A Márk evangéliuma az Újszövetség második könyve, a négy kanonikus evangélium egyike és a legrövidebb a négy evangélium közül. Máté és Lukács evangéliumával együtt a szinoptikus evangéliumok közé tartozik. A könyv Jézus nyilvános működését Keresztelő János fellépésétől az üres sír megtalálásáig beszéli el; gyermekségtörténetet nem tartalmaz. Az evangélium nyitó mondata — „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete” — sok magyarázat szerint címként vagy bevezető mondatként jelöli ki a mű szempontját: Jézus története az örömhír, a megtérésre hívás, a kereszthalál és a feltámadás felől értendő.Daniel J. Harrington S.J.: „Evangélium Márk szerint”, in: Jeromos bibliakommentár, Márk-evangéliumhoz írt bevezetés és kommentár, 41–53.
A keresztény hagyomány a művet Márknak, Péter apostol tolmácsának és munkatársának tulajdonítja. Ezt a nézetet a mai bibliatudósok többnyire elutasítják.Burkett, Delbert (2002). An introduction to the New Testament and the origins of Christianity. Cambridge University Press. Ez az evangélium egy olyan szerző munkája, aki különféle forrásokra támaszkodott, elbeszélésben és teológiájában is.Theissen, Gerd and Annette Merz.
A modern bibliatudományban a legtöbb tudós a legkorábban írt kanonikus evangéliumnak tartja. Keletkezését Kr. u. 65–75 közé teszik.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest, 1995, 46–62. és úgy vélik, hogy Máté, Lukács és János evangéliumában is forrásként felhasználták ezt az iratot.Edwards, James (2002). The Gospel According to Mark. Wm. B. Eerdmans Publishing. .Barker, James (2025). Writing and Rewriting the Gospels. Eerdmans. . Currently there is broad support for John's use of Mark. Egyes bibliatudósok Márkot tartják a legmegbízhatóbb evangéliumnak,Powell, Mark Allan (1998). Jesus as a Figure in History: How Modern Historians View the Man from Galilee. Wm. B. Eerdmans Publishing. . bár ez a nézet vitatott.
Szerzőség, keletkezési hely és idő
Ősegyházi tanúságok
Az evangélium saját szövege nem nevezi meg a szerzőt. A „Márk szerint” (görögül: kata Markon) cím a kézirati és egyházi használatban rögzült, valószínűleg akkor, amikor a keresztény közösségekben több evangéliumot is olvastak, és meg kellett különböztetni őket egymástól.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 34–35., 50–53.
A legkorábbi ismert hagyomány Papiasztól, Hierapolisz püspökétől származik, akit Euszebiosz idéz. Papiasz szerint Márk „Péter tolmácsa” volt, és pontosan lejegyezte, amire Péter elbeszéléseiből emlékezett, bár nem szigorú időrendben írta le az Úr szavait és tetteit.Euszebiosz: Historia ecclesiastica III,39,15; vö. Harrington: „Evangélium Márk szerint”, bevezetés, 2. Papiasz magyarázata szerint a rendezettség kérdése Péter igehirdetői módszerével is összefüggött: Péter nem folyamatos életrajzot adott elő, hanem hallgatói szükségleteihez igazította tanítását, Márk pedig e prédikációs egységeket rögzítette. Ez a hagyomány jól illik ahhoz, hogy az evangéliumban több önálló perikópa és tematikus egység kapcsolódik össze. Ireneusz és későbbi szerzők is Péterhez kapcsolják Márk evangéliumát. Alexandriai Kelemen egyik hagyománya szerint a római hívek kérték Márkot, hogy foglalja írásba Péter igehirdetését; Euszebiosz ezt a hagyományt is közli.Jacquier, J. E.: „Gospel of St. Mark”, in: The Catholic Encyclopedia. Robert Appleton Company, New York, 1910; Euszebiosz: Historia ecclesiastica II,15; VI,14.
A Márkkal azonosított személy az Újszövetségben több néven és összefüggésben jelenik meg. Az Apostolok cselekedetei „Márknak nevezett Jánosként” említi (ApCsel 12,12.25; 13,5.13; 15,37–39). A Kol 4,10 szerint Barnabás rokona volt, a Filem 24 és a 2Tim 4,11 Pál munkatársai között említi, az 1Pt 5,13 pedig Péter „fiának” nevezi Márkot. Ez a névanyag magyarázza, miért kapcsolta össze az egyházi emlékezet János Márkot Péterrel, Pállal és Barnabással.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 50–53.; vö. ApCsel 12,12; 15,37–39; Kol 4,10; Filem 24; 2Tim 4,11; 1Pt 5,13.
Az alexandriai hagyomány szerint Márk később Egyiptomban működött, és Alexandria első püspökeként tisztelik. Erre vezeti vissza eredetét a kopt ortodox egyház, az alexandriai görög ortodox egyház és a kopt katolikus egyház egyházi emlékezete. A történeti rekonstrukció óvatosabb: Alexandriai Kelemen és Órigenész még elsősorban Rómához köti Márk evangéliumának keletkezését. Márk alexandriai püspökségének hagyománya Euszebiosznál és későbbi, 3–4. századi, illetve kopt forrásokban válik határozottabbá.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 53–55.; Magyar Katolikus Lexikon: „Márk, János Márk”.
Modern kutatási kérdések thumb|260px|A szinoptikus evangéliumok közti irodalmi kapcsolatok egyik lehetséges ábrázolása A történeti-kritikai kutatás több ponton megkülönbözteti a könyv kánoni címét, az ősegyházi szerzői hagyományt és a szöveg belső vizsgálatát. Az evangélium névtelen elbeszélésként maradt fenn; a szerző nem mondja el magáról, hogy szemtanú volt, és nem ír első személyben. Ebből sok kutató arra következtet, hogy a végső szerző vagy szerkesztő kiléte nem állapítható meg teljes bizonyossággal.Raymond E. Brown: An Introduction to the New Testament. Doubleday, New York, 1997, 158–164.; Mark Allan Powell: Introducing the New Testament. Baker Academic, Grand Rapids, 2. kiadás, 2018, 141–151.
A Péter-hagyomány ellen néha azt az érvet hozzák fel, hogy az evangélium a tanítványokat, köztük Pétert is sokszor értetlennek mutatja. Ez azonban nem döntő érv a hagyomány ellen. Márknál a tanítványok értetlensége teológiai és irodalmi szerepet kap: az olvasónak meg kell értenie, hogy Jézus messiási küldetése nem választható el a kereszttől. Péter egyszerre tanú és tanítványi figyelmeztetés: felismeri Jézusban a Krisztust, majd rögtön visszariad a szenvedés útjától (Mk 8,29–33). Péter kemény bemutatása ezért nem szükségképpen Péter-ellenes vonás; felfogható úgy is, mint az apostoli igehirdetés önkritikus, a kegyelmet és a megtérést hangsúlyozó emlékezete.Harrington: „Evangélium Márk szerint”, bevezetés, 4–5.; Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 56–62.
A szöveg és a korai hagyomány alapján az is valószínű, hogy Márk nem egyszerűen „lejegyző” volt. Az evangélium forrásokból, szóban és írásban élő hagyományokból, vitatörténetekből, csodaelbeszélésekből, példázatokból és feltehetően egy korábbi szenvedéstörténeti hagyományból építkezik. A mű ennek ellenére egységes elbeszéléssé szerkeszti Jézus történetét. A modern kutatás gyakran éppen Márkban látja az evangélium mint keresztény irodalmi forma egyik első megszerkesztett példáját.Harrington: „Evangélium Márk szerint”, bevezetés, 3–4.; Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 46–50.
Keletkezési idő
A keletkezés idejét a kutatók többnyire Kr. u. 65–75 közé teszik. A korai datálás mellett szól az ősegyházi hagyomány, amely Péter római igehirdetéséhez és a Néró alatti üldözések idejéhez köti a művet. Péter és Pál római vértanúságát általában a 60-as évek közepére helyezik. Ha az evangélium Péter halála után vagy annak közelében készült, a 60-as évek második fele kézenfekvő időpont. A 70 előtti datálást több konzervatív és hagyományosabb szerző is védte; John A. T. Robinson például az egész újszövetségi korpusz korai datálását javasolta.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 53–56.; Mócsy Imre S.J.: Az evangéliumok hitelessége. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 2001, 45–48.; John A. T. Robinson: Redating the New Testament. SCM Press, London, 1976.
A későbbi, 70 körüli vagy 70 utáni datálás fő érve a Mk 13, különösen a templom pusztulására vonatkozó mondás: „Nem marad itt kő kövön” (Mk 13,2). Több történeti-kritikai kutató és szerző ezt a zsidó–római háború és Jeruzsálem Kr. u. 70-es pusztulása felől értelmezi. Más szerzők szerint a Mk 13 apokaliptikus beszéd, amely nem feltétlenül feltételezi, hogy a templom már elpusztult; a zsidó háború közelsége, a politikai feszültség és az üldözések légköre is magyarázhatja a szakaszt. A vita részben azon is múlik, hogy a kutató feltételezi-e az esemény utáni jövendölés magyarázatát, vagy történeti jézusi próféciaként kezeli a mondást.Martin Hengel: „Entstehungszeit und Situation des Markusevangeliums”, in: H. Cancik (szerk.): Markusphilologie. Mohr Siebeck, Tübingen, 1984, 1–45.; Harrington: „Evangélium Márk szerint”, bevezetés, 2–3.
Mai széles körű konszenzus alapján az evangélium akkor íródott, amikor a zsidó-római háború kimenetele már előre látható volt. E nézet alátámasztása mellett érvel, hogy az említett fejezetben (Mk 13.) a templom lerombolását a világ végével azonosítják, amely történelmileg nem következett be; ezért prófécia marad, mivel még mindig a világ végét feltételezi.M. Hengel: Entstehungszeit und Situation des Markusevangeliums. In: H. Canick: Markusphilologie. WUNT 33. Tübingen: Mohr Siebeck, 1984, S. 1–45.
A datálási vita ezért nem pusztán időrendi kérdés. Összefügg azzal is, hogyan értelmezzük a jövendölést, az apokaliptikus nyelvet, a templom pusztulásának teológiai jelentését és az ősegyházi hagyomány történeti súlyát. A semleges összefoglalás szerint Márk evangéliuma a zsidó háború előtti vagy körüli válságos években, nagy valószínűséggel a 60-as évek végén vagy kevéssel 70 után nyerte el ismert formáját.
Keletkezési hely
Az ősegyházi hagyomány Rómához köti Márk evangéliumát. Ezt néhány belső adat is támogatja. A szöveg több latin vagy latinos kifejezést használ, és olykor görög szavakat latin megfelelővel magyaráz: például az özvegy két leptonját „egy quadransként” értelmezi (Mk 12,42), a praetoriumot pedig a római közigazgatási nyelv szavával jelöli (Mk 15,16). Márk egyedül nevezi meg Cirenei Simon fiait, Alexandert és Rufust (Mk 15,21). Ezt gyakran úgy magyarázzák, hogy a címzett közösség ismerhette őket, bár a névmegadás szemtanúi hitelesítő adatként is értelmezhető.Mócsy Imre S.J.: Az evangéliumok hitelessége, 46–47.; Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 53–55.
A görög nyelv nem szól a római eredet ellen. Az 1. századi Rómában a keresztény közösség jelentős része görögül beszélt, és a legkorábbi római kereszténység nyelve sokáig a görög volt. Pál levele a rómaiakhoz is görögül íródott. A római eredet mellett szólhat az üldöztetés témája is, amely az evangéliumban többször előkerül (Mk 8,34–38; 13,9–13).
Számos jel arra mutat (pl. Péter tekintélyének fontossága), hogy az író Szíriában vagy Palesztinában írta a könyvet egy nem-zsidó keresztény közösségnek.Jens Schroter, Gospel of Mark, in Aune, p.278 E szerint Antióchiában vagy Palesztina környékén vagy egy keleti pogánykeresztény közösségben keletkezett. Ezeket az elméleteket az arámi és zsidó háttér, valamint a szíriai keresztény hagyomány korai jelentősége miatt vetették fel. A belső adatok azonban önmagukban nem döntik el véglegesen a kérdést.
A történetkritikai kutatás felismerései A történetkritikai kutatás azt mutatta ki, hogy Márk evangéliuma nem egy szemtanú (például Péter apostol) betű szerinti, kronologikus naplója. Ehelyett egy teológiailag tudatosan megszerkesztett hitvallás, amely a korai egyház üldöztetésekkel teli időszakában (valószínűleg a Néró-féle keresztényüldözés után) akart vigaszt és útmutatást nyújtani a híveknek.
Módszertani megközelítésKritikai kérdés / ÉszrevételMit mutattak ki? (Felismerések, eredmények)Forráskritika Milyen írásos forrásokat használtak az evangélisták?• Márk a legkorábbi evangélium (Kr. u. 65–70 körül). • Máté és Lukács evangéliuma Márk szövegét használták alapul. • Kétforrás-elmélet: „Márk” sajátja + a feltételezett Jézus-mondások gyűjteménye (Q-forrás).Formakritika Hogyan hagyományozódtak a történetek az írásbeliség előtt?• Az evangélium önálló, szóbeli egységekből (perikópákból) épül fel. • A történeteket a korai egyház igényei (igehirdetés, tanítás) formálták.