bélyegkép|jobbra|260px|Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor jobbra|260px|thumb|Bihar-Szolnok-Kraszna vármegye Magyarország első katonai felmérése térképének részletén, 1782-85 jobbra|260px|thumb|Elhelyezkedése egy 1862-es térképen Kraszna vármegye a Magyar Királyság tiszántúli kerületének egyik vármegyéje volt. Területe megszűnése előtt 1148,8 km², lakóinak száma 1870-ben 62 714 volt. Székhelye a tatárjárásig Kraszna volt, ezt követően Valkóvára (ma:Valkóváralja, Sub Cetate), 1445-től Szilágysomlyó.

Fekvése Kraszna vármegye a Kraszna és a Berettyó felső szakaszának vidékét foglalta magába, melyet délkelet felől a Meszes-hegység, délnyugat felől pedig folytatása a Réz-hegység, régi nevén Igyfan-erdő volt.

Története A terület a honfoglaláskor gyéren lakott terület volt, a honfoglalók a helynévanyagot figyelembe véve itt jelentős szláv lakosságot találtak.

A 895-ben ide benyomuló magyar törzsek a megye területén nem létesítettek állandó téli szállásokat, de a Berettyó mentén felhatolva völgyeit nyári legelőnek használták.

A megye ősi birtokosai közül ismert a Berettyó torkolatvidékén lakó Csolt nemzetség, a lázadó Vata nemzetsége. A Berettyó forrásvidékén fekvő Szilágysomlyó, régi nevén Vattasomlaja is a 13. századig a Csolt nemzetség birtoka volt. Egy Szent László korából való oklevéltöredék szerint pedig a 11. században Napkor és Meszte Bölénymezőnél való föld és dézsmamentesség kiváltságáról tesz említést, utóbbiak: a Napkor és Meszte nembelieknek a 13-14. században Borzás faluban voltak birtokaik. E nemzetségnek ezenkívül az Alföldön, a Nyírségben is volt egy Napkor nevű szikes birtoka, mely 11. századi szálláspárra mutat, melyet még Napkor vagy Meszte kaphatott adományba. E adatok arra mutatnak, hogy míg a 10. században a megye területét csak nyári legelőnek használták, a 11. századra a magyar és szláv birtokosréteg itt állandó településeket hozott létre.

A megye megszervezése az első alapítású vármegyék közé tartozik, és a megye területén esperesség is alakult, ez arra utal, hogy még Szent István hozta létre az államszervezéskor. A várszervezet annak köszönheti létét, hogy a megyén vezetett keresztül az Észak-Erdélybe vivő főút és itt ágazott szét a Meszesi kapu felé, valamint délre kanyarodva a Sebes-Körös völgyébe. Felállítása valószínűleg megelőzte az István király uralkodásának vége felé létesített Szolnoki várispánság szervezését, amikor környékét a Szolnok vár alá rendelték.

A megye tatárjárás előtti szervezete már rendelkezett ispánnal (1164-), udvarbíróval, hadnaggyal, várnaggyal, billogossal, várjobbágyokkal, száznagyokkal, várnépekkel (1213-1319). Ekkorról már 10 várbirtokról van tudomásunk és 1219-ben említették 2 centurióját is, ami legalább 2 század várnépet jelentett. A vármegyében határőrszervezetnek nem volt jele, ezt a feladatot a Meszesen túli várispánságok látták el. A tatárjárás a megye lakosságát is erősen megtizedelte, mivel a megye a mongol sereg útvonalába esett. Ismert több falu elnéptelenedése a Berettyó parton és Somlyó körül, és elvesztette jelentőségét maga a vár is.

IV. Béla várépítő politikájának köszönhetően a megye képe a tatárjárás után jelentősen átalakult: 1249-ben a Geregye nemzetségből való Pál országbíró nyert itt birtokokat a királytól: az Igyfon erdőuralom peremén Zovány, Nagyfalu és Valkó földeket, melyeknek határai kiterjedtek az uradalom erdeire is. A Berettyó kanyarulatánál Pál mester vagy fiai építették fel Valkó várát, amely IV. László király uralkodása alatt a Geregye nemzetség uralmát megtörő és a bihari várakat elfoglaló Borsa nemzetségbeli Borsa Kopasz kezére jutott, kinek fiától Bekchtől Károly Róbert király egyik vezére Elefánthi Dezső 1316-ban elfoglalta, de Kopasz veje Majos fia Majos híveivel csatát nyerve birtokba vette a megyét, amely kezén maradt 1318-ban bekövetkezett bukásáig, sőt később az ispánság is a kezébe került 1333-ig.

A vár körül már a Borsa nemzetség ideje alatt tekintélyes váruradalom is kialakult, mely kiterjedt a Berettyó és a Felső-Kraszna völgyi falvakon kívül a lakatlan erdőségekre is.

A Borsák birtokainak elkobzása után a szomszéd megyékhez hasonlóan 1330 körül a valkai uradalmat is vlachokkal telepítették be. 1341-re már 9 hegyi telepítvény létesült az igyfoni és a meszesi erdőuralom helyén, részben a meglévő falvak völgyeinek végénél, részben a völgyi birtokosok erdeinek kisajátításával (pl. Borzás).

Helyi középnemesség a Borzásiakon és a Kémerieken kívül a kis megyékben nem volt, jobbára idegen vármegyékből való főnemes családok jelentek meg itt a birtokosok közt: a Csoltok solymai uradalma, Rátót nemzetségbeli Roland, Pok nemzetségbeli Móricz közös birtoklása után a Pokiak kezére került, de váruradalommá (mint utóbb a Báthoriak alatt) még nem épült. Birtokot szereztek itt még a Miskolc nemzetségből való Ponit, a Káta nemzetségből való Csaholyiak, akik egy másik Borsod megyei családnak; a Parasznyaiaknak adták tovább, a Tomaj nemzetségbeliek pusztáit pedig a Turul nemzetségbeli Bályokiak, illetve Széplakiak próbálták bérlet útján megszerezni, de csak Ipp jutott a kezükre. Károly Róbert idején pedig a Nógrád megyei Dráhiak Ilosvát és Lompértot nyerték el.

Jelentékeny számú volt még a javarészt várjobbágyok utódaiból alakult helyi kisnemesség is. Az Anjou korban a megye települési és etnikai képe is lényeges átalakuláson ment át.

1571 és 1876 között a Partium része volt, és hol Erdélyhez, hol a Magyar Királysághoz tartozott. A vármegye 1876-ban megszűnt, és Közép-Szolnok vármegyével egyesítve Szilágy vármegye alkotórésze lett. Területén ma főként a romániai Szilágy megye található.

1870-ben 62.714 lakosa volt, melyből 36.882 (58,8%) görög katolikus, 17.719 (28,3%) református, 5.985 (9,5%) római katolikus, 2.042 (3,3%) izraelita és 86 egyéb vallású volt. 58,5% román, 37,5% magyar és 3,3% zsidó nemzetiségű.

Települései az 1715. évi országos összeírásban bélyeg|jobbra|500px|Kraszna megye a 18. században

A jegyzék a korabeli összeírás vélhetően földrajzi sorrendjét követi. Előbb a település egyértelmű magyar neve, majd zárójelben a korabeli helyesírású névalak.

Szilágyballa (Balla) Nagygoroszló (Goroszló) (Hoszumező) (Baxa) (Badacsony) Selymesilosva (Ilosva) (György-Telek) (Hid-Vegh) Szilágyperecsen (Perecseny) Varsolc (Varsocz) (Petenye) Krasznahorvát (Horvat) (Szereden) Kraszna (Kraszna) Magyarkecel (Magyar-Keczely) (Olah-Keczely) (Also Ban) (Récse) (Bogdan haza) (Bagoly falu) (Perje) (Boján) (Czizér) (Balla háza) (Toth falu) (Felsö Bán) (Pecsely) (Maron)

Alsó járás Szilágysomlyó (Somlyo) (Kerestelek) (Detrehe) (Ujvagas) Felsővalkó (Oláh-Valko) Gyümölcsénes (Gyömölcsénes) (Marka Szek) (Jáz) (Paptelke) Szilágynagyfalu (Nagyfalu) (Füzes) Szilágyborzás (Borzas) (Eleös) (Lecsmér) Alsóvalkó (Magyarvalko) Kémer (Kemer) Szilágybagos (Bagos) (Zomály) Szilágyzovány (Zovany) Ipp (Íp) Kárásztelek (Karasstelek) (Kaznacs) (Márka) Bürgezd (Bilgezd) (Csehi) (Uilak) (Almás) (Halmosd) (Paczal) (Domoszló)

Kapcsolódó szócikkek

Partium Erdély Magyar Királyság Szilágy vármegye Szilágy megye Kraszna mezőváros Kraszna (folyó)

Források Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. (Budapest, 1987)

Kategória:A Magyar Királyság 1918 előtt megszűnt vármegyéi