Bódhidharma (szanszkrit: बोधिधर्म; kínai: 菩提达摩; pinjin: Pútídámó; japán: 達磨, Daruma) indiai származású, a katonai bráhmana kasztba tartozó bódhiszattva (buddhává válni szándékozó) legendás buddhista szerzetes volt. A zen buddhizmus 28. indiai és 1. kínai pátriárkája. A 27. indiai pátriárka, Pradnyádhara (Punyatāra) tanítványa, egyben utódja és Huj-ko, a 2. kínai pátriárka tanítómestere.
A Bódhidharmáról szóló leírások közül számos történet népszerű legendává vált. A csan, a seon és a zen hagyományokban ezek a legendák a mai napig is élnek. Egy kínai hagyomány szerint elkezdte a Saolin kolostor szerzeteseinek fizikai kiképzését, amely Saolin kungfu alapjául is szolgál egyben.
A buddhista művészet során Bódhidharmát rosszindulatú, nagy szakállú, szélesre nyitott szemű, nem kínai emberként ábrázolják. Csan szövegekben „a kék szemű barbárként” (碧眼胡 Bìyǎnhú) hivatkoznak rá.
Neve
magyarulBódhidharmaszankszrit:बोधिधर्मhagyományos kínai:菩提達摩egyszerűsített kínai:菩提达摩pinjin:PútídámóWade–Giles:P'u-t'i-ta-mojapán:達磨, Darumakoreai:보리달마, Boridalmavietnámi:Bồ-đề-đạt-ma
Nevének jelentése A bódhi vagy bodhi eredeti jelentése a tudás, amellyel egy buddha rendelkezik a dolgok igaz természetéről. Magyar fordításban a megvilágosodás szó a hagyományosan elfogadott. A szanszkrit dharma szó értelmezése az ősi indiai források szerint a természetes rendet, az erkölcsös viselkedés forrását jelöli.
Bódhidharma eredeti neve Boditara (Bodhitāra) volt, de mestere, Pradnyádhara megváltoztatta. Vezetékneve Ksatrija (a királyok és harcosok osztályába tartozó) lehetett.https://web.archive.org/web/20151106054424/http://www.purple.dti.ne.jp/kambe/BodhiDharma-IDS.pdf Idősebb testvérei nevei Vitimiratara (Vitimiratāra) és Punyatara (Punyatāra), amelyből a „tāra” megtartót, megmentőt, védelmezőt jelent.
Bódhidharma nevét továbbá összefüggésbe hozták a Két Bejárat és Négy Gyakorlat tanaival.
Egyes leírásokban Dharma Mesterként tartják számon. A Dharma mesteri cím a dharma tanainak leghozzáértőbb tanítása által érhető el.
Más megnevezése: „A falat néző Brahmin”.
Élete
Származása bélyegkép|287x287px|A nyugati régió az első században Bódhidharmáról csak kevés életrajzi információ áll fenn, a későbbi beszámolók legendákkal és megbízhatatlan részletekkel rétegződtek. Két ismert beszámoló létezik Bódhidharma kortársaitól: a Lojang: buddhista kolostorok feljegyzései (洛陽伽藍記 Luòyáng Qiélánjì) és az Értekezés a hosszú tekercsben: A Két Út és Négy Gyakorlat (二入四行 èrrú sìxíng).
Ezen források egyike szerint Bódhidharma a nyugati régiókból származik, amely Közép-Ázsiára utalnak, de magában foglalhatja az indiai szubkontinenst is. A nyugati régió egy történeti név, amelyet a 3. századi kínai krónikákban használtak egészen a 8. századig. Ez magában foglalta a Jümen-hágótól nyugatra lévő területeket, leggyakrabban Közép-Ázsiát és annak legkeletibb régióit (pl. Altishahr, Tarim-medence vagy Hszincsiang déli része). Időnként a Kína nyugati részén fekvő más régiókat is beleértették, például az indiai szubkontinenst (lásd: Nyugati utazás).
A második forrás állítása szerint Dél-Indiában jött világra, egy indiai király, Simhavarman harmadik fiaként körülbelül i.sz. 470-ben, Káncsipuramban, amelyet az indiai Tamilnádu állam egy régebbi fővárosaként tartottak számon. Káncsipuram a Pallava uralkodócsalád központi városaként szolgált a 4. és a 9. század között.
A későbbi források erre a két forrásra támaszkodnak, további részletekkel kiegészítve azokat, ideértve Bódhidharma bráhmana kasztba tartozásának megerősítését is. A legtöbb információ megegyezik abban, hogy ebben az időszakban a Pallava uralkodócsalád (275–897) volt hatalmon, amelynek tagjai a bráhmana kasztba sorolták magukat és legfőbb uralkodója Simhavarman volt.
Broughton állítása szerint a „király” azt jelenti, hogy Bódhidharma harcosok és uralkodók kasztjába tartozott. Ezzel ellentétben a Brahman a nyugati kontextusban könnyen érthető úgy, mint bráhman vagy brahmin, ami papok kasztját jelöli. balra|bélyegkép|A Bódhidharmáról készült szobor Lojangban található.
Lojang: buddhista kolostorok feljegyzései A Bódhidharmát említő legkorábbi szöveg a Lojang: buddhista kolostorok feljegyzéseiben (洛陽伽藍記 Luòyáng Qiélánjì) található. Ezt Jang Hszüan-cse (楊衒之) állította össze 547-ben. Ebben a szövegben Bódhidharma Kínába érkezését 527-re datálja. Jang Hszüan-cse úgy utal Bódhidharmára, mint egy iráni szerzetesre, aki a nyugati régióból érkezett, hogy meglátogassa az őt elkápráztató Jungning templomot, amely 35 mérföldre volt található a Saolin kolostortól. A Lojangban (Honan tartomány) lévő Jungning templom 516-ban épült és 534-ben teljesen leégett. A The Jingde Record of the Transmission of the Lamp felsorolásában Bódhidharma halálának időpontját 528-ra datálják. Így az említett templom látogatásra 516 és 528 között kerülhetett sor, ami teljesen lehetséges, hiszen Bódhidharma ekkor már Kínában tartózkodott a többi forrás szerint is.
Jang a következőket írta:„Abban az időben volt egy Bódhidharma nevű, nyugati régióból (Közép-Ázsia, Perzsa vidékéről) származó szerzetes. A vad határ menti területekről Kínába utazott. Látva a Jungning sztúpa tetején a napfényben tündöklő arany korongokat, a felhők felszínét megvilágító fénysugarakat, a szél által megfújt díszharangokat, a visszhangokat, amelyek az égektől verődtek vissza, dicséretét énekelte. Felkiáltott: \ "Valójában ez a szellemek munkája. \" Azt mondta: \ "150 éves vagyok, és számos országon átutaztam. Gyakorlatilag nincs olyan ország, ahol még nem jártam. A távoli Buddha-birodalmának a hiánya ez. Énekelve hódólt és összetette tenyerét a végső üdvözülésért.”
Tanlin – Értekezés a Két Út és Négy Gyakorlatról A második beszámolót Tanlin írta (曇林; 506–574). Tanlin a Dharma Mester életrajzát röviden az Értekezés a hosszú tekercsben: A Két Út és Négy Gyakorlat (二入四行 èrrú sìxíng) című művében fogalmazta meg. Ebben a művében a Bódhidharmáról szóló első szövegben úgy értekezik a Dharma Mesterről, hogy dél-indiai származású:„A Dharma Mestere (法師者) [Bódhidharma] nyugati vidékek (西域) Dél-India (南天竺國) megyéjéből érkezett. Brahmin Király (婆羅門國王) harmadik fiaként (第三之子). Fénylő (朗) intelligenciájú Tanító volt. Valóban értette a Tanítást. A Mahayana (摩訶衍道) megvalósítására törekedett. A laikusok fehér köpenyét (故捨素) a szerzetesek sötét köpenyére cserélve (隨緇), a bölcsek hagyományát adta át. Tudata nyugalomba merült (心虗寂) megértve a világ történéseit. Elérte a megszabadulást kívül és belül, erénye átlagon felüli. Az Igaz Tanítás hanyatló együttérzése és megértés fájdalma miatt átkelt hegyeken és tengereken, hogy Han (漢) és Vej (魏) távoli földjén tanítson.”Tanlin beszámolója volt az első, amely megemlítette, hogy a Bódhidharmának voltak tanítványai, kifejezetten megemlítve Tao Jüt (道育) és Ta-cu Huj-kot (慧可), akik később kiemelkedő szerepet játszanak a Bódhidharmáról szóló irodalmakban. Noha Tanlint hagyományosan Bódhidarma tanítványának tekintik, valószínűbb, hogy Huj-ko tanítványa volt.
Bódhidarma mestere A Pallava család a buddhizmus támogatója volt. Emiatt is vált széles körben elterjedtté az a legenda, miszerint egy nap az uralkodó által igen tisztelt lelki vezető érkezett a királyi palotába, Pradnyádhara (Prajñātār), a 27. indiai pátriárka. A királyt mélyen megérintették Pradnyádhara tanításai a Dharmáról, így mikor egy jade golyót ajándékozott a mesternek, ő azt megmutatta a király fiainak sorrendben. A két idősebb fiút magával ragadta a golyó szépsége, ám a harmadik fiú így felelt:“Talán tényleg e világ nagyszerű kincse ez a golyó, de túlzottan akkor sem érdekes. A tudat ennél sokkal fontosabb. Összehasonlítani a kettőt olyan, mintha a Holdat hasonlítanánk a Naphoz.”A király pár évvel későbbi halála után Pradnyádhara felfogadta Boditarát tanítványának bölcsessége miatt. A hagyomány szerint negyven évig maradt mestere mellett és további hatvan éven keresztül tanított Indiában.
Tao-hszüan (道宣) A kiemelkedő szerzetesek további életrajzai beszámolójában úgy fogalmaz, hogy Bódhidharmát egy Sheng-fu nevű szerzetes szentelte fel. bélyegkép|409x409px|Kano Soshu: Bódhidharma átszeli a Jangce folyót egy nádszálon. A kép a Metropolitan Művészeti Múzeumban van kiállítva.
Utazásai Tao-hszüan A kiemelkedő szerzetesek további életrajzai című munkájában Tanlin előszavát kiegészítette Bódhidarma utazásának lehetséges útvonaláról Kínába.„Először Nanjüe-be érkezett meg a Szung-időszak alatt (420–479). Onnan észak felé fordult és megérkezett a Wei Királyságba.”Ez azt sugallja, hogy Bódhidharma tengeren utazott Kínába és áthaladt a Jangce folyón, így Kína déli határán szállt partra. Ez a terület a Szung-dinasztiához tartozott. Tao-hszüan Bódhidarma Kínába érkezését 479-re datálja, arra az évre, amikor a Szung-dinasztia elesett.
Az Anthology of the Patriarchal Hall (952) című szöveggyűjteményben még több információt találunk Bódhidharma Kínába érkezéséről és az ott töltött időkről. A leírások alapján Bódhidharma hároméves utazás után jutott el Kínába 527-ben. Ekkor már a Liang-dinasztia (502–557) volt hatalmon, ezért ez a leírás ellentmond Tao-hszüan állításával. Az Anthology of the Patriarchal Hall említést tesz továbbá Bódhidharma találkozását Vu császárral is, amelyet először 758 körül rögzített Sen-huj (神會).
Utazás Délkelet-Ázsiában A délkelet-ázsiai hagyomány szerint Bódhidharma Jambudvipából tengeren ment az indonéz Palembangba. Szumátrán, Jáván, Balin és Malajzián áthaladva, Nanjüe-n keresztül érkezett Kínába. Utazásai során továbbadta ismereteit a mahájána doktrínáról és a harcművészetekről. Egy maláj legenda szerint ő vezette be a form gyakorlatokat a silat-ba. A vadzsrajána hagyománya összefüggésbe hozza Bódhidharmát egy 11. században élő déli indiai szerzetessel, Dampa Sangye szerzetessel, aki gyakran utazott Tibetbe és Kínába a tantra tanításait terjesztve. balra|bélyegkép|316x316px|Bódhidharma találkozása Vu császárral
Találkozás Vu-ti császárral (502–549) „Kínába érkeze után Bódhidharmát Vu császár a színe elé rendelte. A császár hívő buddhista volt, templomokat építtetett, szent szövegek másolását irányította, s női és férfi szerzetesrendeket támogatott. Az adakozás a buddhizmus legfőbb alapelvei közé tartozik, s mivel Vu császár buzgón gyakorolta ezt az erényt, kíváncsi volt, mi lesz a jutalma a következő életében. Ki más is adhatna erre a kérdésre hitelesebb választ, mint az Indiából újonnan érkezett, kitűnő mester – gondolta a császár.
A régi feljegyzések megemlékeznek arról, hogy amikor Bódhidharma az uralkodó elébe járult, az menten nekiszegezte a kérdést:
- Mit várhatok erényes tetteimért?
- Tetteid nem erényesek – felelte Bódhidharma.
Ez a válasz arculcsapásként érte a császárt. Lehangolódva folytatta:
- Mi hát a buddhizmus legelső alapelve? Én ugyanis azt hittem, az adakozás az. Ha nem az, akkor mi?
- Végtelen üresség! Nincs benne semmiféle szent – felelte Bódhidharma.
Vu császárnak nem tetszett a gondolat, hogy minden üres, ezért visszavágott:
- Ki áll akkor előttem?
- Nem tudom (pontosabban: Nem tudás) – válaszolta Bódhidharma.”
Bódhidharma Saolinban Mivel Dél-Kínában nem sikerült kedvező benyomást tennie, ezért észak felé vette az irányt és a Saolin kolostorhoz utazott. Itt azonban megtagadták a belépését, ezért egy közeli barlangban telepedett le.
Ezt alátámasztja az Anthology of the Patriarchal Hall szövege, miszerint Bódhidharma 527-ben elhagyta a Liang udvart és átvándorolt a Szungsan-hegyre, a Lojang és a Saolin kolostor közelébe. Itt egy barlangba húzódva kilenc éven keresztül meditált a falat nézve, szótlanul. A legnépszerűbb beszámolók alapján a kilenc év alatt tekintete lyukakat vájt a falba és a mai napig is látható a falon az árnyéka. A kilenc év után beengedték a Saolin kolostorba és egy ideig ott tanított. bélyegkép|333x333px|Jicsin-csing gyakorlatok