A borsfa (Schinus) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szömörcefélék (Anacardiaceae) családjának egy nemzetsége.
Elterjedése Dél-Amerikából származik, de az egyes fajokat fűszer-, illetve dísznövényként több, trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú vidéken is meghonosították, így például: Madeirán, a Hawaii-szigeteken, Réunion szigetén, Floridában, a Mediterráneumban.
Megjelenése, felépítése Termései körülbelül 4 mm-es, gömbölyű, egymagvas, vékony csonthéjú bogyók. A bogyókban viszonylag sok a cukor (amitől édeskések) és 3-5% az illóolaj (amitől aromásak). Terpéntartalmuk miatt ízük a borókabogyóéra emlékeztet.
Életmódja, élőhelye Egyáltalán nem fagytűrő, már a 10 °C alatti hőmérsékletet is rosszul viseli.
Felhasználása Az érett bogyókat megszárítják és sólében áztatják. A piros borsfa (brazíliai borsfa) és a perui borsfa termése a rózsabors, amit elsősorban ételek díszítésére használnak: a szárított bogyókat összekeverik egyéb borsfajtákkal, és átlátszó borsőrlőben ékítik velük az asztalt. Fűszerként nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja, a rózsapiros szemek íze nagyon gyenge. Túlzott fogyasztásuk némelyeknek légzési nehézséget okozhat, illetve irritálhatja a nyálkahártyát. Nagyobb mennyiségben az emésztőrendszerben émelygéssel és hányással járó gyulladást okozhat.
A Chilében honos Schinus dependens és Schinus latifolius az arrafelé fölöttébb kedvelt chicha nevű ital alapanyaga.
Főképp a piros és a perui borsfát dísznövényként is gyakran ültetik.
Források Terebess fűszerkalauz
Kategória:Szömörcefélék Kategória:Madeira növényvilága Kategória:Hawaii növényvilága Kategória:Réunion növényvilága Kategória:Florida növényvilága Kategória:Brazília növényvilága Kategória:Peru növényvilága Kategória:Chile növényvilága Kategória:1753-ban leírt növénynemzetségek