bélyegkép|jobbra|A cochleáris implantáció A cochleáris implantáció (CI) egy olyan műtéti eljárás, amellyel a súlyos nagyothallók és siketek hallásjavítását szolgálja. Eredményessége vitatott; az orvosok a sikeres, a siketek a sikertelen eseteket látják jellemzőnek. A cochleáris implantátum a belső fülbe ültetett elektróda és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett jelfogó/dekóder egység; a mindennapi szóhasználatban azonban ide értjük a CI-hez tartozó külső egységeket is.
Működési elv Az ép hallású embernél a hanghullámokat a belső fül egyik szerve, a csigában (görög: cochlea) található szőrsejtek alakítják elektromos impulzusokká. Ezeket az impulzusokat a hallóidegek veszik fel, majd továbbítják az agy felé.
A siketek és súlyos nagyothallók nagy részénél az okozza a problémát, hogy a szőrsejtek nem működnek. Ezekben az esetekben segíthet a CI azzal, hogy átveszi a szőrsejtek funkcióját, és elektromos impulzusokat továbbít a hallóidegek felé.
A CI működése a következő lépésekből áll: A hanghullámokat egy mikrofon érzékeli, majd továbbítja a beszédprocesszor felé. A beszédprocesszor egy kódolási stratégia segítségével átalakítja a mikrofontól kapott jeleket. A processzortól egy adótekercs veszi át a jeleket. Az adótekercset egy kis mágnes rögzíti a fejbőrön, pontosan a vevőtekercs felett. A koponyacsontra implantált vevőtekercs veszi át az adótekercs jeleit. Egy dekóder dekódolja, majd az elektróda felé továbbítja a jeleket. Az elektróda a csigába van beültetve. Több szálból áll, ezek különböző hosszúságúak. A rövidek a csiga elején végződnek és a magas frekvenciát érzékelő idegeket ingerlik, míg a hosszabbak a csiga belsejéig mennek és az alacsony frekvenciákért (mélyebb hangokért) felelősek. Az elektróda által keltett elektromos impulzusokat az idegsejtek érzékelik és az agyba továbbítják, hallásérzetet keltve.
Hallás CI-vel A CI-vel elérhető hallás jelentősen különbözik a normális hallástól. A hallásküszöb egyénenként jelentősen különbözhet. Optimális esetben elérheti a 25-35 dB-es szintet, ami a hangos beszéd megértéséhez elegendő. A CI meglehetősen torzít. Objektív módon nem mondható meg, hogy pontosan hogyan hall egy CI-s, de a korábban halló operált CI-sek "robotszerű", "csipogó", "fémes" szavakkal jellemzik a CI hangvilágát. Egyoldali implantálás esetén nem lehet vele a hangok irányát megállapítani. Összességében kijelenthető, hogy a CI segítségével a páciens képes hangosan kommunikálni. Korán implantált gyerekeknél általában a normál hallókra jellemző beszédkészség alakul ki.
Alkalmazása Az alkalmazás feltételei Országonként sok helyen létezik kritériumrendszer. Általában a következő: 80 dB hallásveszteségnél rosszabb eredmény (ennek oka az, hogy a hallókészülékek a magas frekvenciákon az ennél nagyobb veszteséget már nem tudják korrigálni), valamint az ún. szabadhangteres beszédvizsgálat eredménye rosszabb mint 50%-60%.jobbra|250px Nem minden siket profitálhat a CI nyújtotta előnyökből. Alkalmazásának vannak orvosi, pedagógiai és anyagi feltételei.
Orvosi szempontból azt a legfontosabb kiemelni, hogy a siket/nagyothalló hallóidegeinek épnek, funkcióképesnek kell lenniük. Fontos emellett még a csiga térbeli elhelyezkedése, formáltsága; valamint hogy az elektródát a csigába lehessen vezetni. (A szerzett siketség egyik leggyakoribb oka, az agyhártyagyulladás a csiga elcsontosodásával járhat.) Döntő fontosságú az is, hogy mennyi idő telt el a megsiketülés óta. Gyerekek esetében a legújabb tanulmányok szerint a másfél–kétéves kor előtti implantálás nyújtja a legjobb eredményeket.
Lehetnek apróbb kontraindikációk fülészeti szempontból illetve aneszteziológiai szempontból is.
A CI beültetése nem jelenti azt, hogy a páciens egyből jól hall. A CI viselőjének el kell sajátítania a CI-vel való hallás képességét, mivel az jelentősen különbözik a normál hallástól. Ehhez audiológus/szakpedagógus segítségére is szükség van, de még fontosabb az érintett motiváltsága.
A CI, az operáció és a (re)habilitáció jelentős anyagi terhet jelent. Országonként eltérő a finanszírozási gyakorlat, hazánkban orvosi indikáció esetén a társadalombiztosítás állja a költségeket.
A beültetés A CI beültetése minden esetben teljes narkózisban zajlik. A CI vevőtekercsét a fül mögött, a koponyacsontra vájt mélyedésben helyezik el, míg az elektródát a középfülön keresztül a csigába vezetik. Az ily módon elhelyezett implantátumot rögzítik. A CI külső részeinek felhelyezése legkorábban egy hónappal az operáció után lehetséges, korábbi felhelyezés esetén a külső tekercs mágnese elmozdíthatja a még nem kellően rögzült vevőtekercset. A (re)habilitáció A páciens a beszédprocesszor bekapcsolásakor egyből hall. Ezek a hangimpulzusok azonban nagyon távol állnak a normális hallástól, mivel a CI nem képes olyan differenciált hangérzetet produkálni, mint a szőrsejtek. A hangimpulzusok idegi feldolgozása azonban olyan rugalmas, hogy a páciens – megfelelő tréning mellett – hamarosan hozzászokik a CI-hez.
A szoktatás első pár hónapja során a beszédprocesszor beállításain fokozatosan állítanak az audiológus szakemberek. Erre azért van szükség, mert a hallóidegek "hozzászoknak" a CI elektródája által keltett jelekhez, és ezért változtatni kell a jelszinteket. Ezzel párhuzamosan zajlik a beszédtréning, melynek célja, hogy a CI viselője a hangos beszédet megértse, azzal kommunikálni tudjon. A tréning alapvetően különbözően zajlik prelingvális és posztlingvális pácienseknél.
A prelingvális siketek hallásukat a beszéd elsajátítása előtt vesztették el, vagy siketen születtek. Esetükben csak akkor hozhat eredményt a CI, ha az operációra igen hamar, kisgyermekkorban kerül sor. Az optimális időpont vita tárgya, de általánosan elfogadott álláspont, hogy a 7-ik életév előtt kell megtörténnie. A műtéti technika fejlődésével és az implantátum méretének csökkenésével az operáció egyre korábbra tolódik, jelenleg már 6 hónapos csecsemőket is sikerrel műtenek. Amennyiben az operáció ilyen fiatal korban zajlik, a beszédterapeuta legfontosabb feladata a beszéd normális fejlődésének elősegítése. A kisgyermekek a CI segítségével jól megtanulhatnak beszélni, beszédértésük pedig a mindennapos kommunikáció megértéséhez szükséges szintre fejlődhet.
A posztlingvális siketek a beszéd elsajátítása után vesztették el hallásukat. Esetükben döntő fontosságú, hogy mennyi idő telt el a hallás elvesztése és az operáció között. Bár akár több tíz év után is segíthet a CI, de igazán jó eredményt itt is csak a gyors operáció ígér. Ezeknél a pácienseknél a rehabilitáció legfontosabb feladata, hogy a CI viselője hozzászokjon a CI hangvilágához. Képességek Az implantátum nem gyógyítja a siketséget, hanem helyettesíti a természetes hallást. A recipiensek véleménye megoszlik az eredményességről. Vannak, akik nagyon hatékonynak, vannak, akik kevésbé hatékonynak tartják, de olyanok is vannak, akik szerint rosszabb vele, mint nélküle.
Másrészt viszont már az egyoldali beültetés is sok pénzt megspórol az államnak, amit a gyerekek fejlesztésére költene. A posztlingvális siketek a beszédértésen nyernek a legtöbbet, különösen, ha csak kevéssel a beültetés előtt vesztették el hallásukat.
A szerzetten siketvakok életminőségük ugrásszerű javulását észlelik a készülék bekapcsolása után. Mivel ezáltal nagy mértékben megnő a hallás útján nyert információ, amit számos élethelyzetben felhasználnak, így kommunikációra, tájékozódásra. Támogatja egyensúlyérzéküket, mozgásuk biztonságosabbá válik, emiatt mozgékonyabbak lesznek, függetlenebbé válnak, amitől kinyílnak, és kilépnek eddigi elszigeteltségükből.
Még az otoszklerózis sem jelent akadályt.
Az előzőleg posztlingvális siket felhasználók arról számoltak be, hogy az implantátummal hallott hangok különböznek a normális hangoktól. Az implantátumot használók „géphang”, „technikai hang” vagy „szintetikus hang” szavakkal írják le az általuk tapasztaltakat. Az angol Jack Ashley parlamenti képviselő 70 évesen, 25 év siketség után 1994-ben kapott implantátumot, és hasonló élményekről számolt be. A beszédet kezdetben olyannak hallotta, mintha egy gégegyulladásos krákogó dalek beszélne. Egy nő ahhoz hasonlította, mintha egy zajos rádióban rajzfilmfigurák beszélnének. Egy év múlva minden normálisan hallatszott a nő számára. Ennek ellenére a képviselő még a telefonban is tudta azonosítani a megszokott hangokat. Nehézségei csak az új hangokkal vagy zajos környezetben voltak; ekkor újra szájról kellett olvasnia. Még a modern implantátumok is mindössze 22 elektródát tartalmaznak, amivel 16000 szőrsejtet helyettesítenek. Ennek ellenére a legtöbb alany képes csendes körülmények között követni a beszédet, és csak zajos körülmények esetén kell szájról olvasniuk, mert anélkül rossz marad a beszédértésük.
A siketen felnőttek a készüléket kevéssé hatékonynak és irritálónak találják. Ez a siketséghez való alkalmazkodás miatt van, ami egy bizonyos idő elteltével visszafordíthatatlan. Akik kisgyermekként még hallottak, és utána fokozatosan siketültek meg, azoknál jobb eredmény érhető el az implantátummal, mint a születetten siket felnőtteknél. A beszédészlelés szempontjából kritikus az első néhány év, mert ekkor alakulnak ki azok az idegrendszeri mintázatok, amelyek a beszéd észlelését végzik. Az implantátum ezen nem tud segíteni. Kedvező azonban, ha a gyermek nevelése során használtak hallókészüléket, és hallásfejlesztést is végeztek. Az eredmény javítható szintetikus és analitikus tréninggel és más gyakorlatokkal, mint például ugyanannak a könyvnek az olvasása és közben hangoskönyvként való hallgatása.Tools for Improving Listening Skills, Hope: Cochlear (Re) Habilitation Resources, http://hope.cochlearamericas.com/Tools-for-Improving-Listening-Skills
Azoknál a siket gyerekeknél, akiknek nincs működő hallóidegük, szintén segíthet az implantátum, de a felnőtteknél már nem biztos, hogy jó választás. Ez a siket felnőttek kevesebb, mint 1%-át jelenti, ők inkább agytörzsi hallóimplantátummal hallhatnak. Többnyire a cochleáris implantátumot fél oldalra ültetik be, hogy megőrizzék a másik fül természetes hallását más eszközök, vagy jövőbeli eszközök számára, de egy 2005-ös cikk szerint a gyermekek és a felnőttek számára is előny lehet a kétoldali beültetés a hangforrás helyének azonosításában és a beszédértésben. Egy 2011-es cikk szerint a kétoldalt implantált gyerekek hallása és beszédkészsége jobban megközelítette az azonos korú ép hallású gyerekek hallását és beszédkészségét.
Fejlesztések 2008-ban a Melboune-i La Trobe Egyetem nevében Graeme Clark bejelentette, hogy megkezdik egy új, hi-fi implantátum fejlesztését, aminek 50 elektródja lesz. Remélte, hogy az elektródák számának növelése hozzájárul a zene élvezetéhez és a zajos helyeken is támogatja a beszédértést.Cochlear implant maker says hi-fi bionic ear will help the deaf hear music. News.com.au, December 18, 2008.
A Northwestern Egyetem kutatói infravörös fénnyel közvetlenül stimuláltak neuronokat siket tengerimalacok belső fülében. Eközben elektromos aktivitást észleltek az inferior colliculusban, ami a középagynak az a területe, ami összeköti a belső fület a hallókéreggel. A lézeres stimuláció pontosabb jeleket idézett elő, mint az elektromos ingerlés.Nowak, R. (2008). Light opens up a world of sound for the deaf. New Scientist. A lézeres stimuláció egy ígéretes kezdeményezés, de további kutatásokra van szükség a száloptika használatával kapcsolatban.