Eger (, , , ) megyei jogú város Észak-Magyarországon, az Eger-patak völgyében, a Bükk-vidék délnyugati szélén; Heves vármegye és az Egri járás székhelye, Észak-Magyarország második legnépesebb települése. Eger jelentős oktatási és kulturális központ, itt található Magyarország egyik legnagyobb bazilikája, az egri főszékesegyház, számos más híres műemlékkel és múzeummal is rendelkezik, melyek közül kiemelkedő az egri vár. Eger nevű város volt a mai Csehország nyugati területén, mai neve Cheb, valószínűleg vidékéről települtek át Egercsehi lakói Nagy Károly frank uralkodó hódítása elől.
A város története a középkorban kezdődött, amikor püspöki székhely lett, valamint fontos vallási központtá vált Magyarországon. A város védelmét az egri vár biztosította, amely stratégiai szerepet játszott az ország védelmében. 1552-ben zajlott le Eger ostroma, amikor a vár védői sikeresen visszaverték az oszmán sereget. Később, 1596-ban a törökök azonban mégis elfoglalták a várost, Eger pedig közel száz évig oszmán uralom alá került. Ebben az időszakban több keleti jellegű épület is épült a város területén, legismertebbek közt szerepel a híres egri minaret. A 17. század végén, a török kiűzése után a város újra fejlődni kezdett. A 18. században sok barokk épület épült, a város pedig ismét jelentős vallási, oktatási és kulturális központ lett Magyarországon.
A dinamikusan fejlődő magyar városok közé tartozik. Az elmúlt évtizedekben utak épültek, és velük párhuzamosan az ipari park jelentősége is nőtt, számos bevásárlóközpont létesült. Az egri borvidék központjaként a legjelentősebb magyar borvárosok közé tartozik, az egri bikavér külföldön is ismert és elismert borfajta.
Nevének eredete Eger nevének eredete nem tisztázott teljes bizonyossággal, azonban a kutatók több lehetséges magyarázatot is felvetettek.
A legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint a város neve az Eger-patak nevéből származik, amelynek partjain egykor nagy mennyiségben nőtt az égerfa. Ez a fafaj különösen a nedves, mocsaras területeket kedveli, és régebben az „eger” elnevezést is használták rá. Ezt az elképzelést erősíti a város német neve, az Erlau, amelynek jelentése nagyjából „égerfaliget”. Létezik ugyanakkor egy másik nyelvészeti magyarázat is, amely szerint a név jóval régebbi eredetű lehet. E nézet alapján az elnevezés az óiráni vagy szkíta nyelvek valamelyik szavára vezethető vissza, például az óiráni a-kara vagy az oszét ägär kifejezésre, amelyek jelentése „határtalan” vagy „végtelen”. Az ugyanakkor nem világos, hogy egy óiráni szó mi módon kerülhetett volna a középkorban alakult város nevébe.
A település neve tehát valószínűleg az Eger-patak nevéhez kapcsolódik, amelyet a középkori oklevelekben már az Egeru és Eguri alakokban is említettek. Bár a név pontos eredetéről nincs teljes egyetértés, a legtöbb kutató az égerfával összefüggő magyarázatot tartja a legvalószínűbbnek.
Címere
középre|131x131px Eger város címere csücskös talpú kék pajzs, amelynek zöld talpán természetes színű, két lőréses, három, pártázatos, nyitott kapujú bástyával megerősített védőfal áll. Balról ágaskodó ezüst (fehér) egyszarvú (unicornis), első lábaival hegyével felfelé álló, arany markolatú, kétélű ezüst kardot tart, amelyre zöld kígyó tekeredik. A kard hegyén ezüst hatágú csillag. Jobbról természetes színű, kiterjesztett szárnyú sas lebeg, karmai között nyitott könyvet tart. A pajzsfő közepén arany napkorona fele. A pajzsot takarók helyett barokkos arany-ezüst indadísz keretezi, az indák közül jobbra és balra egy-egy vörös nyelvű griff feje tekint ki.
Földrajz A város a Bükk-vidék délnyugati szélén elhelyezkedő Egri-Bükkalján, az Eger-patak völgyében fekszik. Utóbbi a település közigazgatási területén, Almárnál fogadja magába az Almár-patakot, Felnémetnél pedig a Tárkányi-patakot. A Berva-patakról elnevezett városrésznál ékelődik a Bükk vonulatai közé a Tárkányi-medence. Eger északkeleti részén emelkedik az 532 m magas Nagy-Eged és az 569 m magas Bükk-bérc, Bervától északra pedig az 590 m magas Hosszú-galya.
Éghajlat
Történelem Nevének eredete A város nevének eredete ismeretlen; többek szerint az „éger(fa)” elnevezésből származik (a környező területeken még ma is valóban sok égeres található). Ezen elmélet kritikusai szerint az Eger kifejezés szerepel települések neveiben is közvetlenül (például Zalaegerszeg) vagy formában (mint Grád, Győr). Eger neve a 670 körül a Kárpát-medence északkeleti területére beköltözött bolgár (onogur) népességtől eredhet.
A középkorban A környék már a kőkorszak óta lakott terület. A korai középkorban avar és szláv törzsek is éltek itt. A területet a 10. század elején már a honfoglaló magyarság első nemzedéke megszállta, ez az időpont a város határában, AlmagyaronGallasy Lajos 1911: Az egri almagyari honfoglaláskori leletről. Arch. Ért. 31, 76–77. és Répástetőn kiásott fegyveres férfisírokban talált arab pénzek alapján keltezhető. A 20. század végén honfoglalás kori leleteket találtak a Szépasszony-völgy környékén is.
200px|bélyegkép|jobbra|Székely Bertalan: Egri nők, 1867
Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. A 11. századból egy kör alakú templom és egy kisebb palota maradványait is feltárták. A Bükk-vidéken épített püspöki székhely gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben, II. Kilit püspöksége alatt, a tatárok feldúlták és felégették a várost. A tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek. A 14 és a 15. században a korábban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, hogy szőlőt telepítsenek a helyére. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a belváros – az Eger-patak régi medréhez igazodó, zegzugos utcái. Több közeli település (Almagyar, Czigléd stb.) összeépült Egerrel. 1442-ben a husziták feldúlták a várost és lakosai közt iszonyú öldöklést vittek véghez. Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette az akkor még a várban álló püspöki palotát; az épület még ma is látható. Az építkezéseket Dóczy Orbán püspök folytatta, és Bakócz Tamás fejezte be. Ők elkezdték még a várbeli székesegyház késő gótikus átépítését is. Mátyás király halála után Estei Hippolit püspök idején építették a róla elnevezett és közelmúltban felújított Hippolyt-kaput. A parasztlázadás alkalmával 1514-ben Dózsa György egyik vezére, Barnabás, porrá égette a várost.
300px|bélyegkép|bal|Az egri minaret napnyugtakor. Ez Magyarország legmagasabb és a volt Oszmán Birodalom legészakibb minaretje
Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár (a nőket és gyerekeket is beleszámítva) kevesebb mint 2100 védője 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. A törökök számát Gárdonyi Géza – természetesen némi túlzással – 154 000-re becsülte. A későbbi történetírók fősnek írták le a török sereget, amelynek létszáma a mai történészek szerint 35- lehetett. Az ostrom történetét a mai olvasók leginkább Gárdonyi Egri csillagok című, népszerű regényéből ismerhetik. Az ostrom alatt teljesen leromlott várat, kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között teljesen átépítették. 1578 áprilisától néhány évig itt katonáskodott Balassi Bálint is. 1596-ban a török újra megostromolta Eger várát, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után feladott – elsősorban azért, mert a seregével a közelben táborozó III. Miksa osztrák főherceg nem volt hajlandó a védők segítségére vonulni. A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. Ennek leglátványosabb emléke az egykori birodalom legészakibb ma is álló minaretje. A Várhegy tövében, a vár bejáratától nem messze egy törökfürdő maradványait tárták fel.
Az újkorban 300px|bélyegkép|jobbra|Az egri fellegvár napjainkban
A keresztény csapatok 1687. december 17-én foglalták vissza a várost, miután sikerült kiéheztetniük a vár védőit. Az ostrom alatt a város teljesen leromlott, a falakkal körülvett területen mindössze 413 ház maradt lakható, és ezekben is főként török családok laktak. Mintegy 600 török visszatért Egerbe, megkeresztelkedett, és ezek lettek az elpusztított város első lakói. A felszabadított várost a Habsburgok kincstári birtoknak tekintették, és I. Lipót 1688-ban szabad királyi várossá nyilvánította (azaz mentesítette az egyházi és földesúri terhek alól). Ez az állapot azonban csak 1695-ig tartott, ugyanis ekkor a visszatelepedő Fenessy György püspök kérésére az uralkodó újra püspöki várossá nyilvánította, és a mecseteket keresztény templomokká alakították. 1705-ben a II. Rákóczi Ferenc pártján álló Telekessy István püspök papnevelő intézetet alapított.
300px|bélyegkép|bal|A keresztes csapatok által felszabadított, szinte teljesen elpusztult Eger látképe a 16. század végén, Joris Hoefnagel korabeli metszetén
A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703-tól 1711-ig Eger volt a felszabadult országrész központja. Itt volt a fejedelem főhadiszállása, amit rendszeresen fel is keresett. 1705-ben Egerben keltezték (bár nyomda híján máshol nyomtatták) az első magyar hírlapot, a Mercurius Veridicust (Igazmondó Merkúriusz). 1709-ben Egerben találkozott a fejedelem Ukraincewvel, I. Péter cár követével. A követ Egerben halt meg, és valahol a Rác-templom környékén temették el.
A 18. század a virágzás, a fellendülés időszaka volt. A ma is látható barokk városképet Eger püspökei alakították ki, főképpen Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly. Az építkezések számos iparost, kézművest, kereskedőt, művészt vonzottak a városba, többek között itt települt le: Kracker János Lukács, Franz Anton Maulbertsch, Franz Sigrist, Josef Gerl, Fellner Jakab és Fazola Henrik is. A lakosság ugrásszerűen megnőtt, 1688-ban 1200 fő, majd 1787-ben több mint 17 000 fő, ezzel Eger volt az ország hatodik legnépesebb városa. Barkóczy Ferenc, majd nyomdokain Eszterházy Károly püspök a Nagyszombati és a Bécsi Egyetem mintájára Egerben is megpróbált universitast, azaz egyetemet kiépíteni. Ennek bázisául a meglévő oktatási intézményeket szánták, a papnevelő intézetet, a jogi iskolát (amit 1740-ben alapított Foglár György kanonok), és a bölcseleti iskolát (amit 1754-ben pedig Barkóczy püspök hozott létre), valamint Magyarország első orvosi akadémiája, ami 1769. november 5-én nyílt meg. Az egyetemet Eszterházy Károly az erre a célra épített Líceumban kívánta elhelyezni, de Mária Terézia királynő nem engedélyezte az intézmény megalapítását. 1769-ben Egerben Markhot Ferenc irányításával nyílt meg az ország első orvosi iskolája. Az iskolától 1772-ben Mária Terézia megtagadta a doktori fokozat kiadásának jogát, ezért az 1775-ben megszűnt. bélyegkép|300x300px|Az 1831 és 1836 között Hild József tervei alapján épült egri bazilika főhomlokzata