A Material Girl című dal az amerikai énekesnő-dalszerző Madonna 1985. január 23-án megjelent második kislemeze második, Like a Virgin című stúdióalbumáról, a Sire Records kiadó gondozásában. A dalt Peter Brown és Robert Rans írták. A producer Nile Rodgers volt. A dal szerepel egy kissé remixelt formában az 1990-es The Immaculate Collection, valamint a 2009-es Celebration című válogatáslemezeken is. Madonna elmondta, hogy a dal koncepciója akkori életét jellemzi, és tetszett neki, mert úgy gondolta, hogy provokatív.
A dal szintetizátoros és robothangzással bír, mely ismétli önmagát. A dalszövegek materializmussal azonosak, amikor Madonna gazdag életet akar, és nem romantikát és kapcsolatokat. A kortárs kritikusok gyakran azonpsították a "Material Girl" és a Like a Virgin dalokat hasonlósága miatt, és mely ikonná változtatta. A "Material Girl" sikeres volt Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Írországban, Japánban, és az Egyesült Királyságban is, ahol 5. helyezést ért el. Az amerikai Billboard Hot 100-as listán a 2. helyezés lett és a harmadik Top 5-ös slágere volt.
A dal videoklipjének inspirációja Marilyn Monroe "Diamonds Are a Girl's Best Friend" című dala volt, mely az 1953-as Gentleman Prefer Blondes című filmben hangzott el. Az utánzott jelenetekben Madonnát megpróbálják megnyerni ajándékokkal, ékszerekkel, pénzzel, azonban ő nem volt lenyűgözve ettől. A dalt a legtöbb világturnén előadta az énekesnő, utánozva a dal videóklipjét.
A dalt több művész is feldolgozta, köztük Britney Spears, Hilary és Haylie Duff. A 2001-es Moulin Rouge! című filmben, és a Bridges Jones: The Edge of Reason, és Material Girls című filmekben is elhangzik a dal. Madonna gyakran megjegyezte, hogy sajnálja a "Material Girl" felvételét, mert mainstream média becenévvé vált. A dal befolyást gyakorolt a nőkre, és vita tárgyát képezte.
Előzmények
A "Material Girl'-t Peter Brown és Robert Rans írta. Nile Rodgers volt a producer. Madonna 1986-ban a Company magazinnak elmondta, hogy bár nem ő írta a dalt, a jelentése, és fogalma az adott időszakban fennálló helyzetére vonatkozott. Kijelentette: "Nagyon karrier-orientált vagyok". Olyan emberek iránti vonzódás ez, akik ambiciózusak is, mint például a "Material Girl" című dalban. Olyan férfiak vonzzák őket, akik gazdagok, mert fizetik a bérleti díjakat, és szőrmét vásárolnak. Ez az anyagi biztonság többet jelent az érzelmeknél. A Rolling Stone 2009-es interjúja során Madonna elmondta, hogy miután meghallotta a "Like a Virgin" és "Material Girl" demóit, nagyon tetszett neki, mert ironikusak és provokatívak voltak, ugyanakkor nem hasonlítottak egymásra.
Összetétel
A "Material Girl" szintetizátoros hangokból áll, egy erős ütemmel. A dalban lévő robotszerű hangot Frank Simms énekli, és megismétli a "Living in a material world" című szöveget. A Musicnotes.com általi dalszövege szerint a dal 120 BPM / perc ütemmel szól, mely C-dúr kulccsal indul. Madonna hangja C 4 és C 5 -ig terjed. A dal akkordjának alapja F – G – Em – Am – FGC míg a verse C mixolydi módra épül fel, swingszerű hangulatot adva. A dal bassline alapja a posztdiszkó stílusa miatt emlékeztet a The Jacksons "Can You Feel It" című dalára, mely az 1980-as Triumph című albumon található. A dalban lévő strófák pedig Melissa Manchester 1982-es "You Should Hear How She Talks About You" című dalára hasonlítanak.
A dalszöveg arról szól, hogy Madonna pénzt, jó ruhákat, és tökéletes életet kapna férfiaktól, azonban ő ellenáll ezeknek a materialista dolgoknak. A dal az 1960-as The Miracles nevű együttes "Shop Around" című dalára hivatkozik. A dalszövegek a kapitalizmust, mint árucikkeket ábrázolják, a romantika pedig a kereskedelem szinonimájává válik. A cím egy poliszémia, mely jelen van a dalszövegben. Ezáltal Madonna a legelismertebb nő lett.
Kritikák
A dal 1985. január 23-i megjelenése után a dal, mint a Like a Virgin második kislemezeként vegyes értékelést kapott a zenekritikusoktól. Rikky Rooksby a The Complete Guide to the Music of Madonna című könyvében összehasonlította a dalt Cyndi Lauper dalával, mert Madonna hangja ugyanolyan csípős volt Reagan / Thatcher korszakában. Ez azt mutatta, hogy a popzene és az irónia nem keverednek egymással. Stephen Thomas Erlewine az AllMusic kritikusa szerint a "Material Girl" az egyik dal, mely Madonnát ikonná tette. A másik pedig a "Like a Virgin" című, ugyanarról az albumról. Hozzátette, hogy mindkét dal elhomályosítja a többi dalt a lemezen, mert ezek tökéletesen illeszkednek a témához és a hanghoz. Debby Miller a Rolling Stone újságtól úgy gondolta, hogy a dal Madonnát praktikusabb lányként ábrázolja, mint a korábbi énekeseknél. Dave Karger az Entertainment Weeklytől az 1995-ös újrahallgatáskor az dalról azt mondta, hogy kissé ismétlődő és éretlen a jelenlegi helyzethez képest. Jim Farber pedig azt mondta, hogy a dal a kritikusok számára lehetővé teszi Madonna munkájának kritikáját. Sal Cinquemani a Slant Magazintól azt mondta, hogy Madonna meghatározó volt a különböző nemzedékek számára, olyan slágerekkel mint például a "Material Girl".Alfred Soto a Stylus Magazintól összehasonlította a dalt a Wham "Everything She Wants" című dalával. Michael Paoletta a Billboard magazintól azt mondta a dalról, hogy megtartotta dance-rock lendületét mind a mai napig. 2003-ban a Q magazin szavazást tartott a Madonna rajongók körében, ahol arra kérték a rajongókat, hogy szavazzák meg minden idők legjobb 20 Madonna kislemezét. A "Material Girl" a 15. helyezést érte el. Online order form for back issue. Retrieved January 11, 2013.
Slágerlistás helyezések
A dal a Billboard Hot 100-as listán debütált a 1985. február 9-i héten a 43. helyen, amikor a Like a Virgin kiesett az első tíz helyezett közül. A kislemez gyorsan felkerült a Hot 100-as listára, és 13 helyet ugrott az 5. helyre a március 9-i héten, majd két hétig volt második helyezett. Az első helyen a REO Speedwagon "Can't Fight This" és Phil Collins "One More Night" című dalok voltak az első helyezettek. A héten amikor a dal a harmadik helyre került, a közelgő "Crazy for You" című kislemez elérte a 4. helyet, így Madonnának két Top 5-ös dala volt slágerlistás egyidejűleg. A "Material Girl" első helyezést ért el a Hot Dance Club Songs kislemezlistán, de kevésbé volt sikeres a Hot R&B / Hip-Hop Songs listán, ahol a Top 40-be sem került be, és csupán a 49. helyezést sikerült elérnie. Az 1985-ös összesített listán a dal az 58. helyen végzett, és Madonna lett az év legjobb pop művésze. Kanadában a dal a 76. helyen debütált az RPM listán az 1985. február 16-i héten. Öt hét elteltével a 4. helyezést sikerült elérnie, ahol összesen 21 hétig tartózkodott. Az RPM összesített listáján a dal 1985-ben a 46. helyezett volt.
Ausztráliában a dal Top 5-ös slágerlistás helyezés volt, a 4. helyen. Az Egyesült Királyságban a "Material Girl" 1984. március 2-án debütált a brit kislemezlista 24. helyén, majd rövid időn belül a 3. helyezést érte el. Összesen 10 hétig volt slágerlistás a dal. A dalt a brit Hanglemezgyártók Szövetsége ezüst helyezéssel díjazta az eladott 250.000 példányszámnak köszönhetően, azonban a hivatalos összesítések szerint a dalból 385.000 példányt értékesítettek. Európa szerte a dal Top 10-es helyezés volt, úgy mint Ausztria, Belgium, Írország, Hollandia, Spanyolország, valamint az Eurochart Hot 100-as listán is helyezést ért el. Németországban, Olaszországban, és Svájcban Top 30-es helyezést ért el a dal. Új-Zélandon, és Japánban a dal Top 5. helyezés volt.
Videóklip
A zenei videót Marilyn Monroe 1953-as filmjének, a Gentleman Prefer Blondes címűnek az egyik betétdala ihlette. A Monroe által elénekelt "Diamonds Are a Girl's Best Friend" című dalban szinte ugyanolyan ruhában adta elő a dalt, mint Madonna. A "Material Girl" című dalban Keith Carradine játszotta a Madonna iránti szerető szerepét. A videó elsőként mutatta be Madonna színészi képességét, mivel a "Diamonds Are a Girl's Best Friend" ("A Gyémántok a lány legjobb barátja") tánclépéseit egy olyan ember történetével kombinálta, aki Madonnára százszorszépekkel, nem pedig gyémántokkal hat. Madonna 1987-ben a New York-i Daily Newsnak nyilatkozott, és a következőket mondta: A kedvenc jelenetem a Monroe filmben az, amikor a "Diamonds Are a Girl's Best Friend" című dalban táncol. Amikor eljött az idő, hogy klipet forgassunk a dalhoz, azt mondtam, hogy meg tudom csinálni úgy az egész jelenetet, ahogyan eredetileg a filmben volt, és tökéletes lesz. [...] Marilyn a dalban nem emberi lénnyé válik, és én teljesen át tudom ezt érezni. Szexualitásához mindenki vonzódott, és megszállottja volt. Voltak persze olyan dolgok a sebezhetőségében, melyre kíváncsi vagyok, hogy bevonzom-e őket.
A videóklipet 1985 januárjában készítették Hollywoodban, Kaliforniában a Ren-Mar Stúdióban. A klipet Mary Lambert rendezte, aki a "Like a Virgin" és "Borderline" klipeket is rendezte. A producer Simon Fields volt, a fényképész Peter Sinclair. Glenn Morgan koreográfiáját Kenny Ortega tökéletesítette a klip számára. Robert Wuhl színész és részt vett a videó megnyitóján. Az ékszere nagy része Connie Parente, a népszerű hollywoodi ékszergyűjtő gyűjteményéből származik. A videó felvételén Madonna találkozott első férjével a színész Sean Pennnel.
A videóklip úgy kezdődik, hogy két férfi a hollywoodi stúdióban ül, és filmkockákat néz. A képernyőn Madonna énekel, és táncol a "Material Girl"-re, olyan öltözetben, mint Monroe. Az egyik férfi, akit Carradine játszik, rendező vagy producer, és rendkívül gazdag. Beleszeret a színésznőbe, és szeretné kifejezni vonzódását iránta. Azt mondja a Wuhl által játszott alkalmazottnak. "Fantasztikus [Madonna]. Sztár lehet belőle" A Wuh által játszott férfi pedig azt válaszolja: "Lehet, hogy így van, nagyszerű lenne. Nagy sztár lehet még belőle." Majd a beszélgetés azzal zárul, hogy a producer azt mondja: "Ő egy sztár George". Madonna egy rózsaszínű váll nélküli ruhában van, a haja szőke. A háttérben a Monroe videó rekonstrukciója látható, lépcsőkkel, csillárokkal, és több szmokingot viselő férfi táncossal. Madonna táncol, és énekel, miközben készpénzzel, drága ékszerekkel, szőrmékkel táncol és az emberek felemelik őt, és átviszik a lépcsőn. Egyszerre magához vonzza a férfiakat, akik rajonganak érte. Amikor a producer megpróbálja lenyűgözni Madonnát, megtudja, hogy a nő nem anyagias, hanem inkább az egyszerű romantikát részesíti előnyben. Úgy tesz, mintha szegény lenne, és vágott virágot hoz neki, és kölcsönvesz, vagy vásárol egy piszkos kamiont, vagy furgont, hogy randevúra vigye. Úgy tűnik a terve működik, mivel az utolsó jelenetben Madonna a férfivel csókolózik a teherautóban.
A "Material Girl" videójában Madonna kezdte elfogadni önmagát, amikor Monroe-hoz hasonlították. Az eredeti videóban Monroe kezében egy Vishnu hindu istenszobor látható. Georges-Claude Guilert Madonnát posztmodern mítosznak írja le, ugyanakkor a sztárság önkonstrukciója újraírja a szexet, a Monroe által keltett tüzes vágyat, valamint a rituális áldozatot szimbolizálta, mely félelmetesen előrevetítette Monroe korai 1962-es halálát. A videó végén megjelent Madonna rajongója, aki azt mondta, hogy Madonna miközben tiszteleg Monroe előtt, nem akar olyan áldozattá válni, mint ő, és a feminista posztmodern mítosz felé húz. Nicholas Cook megjegyezte, hogy a videó támogatta Madonna identitását a dalban, azzal a céllal, hogy a Madonna kép egy hiteles disco csillagzat. Lisa A. Lewis a nemek közötti egyenlőségről beszélt, és a politikáról. Majd elmondta, hogy Madonna a videóval elérte, hogy ritka megkülönböztetést kapjon, és a zeneszerzők elfogadták irodalmi közegként. A "Material Girl" az 1985-ös MTV Video díjkiosztón a Legjobb női videó kategóriában lett jelölve, de végül Tina Turner "What's Love Got to Do with It" című dala lett a nyerő. A videót a VH1 a 100 legnagyobb videók kategóriában az 54. helyre sorolta.
Élő előadások