyságot Arame alapította, ami korának egyik legfejlettebb állama volt. Régészeti leletek, köztük ékírásos szövegek bizonyítják, hogy Kr. e. 782-ben I. Argisti urartui király Erebuni () néven erődöt alapított a mai főváros helyén, védelmül az észak-kaukázusi népek ellen. Jereván ezáltal a világ egyik legősibb települése. Az urartui fennhatóság alatt öntözőcsatornák és víztározók épültek. Kr. e. 7. század közepén II. Rusza az Erebuni erődtől hét kilométerre nyugatra megalapította Teisebaini városát, ami egy hegyre (Karmir Blur) épült, hogy megvédje a királyság keleti határait barbár kimmerek és szkíták támadásai ellen. Az ásatások során egy kormányzó mintegy 40 000 négyzetméteres, 120 szobás palotájára, valamint egy, a hurri mitológia Teiseba időjárás- és viharistenének szentelt citadellára leltek. Teisebaini – köztük a palota és a citadella – építése a Kr. e. 7. század közepére fejeződött be III. Rusza uralkodása idején. Teisebaini Kr. e. 585-ben elpusztult a méd–szkíta szövetség által.
Kr. e. 590-ben az Urartui Királyságot megbuktatták a médek, Jereván az örmény-felföld egészével a Méd Birodalom részévé vált. Kr. e. 550-ben II. Kurus perzsa király meghódította a Méd Birodalmat, így Jereván az Óperzsa Birodalom részévé vált. Kr. e. 522 és 331 között Jereván az Armina satrapa egyik legfontosabb központja volt, egy a perzsa birodalom 23 satrapája közül I. Dárajavaus idején. Az örmény satrapa egy északi és egy déli részre osztódott Erebuni (Jereván) és Tuspa (Van) központtokkal.
Az i. e. 4. és az i. sz. 3. század közötti időszakról nem ismerünk történelmi adatokat, ezért ezt a korszakot Jereván sötét éveinek nevezik. I. sz. 301-ben az örmények felvették a kereszténységet, és az 5. században megépült Jereván első temploma, a Péter-Pál templom (1931-ben lerombolták).
Idegen uralom (658–1827) 658-ban a várost elfoglalták az arabok. Ezután a település sokáig az Európa és India közti karavánutak egyik fontos kereszteződése volt. A 7. század óta hívják Jerevánnak, ekkor a perzsa uralom alatt álló Örményország fővárosa volt. A 9. és a 11. század között az örmény Bagratuni Királyság egyik fontos városa volt. Ezután a szeldzsuk törökök foglalták el, majd 1387-ben Timur Lenk uralma alá került, aki kifosztotta a települést. Stratégiai jelentősége miatt gyakran cserélt gazdát Perzsia és a törökök között, 1513 és 1737 között például 14-szer.
1604-ben I. Abbász sah uralma alatt több tízezer örményt deportáltak Perzsiába, melynek köszönhetően a lakosság 80%-a muszlim, és csak 20%-a volt örmény. Az 1670-es években Jean Chardin francia utazó járt a városban, és bemutatta azt a Chardin lovag úr utazásai Perzsiában és a Kelet más helyeinVoyages de monsieur le chevalier Chardin en Perse et autres lieux de l’Orient című könyvében. 1679. június 7-én egy erős földrengés teljesen romba döntötte a települést. A Szafavidák uralma alatt Jereván és környéke a Chukursaad (Irevan) Beglerbégség közigazgatási egységhez tartozott. 1747-től a Perzsa Birodalomnak alárendelt Erivan Kánság része volt egészen 1828-ig.
A cári Oroszország uralma alatt (1828–1917) 120px|balra|thumb|Minaret, a városi mecset Jerevánban 250px|thumb|Kék mecset Jerevánban|jobbra thumb|right|250px|Ortodox templom Jerevánban Az orosz–perzsa háború (1826–1828) alatt az orosz erők Ivan Paszkevics vezetésével 1827. október 1-jén elfoglalták a várost, melyet 1828-ban, a türkméncsáji békét követően hivatalosan is feladtak a perzsák. Majd három évszázadnyi perzsa uralom után Jereván és Örményország északi része az Orosz Birodalom részévé vált, egészen annak 1917-es összeomlásáig. Az oroszok támogatták az örmény lakosság visszatelepítését Perzsiából és Törökországból. Míg Jereván lakosságának 1830-ban 35,7%-a volt örmény nemzetiségű, addig ez az arány 1873-ra 50,1%-ra nőtt. Az áttelepítés célja az orosz közel-keleti hatalom megszilárdítása volt. 1829-ben a hazaérkezett örmények letelepedtek és egy új negyed is épült a számukra.
I. Miklós orosz cár 1837-es látogatását követően a település ujezd rangot kapott. 1850-ben megalakult a 28 000 négyzetméter területet lefedő Jereváni Kormányzóság, amelynek kormányzóságának Jereván adott otthont. A 20. század elejére Jereván lakossága meghaladta a 29 000 főt. Az első vasútvonal 1902-ben épült Jerevánban, összekötve a várost Alekszandropollal (ma Gjumri) és Tiflisszel (ma Tbiliszi). Még ez évben megnyitotta kapuit a város első nyilvános közkönyvtára. 1905-ben I. Napóleon unokaöccsét, Louis Josef Jérôme Bonaparte herceget nevezték ki kormányzóvá. 1913-ban nyolc előfizetővel megindult a telefonszolgáltatás a városban. Jereván 1917-ig szolgált a kormányzóság központjául, az Orosz Birodalom bukásáig.
Rövid függetlenség (1917–1920)
A 20. század elején Jereván egy mindössze 30 000 fős kisváros volt. Az 1917-es októberi orosz forradalom az Orosz Birodalom bukásához vezetett, melynek következtében örmény, grúz és muzulmán transzkaukázusi vezetők kikiáltották a Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaság függetlenségét. Az ország azonban rövid életűnek bizonyult. Gjumri elfoglalását követően a török hadsereg 1918. május 21-én az örmény ellenállás központja, Jereván felé kezdett vonulni. V. György örmény katolikosz elrendelte, hogy az örmény apostoli ortodox egyház harangjai hat napon át zúgjanak, hogy fegyverbe hívja az örményeket: földműveseket, költőket, kovácsokat, de még a lelkészeket is. Civilek – köztük gyerekek is – kivették részüket, „ökrök, vízibivalyok és tehenek vontatta szekerek elárasztották az utakat élelmet, muníciót és önkénteseket szállítva a környező vidékekről” Jerevánba.
1918. májusára az örmény erők sikeresen legyőzték a törököket a Szardarapati, Bash Abaran melletti és a második Kara Killisse-i csatákban. 1918. május 28-án kikiáltották az Örmény Köztársaság függetlenségét, melynek fővárosa Jereván lett. 1919. május 26-án az örmény kormány törvényben rendelkezett a Jereváni Állami Egyetem megalapításáról.
A sèvres-i békeszerződés 1920-as aláírását követően nemzetközileg is elismerték a köztársaság függetlenségét, az Amerikai Egyesült Államok mellett számos dél-amerikai ország is diplomácia kapcsolatot létesített az országgal. A rövid életű függetlenséget követően a Szovjetunió 1920. december 2-án megszállta Örményországot. Noha a függetlenségpárti erőknek 1920 februárjában sikerült visszafoglalniuk a várost és kiszabadítaniuk a raboskodó politikai és katonai személyeket, a szovjet hadsereg 1921. április 2-án végleg bevette a várost.
Szovjet uralom (1920–1991) thumb|right|200px|A város alapításának 2750. évfordulójára kiadott bélyeg
A Vörös Hadsereg 1920. november 29-én szállta meg északkeletről Örményországot. 1920. december 2-án Örményország Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság néven a Szovjetunió részévé vált, 1922 és 1936 között a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság és Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság együtt a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság része volt.
A szovjet uralom alatt Jereván volt a Szovjetunió első olyan városa, amely átépítése egy általános terv alapján történt: az 1920-as években indult meg a város átépítése Alekszander Tamanjan örmény építész tervei alapján történt, aki munkájában ötvözte az örmény nemzeti hagyományokat és a kortárs városszerkezettel. Tamanjan sugaras szerkezetű várost tervezett, melynek megvalósításához sok történelmi épületet – templomokat, mecseteket, bazárokat, karavánszerájokat és a perzsa erődöt is – le kellett rombolni. A körzetek nagy része korábbi örmény települések után kapta nevét, amelyek az örmény népirtás alatt elpusztítottak a törökök: Arabkir, Malatia-Szebasztia és Nork-Maras kerületek Arabkir, Malatya és Kahramanmaraş településekről kapta nevét. A második világháború után német hadifoglyok is részt vettek az építkezéseken.