Furta község az Észak-Alföldi régióban, Hajdú-Bihar vármegyében, a Nagy-Sárrét, a Bihari-sík és a Kis-Sárrét kistájak földrajzi találkozáspontján, a Berettyóújfalui járásban. Az Ölyvös-patak mellett fekvő település mind a mai napig megőrizte a sárréti-bihari falvak jellegzetességeit és arculatát. Nevezetes népművészeti hagyományairól, melyek közül a furtai hímzés a legmeghatározóbb. A lakosság elsősorban mezőgazdasági termelésből él, de magán hordozza a térségre jellemző hátrányos helyzetét. 1990 óta önálló községként működik.
Nevének eredete
Egyes források szerint V. István Furd nevű tábornokáról nyerhette. Más névetimológiai magyarázatok szerint a Furta helységnevet a latin Furtunatus-ból származó régi magyar Fortunánd személynév magyar névadással történt becéző alakjából ered.
Földrajza Fekvése A település Hajdú-Bihar megye déli részén, Berettyóújfalu vonzáskörzetében, a Debrecent Szegeddel összekötő 47-es főút mellett, Debrecentől 50 km-re, Berettyóújfalutól 15 km-re délre, Békéscsabától 82 km-re északkeleti irányban terül el. A főút ma már elkerüli a belterületét, a korábbi, még a falun is áthaladó nyomvonal azóta a 4253-as út része. Komádival a 4219-es út köti össze.
Földrajzi szempontból a Bihari-sík északnyugati vidékén, a Berettyó bal oldalán fekszik. A furtai határ a Bihari-legelő Természetvédelmi Terület nyugati részén terül el. A belterületen áthaladó és nyugati szélét alkotó Györgyös-Szérűsszigeti-csatorna egyben közigazgatási határ is, mely a szomszédos Zsáka külterületétől választja el.
A szomszédos települések észak felől az óramutató járása szerint indulva: északkeletről Berettyóújfalu (Berettyószentmárton), keletről Mezősas, délkeleti irányból Magyarhomorog, nyugatról és északnyugatról pedig Zsáka. Déli irányban a legközelebbi település Komádi, északi irányban pedig Bakonszeg, de a közigazgatási területei e két település egyikével sem határosak.
Furta a Google Térképen.
Éghajlata Éghajlata mérsékelten meleg, száraz. A hőmérséklet vegetációs időszaki átlagai 10,2, illetve 17,2 °C. A legmelegebb nyári napokon mért csúcshőmérsékletek sokévi átlaga 34,1–34,3 °C, míg a leghidegebb téli minimumoké −17,0 és −17,5 °C közötti. Az évi csapadékmennyiség Furta településen kevéssel 550 mm alatt marad. A hőmérséklet nagyobb szélsőségei, a felhőzet és a csapadék alacsony értékei miatt gyakoriak az aszályok.
Földtani és természeti adottságai Régen a furtai határ jelentős részét mocsár borította. A vízzel borított legelőket kanyargós erek sokasága szabdalta, és viszonylag kevés volt az ármentes föld, a művelhető terület. A sárréti falvakat egykor végeláthatatlan nádasok és járhatatlan lápok zárták el a külvilágtól, mert mindegyik víz mellé települt. A Bihari-sík nyugati felén fekvő furtai táj jellemzően hordalékkúpok és folyóhátak közé zárt, közepes talajvízállású, gyenge lefolyású ártéri síkság, ahol a szikes talajok különböző típusai, az úgynevezett réti szolonyecek jöttek létre. Emiatt a tájrész hasznosításában is sok a gyenge legelőnek használt szikes puszta, de megtalálható itt a kultúrsztyepp is. A szikes talajok aránya Furtán meghaladja az 50%-ot. A furtai földek minősége gyenge, értékük átlagosan 17 aranykorona körül mozog. Természetes növénytakarója a füves puszta, szórványos facsoportokkal. A külterület közel felét szántó, felét gyep-legelő területek foglalják el. Az erdőterületek aránya meglehetősen kicsi.
Természeti értékek A külterületen lévő gyepterületek jelentős része, főként a külterület déli része a Bihari-sík Tájvédelmi Körzethez tartozik. Védett terület továbbá, a belterület északi széléhez csatlakozó gyepterület, a Kossuth utca és Akácfa utca kelet-nyugat irányú egyenes vonala közé beékelődő gyepterület, amely szintén a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet része. A belterület közelsége, a táj szépsége lehetőséget adott idegenforgalmi hasznosításra is. Évenként tartanak itt lovasnapokat.
Története A kezdetektől 1552-ig bélyegkép|300px|right| Magyarország második katonai felmérése (1819–1869) során készített térkép Furta környékéről A község létezésére vonatkozó forrás egészen a 16. századig nem lelhető fel, így valószínűsíthető, hogy késői településű község. Azonban számos régészeti leletből arra lehet következtetni, hogy a terület már jóval a 16. század előtt is lakott volt. A falu határában előkerült kőszerszámok és sok egyéb feltárt leletanyag azt bizonyítja, hogy ezen a környéken már az újkőkorszak idején is éltek embercsoportok, de hogy pontosan mióta, azt ma sem lehet egyértelműen megállapítani. A furtai határ részeit képező Györgyös, Telek, Vereséri telep és Kordasziget esetében előkerült kerámiák 9. századi eredetre utalnak. 2010-ben Furta határában a gázvezeték nyomvonalának ásásakor egy avar telep szélét, valamint egy temető részletet is feltártak. De római kori, szarmata leletanyagot is felfedeztek itt. Tény, hogy az ideérkező honfoglaló magyarok nem lakatlan területeket foglaltak el. A keleti rész védelmére itt, a furtai határ keleti oldalán telepedtek meg a Nyék és Megyer törzsbeliek. A Furta-Telek lelőhely 10–14. századi leletei alapján teljes bizonyságot nyert, hogy a tatárjáráskor elpusztult Megyer az ősrégi magyar faluhoz kapcsolható, melynek emlékét a Furta melletti Pap-Megyer puszta őrzi. A régészeti terepjárások nyomán Furta határában négy 10–12. századi település helyét ismerték fel. Az egyik egy Petlend nevű egyházas község, melyet egy 1382. évi oklevél említ. Ezek az ősi helynevek a Váradi regestrumban is szerepelnek. A tatárjárás pusztítása hosszú időre megszakította a falu életét, mely feltehetően a 14. században népesült be újra. Furta középkori életére okleveles említések egyáltalán nem maradtak fenn, mert igen korán egyházi birtok lett, s a váradi egyházi levéltárak pusztulásával múltjának emlékei is elvesztek.
1552-től a 17. század végéig Furta neve mai alakjában az 1552. évi adóösszeírásban fordult elő először. A település eredete mind a mai napig ehhez az évszámhoz kötődik, hiszen innen kezdődik a falu írásos története. A fejedelmek által elrendelt összeírás szerint a Harmadik járás falvai között a 33. sorban Megyer, a 35. sorban Furtha a nagyváradi prépostság tulajdonában volt, és Furta esetében 12 portát vettek számba. A számítások szerint Furta lakossága ekkor 120 fő lehetett. Miután a váradi kisprépostság elvesztette földesúri jogállását Furtán, a falunak számos birtokosa váltotta egymást. 1589 és 1599 között adománybirtokként került Ghiczy Péter kezére, a zsákai vár tartozékaként. 1604 és 1614 között Ghiczy Péter özvegye, Kendi Krisztina birtokolta a zsákai várat és a hozzátartozó falvakat, így Furtát is. Mivel Ghiczy Péternek nem születtek utódai, így Ferenc nevű bátyjának fia, Ghiczy György örökölte, aki 1616-ban Bethlen Gábornak adta át Zsáka várát és Furtát; a fejedelem pedig 1617-ben Rhédey Ferenc váradi főkapitánynak. A török hódoltság idején egyre többet szenvedett a falu a mind gyakrabban betörő portyázó csapatoktól, míg 1659 szeptemberében elpusztították Furtát. A megpróbáltatások ellenére lassan újra virágzó település azonban az 1678. évi pestisjárvány nyomán teljesen elpusztult, maradék lakosai pedig szétszéledtek.
1720-tól a jobbágyfelszabadításig bélyegkép|150px|left|Furta Urbáriumának címlapja Furta több mint negyven éven át lakatlan, puszta hely volt. A török kiűzése és az Erdélyi Fejedelemség megszűnése után a főpapi birtokok visszakerültek régi gazdáikhoz, így Furta a nagyváradi kispréposthoz. Az 1720-as esztendő sorsfordító volt Furta életében. Ekkor a szomszédos Zsákáról 17 „szabadmenetelű” jobbágy bérbe vette a furtai pusztát a nagyváradi kispréposttól. A többnyire református vallású zsákai parasztok és családjaik pedig új otthont alapítottak. Ez az esemény a település újranépesedésének megindulását jelentette. A lélekszám fokozatos gyarapodását és a falu fejlődését átmenetileg az 1738 és 1740 között (országosan is) pusztító újabb pestisjárvány törte meg. Furtán 137 férfi és 155 nő életét oltotta ki, mely a lakosság jelentős hányada volt, és egy újranépesülőben levő településen hatalmas veszteségnek számított. A járvány elmúltával a falut birtokló nagyváradi káptalant képviselő Alapi János tevékenységei nyomán majorságot és az ErdőbenErdő egy furtai településrész neve egy katolikus kápolnát is építtetett. A lakosság létszámának növelése céljából pedig az 1760-as években különféle kedvezmények juttatásával római katolikus vallású, idegen nemzetiségű, többnyire német és szláv származású, „utóbb megmagyarosodott” lakosokat telepíttetett a falu új telepére, az úgynevezett Sorra, ahol eleinte csak egy sor (hat darab) ház állt. A katolikus lakosság betelepülése száz évnél is hosszabb időszakot ölelt fel. A két falurész, a katolikus Sor és a református Falu viszonyát sokáig egy meghatározhatatlan eredetű, történelmileg öröklődő viszálykodás jellemezte. Az úrbéri rendeletet követően Furtán 1772. június 16-i dátummal keltezve írta alá Sughó Zsigmond, Bihar vármegye szolgabírája (a prépost megbízottja) a falu adottságai alapján megírt Furta község Urbáriumát, mely a furtai jobbágyság helyzetét szabályozta újra. A furtaiak 87 éven át szolgáltak az Urbáriumban megszabott feltételek mellett. Az 1853-as jobbágyfelszabadítás és az 1859-ben történt önálló határ elkülönítés után az úrbéres földek állami kárpótlás mellett paraszti tulajdonba mentek át. Ezzel Furtán is megnyílt az út az önálló paraszti gazdálkodás erőteljesebb fejlődése előtt.
Leírás a településről a 18. század végén: FURTA: Magyar falu Bihar Vármegyében, földes Ura a’ Nagy Váradi prépostság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Sárréti járásban, Pap Megyeri Pusztától nem meszsze, nevezetes fátzán kertye van, mellyet Fő Tisztelendő Alapi Úr készíttete. Határja gazdag, külömbféle vagyonnyai jelesek, első Osztálybéli. (Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)
A 20. század elejétől napjainkig bélyegkép|300px|right|A furtai községháza a 20. század elején bélyegkép|300px|right|A felújításra váró Harsányi-kúria a Kossuth utcában (2017) Még a századforduló előtt kialakultak a települést mindmáig jellemző morfológiai jegyek és sajátosságok. Önálló postahivatal, csendőrőrs települt, majd 1906-ban megépült a jelenleg is itt működő Községháza épülete. Országh József főjegyző tevékenysége idején (1917–1944 között), kiépítették a járdahálózatot, artézi kutakat fúrtak, az utcák neveket kaptak, és sikerült elérni, hogy a Komádiba vezető köves út Furtáról induljon. A falusi élet megszokott rendjét és nyugalmát megzavarta az 1930-as évek végétől felerősödő háborús készülődés, majd a kitörő a háború – egyre több hadköteles férfit hívtak be katonai szolgálatra. A második világháború hadműveletei 1944. október 13-án érték el Furtát: ekkor űzték ki a németeket a Komádi felől érkező szovjet csapatok. A két világháború súlyos emberáldozatokkal járt a település számára. A második világháborúban 61 furtai lakos vesztette életét katonaként vagy a holokauszt vétlen áldozataként.Erre 1989. október 29-e óta emlékmű emlékeztet a község temetőjében. 1945-ben a földreformrendelet megszületése után a községben nyomban megalakult a Földigénylő Bizottság, így a földosztás során 2982 katasztrális hold terület került új tulajdonosaikhoz. A Furtán meglehetősen erős Magyar Kommunista Párt gazdasági szövetkezetek létrehozására ösztönözte a parasztságot, így 1949-ben megalakult az első közös gazdaság, a Sallai TSZCS, 1952-ben pedig a Rákóczi TSZCS. A Rákosi-korszak totális diktatúrája Furtát sem kerülhette el, így aligha véletlen, hogy 1956 őszére mind a két termelőszövetkezet feloszlott. A következő év márciusában Petőfi néven alakult újra a szövetkezet, majd 1968-ban a falu másik oldalán, a Soron pedig a Kossuth MGTSZ létesült, amelyek 1965-ben Petőfi MGTSZ néven egyesültek. A felhalmozódott adósságok és más közgazdasági okok miatt 1984-ben a termelőszövetkezet a Földesi Rákóczi MGTSZ igazgatása alá került, majd 1986-ban végleg beleolvadt a nagyobb, földesi üzembe.