Poprádremete (1899-ig Mnisek, , , korábban Einsiedl) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Közúti határátkelőhely Nowy Sącz felé.
Fekvése Ólublótól 15 km-re északra, a lengyel határ mellett, a Poprád bal partján fekszik. Tipikus szórványos település, a településmagtól különálló, fontosabb részei Kacsás, Kanyargós, Mészköz, Pilhó és Pilhovcsik.
Története A település a 14. század elején keletkezett, 1323-ban „Heremitoris” néven említik először. 1364-ben „Heremita” néven bukkan fel. Az ólublói uradalom része volt. 1412 és 1772 között a 13 szepesi várossal együtt zálogként Lengyelország része volt. 1412-ben egy útmenti kocsma volt a településen. A 16. század első felében a vlach jog alapján ruszin pásztornépekkel telepítették be.
A 19. század közepén területén nagyolvasztó épült. A vasművet az 1840-es években Karol Heyssl vásárolta meg. Lakói főként erdei munkákkal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Mnissek, pusztai tót és német falu, Szepes vmegyében, épen a határszélen, ugy hogy a helységbőli kilépés, belépés Gallicziába, a sandeczi országutban, saját postahivatallal (1843 óta) postaváltással Lublyó és Sandecz közt. Lakik itt: 70 r. kath., van két urasági épület, harminczad, korcsma, paplak. Templomát az itt folyó Poprád 1813-ki nagy árviz alkalmával aláásván, szétdűlt s most is romokban hever, és csak az oskola használtatik isteni szolgálatra. Urbériség itt nincs; a föld felette sovány, köves, hegyes, csupán zabot és burgonyát terem. Birja a Hellner család. 1847-ben készittetett a sandeczi roppant út, melly Lublyón, Granasztón, Pilkón, Mnisseken által 4 mfd. távolságra, mindig hegyoldalban visz. Ezelőtt csak két hegyfal közt levő patak melletti járatlan köves uton volt a közlekedés Szepes vmegye és Galliczia közt, melly pedig most is igen élénk.”
A vasmű 1867-ig üzemelt. 1876-tól üveggyár, később fűrésztelep működött a községben. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
Kacsást 1877-ben, Pilhót 1960-ban csatolták hozzá.
A település zömében a gorál nyelvjárást beszélik, azt a felnőttek 80 %-a, a gyerekeknek pedig 30 %-a beszéli. Kanyargós és Mészköz lakosai hagyományosan ruszin voltak, előbbi mára lakatlan.
Népessége
1910-ben 449, többségben ruszin anyanyelvű lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel.
2001-ben 702 lakosából 669 szlovák volt.
2011-ben 662 lakosából 645 fő szlovák volt.
2021-ben 611 lakosa volt, zömében szlovákok. Legnagyobb részük Pilhón lakott (243), ezt Kacsás (193), Pilhovcsik (82), Remete (65) és Mészköz (28) követték.
Híres személyek Itt született 1948-ban Andrej Imrich a Szepesi egyházmegye nyugalmazott segédpüspöke.
Nevezetességei A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma az 1780-as években épült. A háromhajós, késő román stílusú, klasszicista részletekkel épült templomot 1872-ben újították meg.
Jegyzetek
Külső hivatkozások Hivatalos oldal Községinfó Poprádremete Szlovákia térképén E-obce.sk
Popradremete Kategória:Szepes vármegye települései