Petrikeresztúr község, aprófalu Zala vármegye középső részén, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság lankái közt, a Göcsej tájegység területén. A település 179 lakásában 362 ember él, ami alapján a faluban lakóházanként 2,02 fő él. A 877 hektáros területen fekvő Petrikeresztúron a népsűrűség 43,79 fő/km².
A falu két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, melyet elválaszt a Cserta folyó és közvetlenül ennek jobb és bal partján rézsűk, mezőgazdasági telkek találhatóak. Az először 1260-ban feljegyzett település fénykorát a huszadik század derekán élte, majd lassanként elérte az aprófalvakra jellemző elöregedés és elvándorlás. Népességének görbéje a múlt század közepéig szinte töretlenül emelkedett, majd fokozatosan csökkenésbe fordult át. A népesség erejét mutatja, hogy a tizennegyedik századból származó templomát az idők során többször átépítették.
Az Országos Kékkör, vagy más néven a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra Petrikeresztúr és Zalatárnok közti 6,5 kilométeres szakasza érinti a falut és annak határában a Patóhegyi borházfalut, mely a település gazdasági életének turisztikai ágazatában jelentős szerepet képvisel.
A településen polgárőrség működik.
Fekvése Petrikeresztúr Zala vármegye középső részén fekszik, mintegy 16 kilométernyi távolságra, délnyugatra a megye székhelyétől, Zalaegerszegtől. A település a Zalai-dombság lankái közt fekszik, a Göcsej szívében.
Petrikeresztúrt északkelet felől Ormándlak, északról Gombosszeg, északnyugatról Becsvölgye, nyugatról és délnyugatról Barlahida, délről és délkeletről Zalatárnok, kelet felől Iborfia határolja.
Vízrajza A község felszíni vizeit több vízfolyás szállítja el. Ezek közül a legjelentősebb a települést két egymástól jól elkülöníthető részre osztó Cserta folyó, melybe a falu határát nyugatról kirajzoló Kislengyeli-patak a falutól délre torkollik bele, majd kelet felől, majd, mintegy 50 méterrel délebbre a Nagylengyeli-patak folyik a Csertába. A Kislengyeli-patak a Cserta folyó jobb oldali mellékvize, míg a Nagylengyeli-patak a folyó bal oldali mellékvize.
Közlekedés-földrajzi helyzet A településen a 7401-es számú alsóbbrendű közút halad keresztül, ez Zalaegerszeget köti össze a 75-ös főúttal, melyet Nova központjától keletre, annak Zágorhida nevű településrészén ér el. A falu belterületén a 7401-es út Kossuth Lajos nevét viseli, ez alkotja a község főútját is egyben. A községtől déli irányban mintegy 6 kilométernyire található a 75-ös főút. A település helyközi buszjáratokkal közelíthető meg, melynek fedett buszmegállója a Kossuth Lajos utcában található. A települést nem érinti sem helyi érdekű, sem országos vasútvonal. A legközelebbi vasútállomás a megyeszékhelyen, Zalaegerszegen található.
Személygépjárművel haladva, 60 kilométer per órás átlagsebességet figyelembe véve a 16 kilométernyi távolságra fekvő megyeszékhely, Zalaegerszeg mindössze 16-20 perc alatt elérhető a településről.
Lenti 21 kilométeres távolságban, Körmend 43 kilométernyire, Letenye 48 kilométernyire, Keszthely és Nagykanizsa 58 kilométernyire található a falutól.
Településföldrajz Petrikeresztúr területe 877 hektár. A falu területe a külterületekkel együtt a legszélesebb pontján kelet-nyugati irányban mintegy 1,5 km széles, míg észak-déli irányban valamivel több, mint 2,5 kilométer hosszan nyúlik el. A település észak-déli irányú főutcája mintegy 1 700 méter hosszú, míg a falu kelet-nyugati szélessége nagyjából 1 kilométer. A falu két egymástól elkülönülő településrészből áll, melyek közül a Csertától nyugatra elterülő részt Győrfiszegnek hívják. Ezen felül még a Patóhegy nevű rész az, amely üdülőövezetként szolgál.
Geológia A terület felszínét észak-déli irányú völgyek és velük párhuzamos dombok vonulata alkotja. A térség legrégebbi kőzetei a perm időszak végén keletkeztek, amikor a vidék megsüllyedt. Ezzel egy üledékgyűjtő jött létre, amely a triász idején is fennállt, és amelyben a környék szénhidrogénkészleteinek forrása kialakult. A jura és az alsó kréta során további tengeri üledékek rakódtak a korábbi rétegekre. A vidék kőzeteinek jelentős része harmadidőszaki képződmény: a területet, újbóli süllyedése miatt elöntötte a tenger az eocén korban, majd az oligocén idején szárazfölddé vált. A miocén idején megsüllyedt vidékre vastag sekélytengeri üledéktakaró rakódott, majd a felszín kissé megemelkedett, s kialakultak a dél-zalai olajmező olajcsapdái is. Később a tenger egyre sekélyebbé vált, a víz visszahúzódott és lassanként szárazulat alakult ki. Ezt követően az Ős-Mura és az Ős-Rába hordalékkúpokkal töltötte fel a zalai felszínt. Ezután lassan emelkedni kezdett a terület, amely darabokra tört és fokozatosan elérte a mai kinézetét a felszíni formavilág. Az eljegesedések során alakult ki a Göcsejre jellemző homok-, vályog- és lösztalaj, amely máig jellemző a vidékre.
Éghajlat A terület éves csapadékmennyisége meghaladja a 720 millimétert. A legcsapadékosabb hónap a június és a július. A nyár eleji csapadékmaximumot követően ősszel ismét csapadékosabb az időjárás, míg télen hullik a legkevesebb csapadék. A tenyészidőszak alatt átlagosan 450 mm csapadékra lehet számítani. A csapadékos napok száma mintegy 95 körül alakul. Havazásra elsősorban a december-február közti időszakban lehet számítani, januárban van a legnagyobb esélye a havazásnak. Átlagosan 81 a hótakarós napok száma évente. Az éves napfénytartam 1850-1900 óra, amelyből a tenyészidőszakra 1300-1350 óra napsütés jut. A nyári napok száma 64-65, a hőségnapoké kevesebb, mint 14. A január a leghidegebb hónap, ekkor van a legtöbb fagyos nap is. Az első fagyos nap október 15. környékén, míg az utolsó április 25-26. környékén fordulhat elő. A tenyészidőszak 174-175 napos. Az uralkodó szélirány északi, de a déli, délnyugati szél is gyakran előfordul. A völgyek mélyebb elhelyezkedése kedvez a ködképződésnek.
Története A falut először 1260-ban említik először Terra de Petur néven. 1338-ban Petry, 1435-ben Felseupetri és Alsópetri néven említik, 1442-ben Kereztwr néven szerepel, 1497-ben azonban már Petthry Kereztwr néven nevezik. A Petrikeresztúr előtagja a Petri a latin Petrus személynévből eredő Péter i képzős származéka, melyből magánhangzó-kieséssel Petri lett. Egykoron Keresztúr önálló község volt.
A falu 1438-ban még Zala vármegyéhez tartozott, majd 1484-ben Vas vármegye részévé vált. Ekkor a Nagykapornaki járásban volt.
1513-ban Czupi Albertnek, Vasperi Jánosnak és Szegi Péter özvegyének egy-egy adózó jobbágy portája volt itt. A falutól délkeletre feküdt Csőszi, Győrfiszeg és Pató, valamint Vasszeg település.
1777-ben a faluhoz tartozó Vasszeg, Szamárszeg, Gombosszeg, Győrfiszeg és Tekints településrészeken összesen 70 ház állt.
1778-ban 353 lakosából 263 fő volt katolikus (conf. capax), 84 fő volt conf. incapax, illetve református 6 fő volt. Ekkor Tekénts, Zamárszegh, Gombosszeg, Vasszegh, Győrffyszegh dűlők tartoztak hozzá. Temploma 300 fő befogadására volt alkalmas, ám romos állapotú volt. A falutól a plébános természetbeni juttatásként rozst, búzát és tűzifát kapott. A falu iskolájának tanítója Milejszegen is oktatta a diákokat. Petrikeresztúrtól 15 kocsi tűzifát, terményben pedig búzát és rozsot kapott. Negyedévenként 18 krajcárt, azaz éves lebontásban évi 72 krajcárt, havi bontásban 6 krajcárt kapott, valamint telente még 1 kocsi tűzifát adtak neki a diákok tanításáért.
1785-ben 107 lakóház állt a településen. 1790-ben öt kétségtelen nemest írtak össze a településen, ők a következők voltak: Becsvölgyei Móricz, Lochuh, Pas, vagy Passzegi, Patai, Patoy, vagy Patói.
1811. október vége és 1818 között itt élt Pálóczi Horváth Ádám költő, író, hagyománygyűjtő, aki 1814-ben közelben lakó nemesi családok nőtagjaiból megalapította a Göcseji Helikont. A Göcseji Helikon tagjai voltak Kazinczy Klára, muzsalyi Dóczy Terézia (1776–1842) asszony, valamint Tuboly László (1756-1828) főszolgabíró és boldogfai Farkas Erzsébet (1761-1800) két hajadon leánya, tubolyszeghi Tuboly Erzsébet (1793–1819) és tubolyszeghi Tuboly Rozália (1791–1872). Pálóczi itt állította össze Ötödfélszáz énekek című gyűjteményének végső formáját.
1828-ban 21 háza és 169 római katolikus vallású lakosa volt. Egyháza Milej leányegyháza volt. 1829-ben 7 nemest számoltak össze, ebből öt kétségtelen nemes volt, ketten azonban kétséges nemesek voltak. Az öt kétségtelen nemes a következő: Lochuh, Pais, Patai, Patói, Simon, míg Boros és Zsupponits viszont kétséges nemesek voltak.
1833-ban szántóföldek, erdőségek, szőlőterületek és juhtenyésztés biztosította a helyiek megélhetését. A fő utcán a Dőry nemesi kúria állt ekkoriban. 1836-ban 187 katolikus és 4 zsidó vallású lakosa volt. 1845-ben 17 kétségtelen nemes élt a településen, ők a következők: Gombos István, Gombos László, Horváth Lajos, Móritz Ferenc, Pais István, Pais Péter, Patai György, Patai György, Patai István, Patai János, Patai János, Patói Ferenc, Patói József, Patói László, Simon Ferenc, Simon János, Simon János.
1851-ben 180 katolikus lakosa volt. 1869-ben 39 lakóház állt a faluban, 1880-ban már 45 lakóház volt, míg 1890-ben már 54 darab lakóház állt. A falu főutcáját 1892-ben kövezték le.
1895-ben a falu 1188 kataszteri hold (683,694 hektár, azaz 6,83 négyzetkilométeres) területéből 389 kat. hold (223,86 hektár) volt szántó, 63 kat. hold (36,25 hektár) volt kert, 152 kat. hold (87,47 hektár) volt rét, 49 kat. hold (28,19 hektár) volt szőlő, 294 kat. hold (169,19 hektár) volt legelő, 197 kat. hold (113,37 hektár) volt erdő és 33 kat. hold (18,99 hektár) volt terméketlen terület. A forrásban megjelölt adatok nem számolnak el 11 kat. holdnyi, azaz 6,33 hektárnyi földterülettel.
265px|bélyegkép|jobbra|Zala vármegye térképe 1910-ből
1900-ban téglaépület beton alapon, vagy téglaépület kő alapon 2 darab volt, téglaépület beton alapon, vagy téglaépület sár alapon 1 darab volt, vályogház sár alapon 49 darab volt, egyéb épület 16 darab volt. Tető anyagát tekintve cserép, pala, bádog fedéssel 6 darab, zsindely, vagy deszka fedéssel 3 darab volt, nád, vagy zsúp fedeles 59 darab volt, összesen 68 épület. A háziipar az 1900-as évek elején még jellemző volt a falura, melynek termékeit elsősorban saját felhasználásra gyártották. 1900 körül még leginkább a lótenyésztés jellemezte a falu állattartási szokásait, amely az 1950-es évekre inkább átváltott a szarvasmarha tenyésztésre.
1910-ben a falu lakói közül 417 fő őstermelő volt, 32-en a bányászatban helyezkedtek el, hét főnek pedig más foglalkozása volt. Ugyanebben az évben már 77 darab lakóház állt a faluban.
1914-ben a falu 1167 kataszteri hold (671,6085 hektár, azaz 6,71 négyzetkilométeres) területéből 640 kat. hold (368,32 hektár) volt szántó, 46 kat. hold (26,47 hektár) volt kert, 163 kat. hold (93,8 hektár) volt rét, 36 kat. hold (20,71 hektár) volt szőlő, 171 kat. hold (98,41 hektár) volt legelő, 77 kat. hold (44,31 hektár) volt erdő és 34 kat. hold (19,56 hektár) volt terméketlen terület.
Petrikeresztúr 1922-ig a nagylengyeli anyakönyvi kerülethez tartozott, 1922-ben önálló anyakönyvi kerületté vált. A falu 1925-ben a Novai járáshoz tartozott. Az 1925-ös Közigazgatási Útmutató munkalapja alapján 1925-ben egy darab kocsma, egy elemi népiskola, két szatócsüzlet, egy cipész, három bognár, két asztalos, két kovács és egy takács volt a községben. 1920-ban és 1930-ban egyaránt 78 darab lakóházat számoltak össze a felmérések során.
1930-ban falazat szerint téglaépület beton alapon, vagy téglaépület kő alapon 9 darab volt, téglaépület sár alapon, vagy téglaépület sár alapon 1, vályog sár alapon 60 darab, egyéb 7 darab volt. Tető anyagát tekintve cserép, pala, bádog fedéssel 60 darab, nád, vagy zsúp fedeles 18 darab volt, összesen 78 épület. 1930-ban a település külterületén 23 fő élt, ebből kereső és őstermelő összesen 12 fő volt, mezőgazdasági kereső 4 fő volt, 0-10 kataszteri hold közti területtel rendelkező 4 fő, cseléd 4 fő volt, munkás 1 fő volt.