A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávor-kúti-víznyelőbarlang összekapcsolásával jött létre a barlangrendszer. A Bükk-vidék második leghosszabb barlangja, a leghosszabb az István-lápai-barlang.
Bolhási-víznyelőbarlang
Leírás
A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer egyik barlangja, előtte különálló barlang volt. A Nagy-fennsíkon, a jávorkúti műúttól délre, a műút mellett, a Bolhási-réten, 649 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Körülbelül 400 méter távolságra nyílik a Jávor-kúti-víznyelőbarlang bejáratától. A terméskőből épített bejárata egy fém ajtóval van lezárva.
Triász mészkőben jött létre, de egy körülbelül 250 méteres szakasza, a főág végén dolomitban keletkezett. A mélypontján, 125 méter mélységben, szűk repedések között szifonnal záródik. A főága cseppkőképződményekkel díszített, kanyarog és szinlős, valamint több kavicsszifon, agyagszifon és vízzel kitöltött szakasz tagolja. A főághoz oldalágak kapcsolódnak, amelyek a főágnál szűkebbek és hordalékkal nagyon fel vannak töltődve. Ugyanahhoz a föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik, amelyiknek a Jávor-kúti-víznyelőbarlang is a része. A megtekintéséhez engedély és technikai eszközök kellenek, valamint csak úgy megoldható, ha a bejáraton át mindig befolyó patak gátja el van zárva. Így a patakvíz mélybe kerülése 4–6 órára megszüntethető. A főágban található híg saras szifonkerülő járatok sokszor feltöltődnek vízzel és ellehetetlenítik a bejárást. Az aknarendszerében a lejutást létrák segítik. Ebben a barlangban sikerült lejutni a barlangkutatóknak először a Bükk-vidék területén a karsztvíz szintjéig.
Előfordul a barlang az irodalmában Bolhási-viznyelőbarlang (MKBT Meghívó 1977), Bolhási-viznyelő-barlang (Szikszai 1977), Bolhási-viznyelő barlang (Bertalan, Kordos, Országh 1976), Bolhási-víznyelő-barlang (Lénárt 1979) és Bolhás Sinkhole-cave (Kordos 1977) neveken is. 1982-ben volt először Bolhási-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában.
Kutatástörténet
1953. május 9-én Borbély Sándor vezetésével a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának tagjai a Bolhási-víznyelő járhatóvá tételével tárták fel körülbelül 500 méter hosszúságban és ekkor lejutottak egészen a Patakos-ágig, amely körülbelül 70 méter mélységben van. A felfedezés után egy hónappal aggregátoros villanyvilágítást vezettek be. 1953-ban a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár helyszíni felvételeket készített. 1955 áprilisában a VITUKI fluoreszceinnel festette meg a vizét, de a megfestett víz előbukkanását sehol sem észlelték. Balázs Zoltán tanulmánya szerint (1960) a munkabizottság 73 méter mélységig tárta fel. A szakosztállyá alakult munkabizottság szintén 1955-ben újraépítette a barlanghoz vezető patak gátját.
Az 1955. évi Hidrológiai Közlönyben megjelent a barlang alaprajz térképe és hosszmetszet térképe. (A Magyarország barlangjai című könyv szerint a barlang a térkép alapján 520 m hosszú és 75,2 m mély.) Az 1962-ben megjelent, A barlangok világa című könyv szerint a barlang 400 m hosszú és 80 m mély. 1965. augusztus 5–7. között mutatták ki konyhasós víznyomjelzéssel, hogy a barlangban elfolyó víz összekeveredik a Jávor-kúti-víznyelőbarlang vizével és az összekeveredett víz a Garadna-forrásban jelent meg. A megjelölt víz a Sebes-forrásban nem volt kimutatható. A kísérlet bebizonyította, hogy a két barlang egy közös föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik.
1974-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és a nyári Aqua-expedíciókor felfedezte a Lengyel–Magyar Barátság-ágat, az új szakasz bejárása lengyel barlangkutatókkal együtt történt. Az Aqua-expedíciónak körülbelül 200 méternyi új járatot sikerült találnia. Az Aqua-expedíció után, de még 1974-ben fedezték fel a Gyöngy-termet, ahol 30–40 darab, barlangi gyöngyre bukkantak, amelyek ritkaságnak számítanak a bükk-vidéki barlangokban, ezek miatt a barlangi gyöngyök miatt kapta a terem a Gyöngy-terem nevet. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Bolhási-viznyelő barlang.
Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Bolhási-viznyelőbarlang néven. 1977-ben a csoport a barlangba befolyó patak régi gátját kijavította, megerősítette és a barlang bejáratától hat méterre új gátat készített és így fedezte fel főágának 30 m hosszú szifonkerülő járatát, valamint még körülbelül 510 m új barlangjáratot az Északi-ágban, a Lantos-ágat és a Mészáros-ágat. A csoport tagjai lezárták bejáratát. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 520 m hosszú, 80 m mély Bolhás Sinkhole-cave 1975. december 31-én Magyarország 25. leghosszabb és 25. legmélyebb barlangja. A 24. legmélyebb barlang (Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang) szintén 80 m mély. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 80 m mély és 510 m hosszú Bolhási-viznyelőbarlang az ország 28. legmélyebb és 26. leghosszabb barlangja.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 27. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 510 m hosszú, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 520 m hosszú Bolhási-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 30. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 80 m mély, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 80 m mély Bolhási-víznyelőbarlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint a barlang több, mint egy kilométer hosszú. 1978-ban a barlang 1600 m hosszú és 125 m mély volt. 1978-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai sikeresen átúszták a végponti szifont. Szenthe István a szifon után egy 50 m-es új részt járt be, de a légteres járat még tovább folytatódott elmondása szerint. A Herman Ottó Barlangkutató Csoport újból lezárta a barlangot.
Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1955-ben 520 méter hosszú és 75,2 méter mély volt. 1979 nyarán a Herman Ottó Barlangkutató Csoport szifonjait járhatóvá tette és 1200 méter új járatot feltérképezett, valamint befejeződött bejáratának új lezárása. Ebben az évben a barlang hossza 2800 méter és Magyarország ötödik, vagy hatodik leghosszabb barlangja. A csoport sikereiről a Magyar Televízió Miskolci Stúdiója, a Borsodi Rádió és napilapok is beszámoltak és a csoport is készített egy filmet a barlangról, valamint a tábori életről.
Az 1979-ben megjelent, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Bolhási-réten, közvetlenül az út mellett van a Bolhási-víznyelő-barlang bejárata. Az állandó vízbefolyással rendelkező patakos barlang hossza 520 m, mélysége 85 m a legújabb, még fel nem mért részek nélkül. A Bükk hegység legszebb barlangjai közé helyezik szép termei és cseppkövei. Az állandó vízbefolyás következtében kizárólag nagy helyismerettel rendelkező vezető irányításával lehet bejárni (ha le van zárva a barlangba folyó patakban emelt gát vízáteresztő nyílása). A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 37-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.
1980-ban a bejárati szakaszon egy 100 méteres összekötő járatra bukkantak, amely a Medveitatót és az Athén romjait köti össze és ekkor vált ismertté a 150 méter hosszú Kürtős-ág. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Bolhási-víznyelőbarlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/4. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.
1981-ben 500 méterrel nőtt a hossza a csoport tagjainak köszönhetően (Hernádi 1981). 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Bolhási-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang járatainak formakincse, hidrológiai értéke és sok képződménye miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Bolhási-viznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982-ben a Bükk harmadik leghosszabb és ötödik legmélyebb barlangja.
1983-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai felderítő búvármerülést hajtottak végre benne. 1984-ben 130 méterre megközelítette a Bolhási-víznyelőbarlang a Jávor-kúti-víznyelőbarlangot. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1970-es évek egyik jelentős hazai felfedezése volt az 1977-ben feltárt Lantos-ág és Mészáros-ág felfedezése. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Bolhási-víznyelőbarlang néven. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.
Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 11. leghosszabb barlangja az 5372/4 barlangkataszteri számú, kb. 2500 m hosszú Bolhási-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 510 m hosszú. Hernádi B. 1987. évi írott közlése, hogy a barlang kb. 2500 m hosszú; felmérve pedig 1000 m ± 50 m. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 13. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/4 barlangkataszteri számú, kb. 125 m függőleges kiterjedésű Bolhási-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 80 m mély.
Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Garadna-forrás vízrendszeréhez tartozó legnagyobb kiterjedésű barlang a Bolhási-víznyelőbarlang. A barlang elülső részeibe 1953-ban jutottak be a barlangkutatók. Az 1977–1979. évi új feltárások eredményeként a barlang hossza eléri a 2500 m-t. A barlang É felé haladó, majd Ny-ra kanyarodó főágát egy vízzel kitöltött szakasz, illetve agyag- és kavicsszifonok tagolják. A főághoz a bejárati aknasor alján és a végpont közelében oldalágak csatlakoznak, amelyek szűkebbek, hordalékkal nagyon feltöltöttek. A Bolhási-víznyelőbarlangtól Ny-ra, csak 400 m-re van a Jávor-kúti-víznyelőbarlang bejárata. A Jávor-kúti-víznyelőbarlang végpontja kb. 130 m-re közelíti meg a Bolhási-víznyelőbarlang végponti részét. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávor-kúti-víznyelőbarlang földrajzi elhelyezkedése.