jobbra|bélyegkép|265px|Máté evangélista ábrázolása a Stockholmi, más néven Canterburyi Aranykódexben
A Máté evangéliuma az Újszövetség első könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. Márk és Lukács evangéliumával együtt a szinoptikus evangéliumok közé tartozik. A keresztény hagyomány Máté apostolhoz, a vámosból lett tanítványhoz kapcsolja, a mai bibliatudósok viszont elutasítják ezt a feltételezést és szerintük nem valószínű, hogy az evangéliumot Jézus egy szemtanúja írta."Matthew, Gospel acc. to St." Cross, F. L., ed. Az evangélium Szíriában, egy zsidó-keresztény környezetben keletkezett,Nolland, John (2005). The Gospel of Matthew: A Commentary on the Greek Text. page 18. Eerdmans. . általános vélekedés szerint Kr. u. 80–90 körül íródott. Az evangélium közvetlen forrásai a bibliatudományban vitatott.
Az evangélium nevét, a Máté-t később adták hozzá. Papiasz (kb. 60-120) – aki az apostolok közül senkit sem ismert, – úgy hitte, hogy Máté összegyűjtötte Jézus héber nyelvű tanításait, amit aztán mások lefordítottak.Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), pp. 301–302 Papiasz leírása viszont nem felel meg annak, amit az evangéliumról ismerünk: a mű görögül lett megírva, se arámiul, se nem héberül; a görög Márk evangéliumán és a hipotetikus Q dokumentumon alapszik, nem pedig beszédek gyűjteményén.Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), p.302
Az evangélium Jézust Izrael Messiásaként, az ószövetségi ígéretek beteljesítőjeként mutatja be. Sajátos kifejezése a „mennyek országa”, amely a zsidó vallási nyelvben Isten nevének tiszteletből való körülírásához kapcsolódik. Máté az egyetlen evangélium, amely az ekklészia, vagyis az egyház szót használja Mt 16,18; 18,17. Emiatt a keresztény egyháztanban is fontos szöveg.
A keresztény ókorban Máté evangéliuma különösen gyakran idézett és liturgikusan használt evangélium volt. Az újszövetségi kéziratokban és kánoni listákban rendszerint az evangéliumok élén áll, bár a szinoptikus evangéliumok keletkezési sorrendjéről több elmélet létezik.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest, 1995, 26–45.Benedict T. Viviano OP: „Evangélium Máté szerint”, in Raymond E. Brown – Joseph A. Fitzmyer – Roland E. Murphy (szerk.): Jeromos bibliakommentár. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest.
Kánoni helye és műfaja
A keresztény egyház kezdettől négy evangéliumot ismert el kánoninak: Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát. A patrisztikus értelmezés gyakran hangsúlyozta, hogy a négy evangélium nem négy különböző hitet, hanem ugyanannak az evangéliumnak négy tanúságtételét adja. Az apokrif evangéliumokkal szemben a négy kánoni evangélium apostoli tekintéllyel bíró szövegként került be az egyházi olvasmányrendbe és a bibliai kánonba.Magyar Katolikus Lexikon: „evangéliumok”.
Az evangéliumok nem Jézus saját írásai, hanem az apostoli tanúságtétel és az ősegyházi igehirdetés írásba foglalásai. Nem modern értelemben vett életrajzok. Valós eseményekre, tanításokra és tanúságtételekre épülnek, de elsődleges céljuk az apostoli igehirdetés továbbadása és a Jézus Krisztusba vetett hit megerősítése. Az eseményeket nem mindig szigorú időrendben rendezik el; az evangélisták tanító és teológiai szempontokat is követnek.
A hagyományos keresztény bevezetések az evangélium szót „jó hírként” vagy „örömhírként” magyarázzák. Ebben az értelemben az evangélium Jézus Krisztus személyéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról szóló örömhír. A régebbi katolikus magyarázatok az üdvtörténet folytonosságában helyezték el: a pátriárkai, mózesi és keresztény kinyilatkoztatás nem három külön vallás, hanem ugyanannak az isteni üdvözítő tervnek fokozatos kibontakozása. Máté evangéliuma ebben a keretben Jézust mint Ábrahám és Dávid fiát állítja az üdvtörténet középpontjába.Vö. Bevezetés a szent evangéliomokhoz, a felhasznált régi katolikus bibliai bevezető szövegében.
Szerzőség, keletkezési hely és idő
Máté apostol alakja
Máté neve az újszövetségi apostolnévsorokban szerepel (Mt 10,3; Mk 3,18; Lk 6,15; ApCsel 1,13). A Máté 9,9-ben Jézus egy „Máté nevű” vámost hív meg követésére; Márk és Lukács párhuzamos elbeszéléseiben ugyanez a személy Lévi néven jelenik meg (Mk 2,14; Lk 5,27). A kettős név a zsidó környezetben nem volt szokatlan. A későbbi keresztény hagyomány Mátét és Lévit azonos személynek tekintette.Jacquier, J. E.: „St. Matthew”, in The Catholic Encyclopedia, vol. 10, New York, Robert Appleton Company, 1911.
A vámosok az 1. századi zsidó társadalomban gyakran megvetett csoporthoz tartoztak, mert a római vagy helyi hatalmi rendszer adóztatásában vettek részt. XVI. Benedek pápa Mátéról szóló katekézisében ezt a meghívást a bűnösök felé forduló isteni irgalom példájaként értelmezte: Jézus nem kizárólag vallási tekintélyeket hívott tanítványai közé, hanem olyan embert is, akit kora közvéleménye bűnösként tartott számon.XVI. Benedek pápa: Általános kihallgatás: Máté, 2006. augusztus 30.
Máté apostol későbbi életéről kevés biztos adat maradt fenn. Az ókori szerzők különböző missziós területeket említenek, többek között a keleti vidékeket, Perzsiát, Parthiát vagy Etiópiát. Ezek az adatok gyakran legendás jellegűek, és nem mindig ugyanarra a földrajzi területre utalnak. A latin egyház szeptember 21-én, a bizánci hagyomány november 16-án ünnepli Máté apostolt és evangélistát.Jacquier, J. E.: „St. Matthew”, in The Catholic Encyclopedia, vol. 10, 1911.
Ősegyházi tanúságtételek
Az evangélium szövege nem nevezi meg szerzőjét. A címben szereplő „Máté szerint” megjelölés az ősegyházi használatban rögzült. A legkorábbi fennmaradt adatot Papiasz hierapoliszi püspöknek tulajdonítják, akinek töredékét Caesareai Euszebiosz őrizte meg. Papiasz szerint Máté „héber nyelven” vagy „héber nyelvi módon” állította össze a logionokat, amelyeket aztán mindenki úgy fordított vagy értelmezett, ahogyan tudott.Euszebiosz: Historia ecclesiastica III,39,16; Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 31–33.
A logia értelme vitatott. Jelentheti Jézus mondásait, de tágabban Jézus tanítását vagy a Jézusról szóló hagyományt is. A modern kutatás ezt a tanúságot olykor egy korai mondásgyűjteménnyel, máskor a feltételezett Q-forrással, máskor pedig egy Máté nevéhez kötődő zsidó-keresztény hagyománnyal hozza kapcsolatba. Nem bizonyítható, hogy Papiasz pontosan a mai kánoni görög Máté-evangéliumra gondolt.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 31–33.
Lyoni Szent Iréneusz szerint Máté a zsidók között adta közre evangéliumát, amíg Péter és Pál Rómában hirdette az evangéliumot.Iréneusz: Adversus haereses III,1,1. Órigenész, Tertullianus, Szent Jeromos és más ókori szerzők ugyancsak Mátéhoz kapcsolják az első evangéliumot. Jeromos héber vagy arámi Máté-hagyományról beszél, de a fennmaradt kánoni evangélium teljes szövege görög nyelvű.Jacquier, J. E.: „Gospel of St. Matthew”, in The Catholic Encyclopedia, vol. 10, 1911.
A négy evangélista jelképrendszerében Máté jelképe a szárnyas ember vagy angyal. A hagyományos magyarázat ezt azzal kapcsolja össze, hogy Máté evangéliuma Jézus emberi nemzetségtáblájával kezdődik. Márk jelképe az oroszlán, Lukácsé az áldozati bika, Jánosé a sas. Ez a tetramorf-hagyomány Ezékiel látomásának keresztény olvasatából alakult ki.Vö. Szent Jeromos hagyományos evangélista-szimbólum magyarázata; Bevezetés a szent evangéliomokhoz.
Modern nézetek a szerzőségről
A történetkritikai kutatás többsége a kánoni görög Máté-evangéliumot nem Máté apostol saját kezű művének tekinti. Ennek egyik fő oka, hogy a szöveg nagy mennyiségben párhuzamos Márk evangéliumával, és a többségi forráskritikai magyarázat szerint Máté szerzője vagy szerkesztője ismerte Márkot. Több kutató ebből arra következtet, hogy a végső görög mű egy későbbi zsidó-keresztény szerző vagy szerkesztő munkája, aki apostoli hagyományt dolgozott fel.Benedict T. Viviano OP: „Evangélium Máté szerint”, in Jeromos bibliakommentár.
Más szerzők nagyobb súlyt adnak a patrisztikus tanúságoknak. A hagyományos vagy konzervatív magyarázatok több formában jelennek meg. Egyesek Máté apostol közvetlen szerzőségét védik, mások kétlépcsős modellt feltételeznek: Mátéhoz köthető korai arámi vagy héberes hagyomány, mondásgyűjtemény vagy prédikációs anyag állhatott a későbbi görög evangélium hátterében. Theodor Zahn, John Wenham és John A. T. Robinson a korai keltezés és a hagyományosabb szerzőségi megoldások ismert képviselői közé tartoznak.Theodor Zahn: Introduction to the New Testament. Charles Scribner’s Sons, New York, 1917.John Wenham: Redating Matthew, Mark and Luke: A Fresh Assault on the Synoptic Problem. IVP, 1992.John A. T. Robinson: Redating the New Testament. SCM Press, London, 1976.
A katolikus egzegézisben is több megközelítés él egymás mellett. A régebbi hivatalos katolikus állásfoglalások a mátéi szerzőséget és a korai keletkezést erősebben védték. A 20. század második felének katolikus kommentárjai gyakran elfogadják a görög szöveg szerkesztettségét és a 70 utáni keltezés lehetőségét, miközben a hagyományos apostoli kapcsolódást történeti adatként továbbra is tárgyalják.Raymond E. Brown: An Introduction to the New Testament. Doubleday, New York, 1997, 172–217.Daniel J. Harrington SJ: The Gospel of Matthew. Sacra Pagina 1, Liturgical Press, Collegeville, 1991.
Keletkezési idő
A keltezésben nincs teljes egyetértés. A történetkritikai kutatás gyakori álláspontja szerint a kánoni Máté-evangélium végső formája Kr. u. 80–90 körül keletkezhetett. Ezt több érvvel támasztják alá: a templom pusztulására vonatkozó részek értelmezésével (Mt 22,7; 24,1–2), a zsinagógával való konfliktus előrehaladottabb formájával, az egyházi közösségi szabályok jelenlétével, valamint azzal, hogy Antiókhiai Ignác és a Didakhé már Máté hatását mutathatja.
Antiochiai Szent Ignác leveleit általában Kr. u. 107–110 körülre teszik. A Didakhé keltezése vitatott, de sok kutató az 1. század végére vagy a 2. század elejére helyezi. Ha ezek valóban ismerik Máté szövegét vagy hagyományát, akkor az evangélium végső formájának ennél korábbinak kellett lennie.Daniel J. Harrington SJ: The Gospel of Matthew, 8–10.
A korai keltezés hívei szerint az evangélium már Kr. u. 60–70 előtt, vagy közvetlenül a zsidó háború körül is létrejöhetett. Érveik között szerepel a patrisztikus hagyomány Máté-elsősége, az apostoli eredetre vonatkozó tanúság, valamint az a magyarázat, hogy Jézus templomról szóló jövendölése nem feltétlenül utólagos visszavetítés. John A. T. Robinson és John Wenham ilyen irányban érveltek.John A. T. Robinson: Redating the New Testament. SCM Press, 1976.John Wenham: Redating Matthew, Mark and Luke, 1992.
A templom pusztulásáról szóló szakaszok a Máté 24-ben, a Márk 13-ban és a Lukács 21-ben találhatók. A keltezési vitában ezek értelmezése fontos, de önmagában nem döntő. Az egyik olvasat szerint a szöveg a Kr. u. 70-es események ismeretét tükrözi; a másik szerint Jézus prófétai jövendölésének hagyományát őrzi.
Keletkezési hely és célközösség
Az evangélium keletkezési helyét gyakran Szíriába, azon belül Antiókhiába teszik. Ezt a véleményt a szöveg zsidó és görög nyelvi-kulturális jellege, a zsinagógai konfliktusok emléke és a korai szír kereszténység Máté iránti érdeklődése támogatja. Más feltevések Palesztinát, Pella környékét vagy tágabb keleti keresztény közeget említenek.Magyar Katolikus Lexikon: „Máté evangéliuma”.
A szerző közössége valószínűleg olyan keresztény közeg volt, amely ismerte a zsidó Írásokat és vallási gyakorlatot, de már pogányokból megtérteket is magában foglalt. Máté egyszerre hangsúlyozza Izrael ígéreteit és a pogányok felé forduló egyetemes küldetést. A mű zárása szerint a tanítványoknak minden népet tanítaniuk és keresztelniük kell (Mt 28,19–20).