Az angolkürt a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádsíppal megszólaltatott fúvós hangszer. Kónikus, tehát kúpos furatú, fából készült, billentyűzettel ellátott zeneszerszám, az oboa hangszercsalád alt fekvésű tagja.
Leírása Az oboához hasonló felépítésű, de annál egy kvinttel mélyebb hangolásának megfelelően kb. másfélszer hosszabb, furata kissé bővebb. Legszembetűnőbb vonása, hogy az oboától eltérően korpusza nem tölcsérszerűen, hanem körteformájúan végződik, a nádsíp pedig hajlított fémcső közvetítésével csatlakozik a hangszerhez. Kezelése, ujjtechnikája hasonlít az oboához, rendszerint oboisták játszanak rajta. Transzponáló hangszer, f-hangolású.
Az angolkürt nádsípja hasonlít az oboáéhoz, de annál kissé rövidebb és szélesebb. A fém toldalékcsőbe a fagotthoz hasonlóan illeszkedik.
Elnevezése Az angolkürt se nem angol, se nem kürt. Az elnevezés talán onnan ered, hogy fejlődésének egy régebbi stádiumában a hangszer nem egyenes, hanem szögben megtört formájú volt, amire a francia cor anglé elnevezés eredetileg utalhatott. Ennek félrehallásából jöhetett létre a cor anglais írásmód, ami angol kürtöt jelent. Az angolkürt az oboához úgy viszonyul, mint a basszetkürt (ami szintén csak nevében kürt) a klarinéthoz.
Fontosabb szerepei Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia (3. tétel) Antonín Dvořák: 9. „új világ” szimfónia (2. tétel) César Franck: d-moll szimfónia (2. tétel) Joseph Haydn: 22. szimfónia Joaquín Rodrigo: Concierto de Aranjuez (2. tétel) Gioachino Rossini: Tell Vilmos nyitány Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics: 11. szimfónia (4. tétel) Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics: 8. szimfónia (1. tétel) Richard Wagner: Trisztán és Izolda (3. felvonás, 1. jelenet) Igor Stravinsky: Tavaszi áldozat Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára Jean Sibelius: A tuonelai hattyú
Források
További információk Angolkürtök
Kategória:Nádnyelves hangszerek