Az Andrea Chénier Umberto Giordano négyfelvonásos operája Luigi Illica librettójával. A zenemű André Chénier francia költő élete ihlette történelmi dráma, a francia forradalom idején, a komponista leghíresebb operája. Carlo Gérard karaktere modellje Jean-Lambert Tallien forradalmár.
A világpremierre 1896. március 28-án került sor a Milánói Scalában, Rodolfo Ferrari vezényletével, a kijelölt tenor, Alfonso Garulli helyett Giuseppe Borgattival, akinek – még ha nem volt is legjobb periódusában – Evelina Carrera szoprán, és Mario Sammarco bariton jóvoltából kirobbanó sikere volt.
Szereplők Andrea Chénier (tenor) Carlo Gérard (bariton) Coigny grófnője (mezzoszoprán) Madeleine of Coigny (szoprán) Bersi, szolgáló (mezzoszoprán) Roucher (basszus) Mathieu, Populus, sans-culotte (bariton) Madelon (mezzoszoprán) Egy „hihetetlen” (tenor) Pierre Fléville, a király nyugalmazott regényírója (basszus) Az apát költő (tenor) Schmidt, a San Lazzaro börtönőr (basszus) A házmester (basszus) Dumas, a Közbiztonsági Törvényszék elnöke (basszus) Fouquier Tinville, ügyész (basszus)
Hölgyek, urak, apátok, lakájok, vőlegények, szánhajtók, magyar rohamosztagosok, zenészek, szolgák, apródok, inasok, pásztorok, koldusok, polgárok, sans-culotte-ok, jakobinus, nemzetőrök, köztársasági katonák, csendőrök, vásári kofák, halaskofák, harisnyagyártók, utcai árusok, Wonderful, Incredible, a nemzet képviselői, bírák, esküdtek, foglyok, elítéltek, fiatal hírlapírók, zenetanár, Alberto Roger, Filandro Fiorinelli, Orazio Coclite, gyermek, kancellár, idősb Gérard, Robespierre, Couthon, Barras, egy szolgáló testvér (barista)
Cselekmény Első felvonás Az első jelenet a Château de Coigny üvegházában játszódik. Közeleg a francia forradalom, de a francia nemesség továbbra is gondtalanul él. Coigny grófnője estélyt ad kastélyában. A fiatal szolga, Gérard, aki maga is a család lakájának fia, az üvegház díszítésével van elfoglalva a közelgő ünnepségre; gyűlöli szolgavoltát és urait, ami alól csak egy családtag kivétel: Maddalena grófnő, akibe titokban szerelmes. Andrea Chénier költő részt vesz az estélyen, de a grófnő bírálja, és a kacér Maddalena is évődik vele. A fiatal férfi erélyesen védi eszméit az akkori korrupt szokásokkal szemben, amelyek a társadalmat tönkreteszik; egyúttal arra kéri Maddalenát, akinek cinizmusa megdöbbentette, hogy fordítson nagyobb figyelmet egy olyan gyengéd érzelemre, mint a szerelem, amely akkorra a társadalom megvetésétől szenvedi. Madeleine viszont megdöbenve Chénier szavain, bocsánatot kér, és elhagyja az estélyt, amelyet nem sokkal később megszakít a Gérard által bevezetett kolduscsapat. A grófnő megdorgálja szolgáját, aki felháborodva leveszi rizsporos parókáját, és apjával távozik. Az ünnepség folytatódik, a vendégek egy gavotte-ot táncolnak.
Második felvonás Párizsban a Peronnet híd közelében. A terror időszakát éljük, Robespierre tombolását. A forradalmi kormány haragját magára vonó Chénier-re állandóan egy „hihetetlen” árnyék vetül: Gérard, aki akkorra a forradalom vezérévé vált. Egy ismeretlen nő már egy ideje írt Chénier-nek, hogy védelmét kérje. Ő Coigny Madeleine, akinek arisztokrata anyját a forradalmárok megölték, és aki kénytelen rejtőzködni, szegénységbe süllyedve. Bersi, a cseléd közvetít, aki maga prostituálódni kénytelen, hogy pénzt keressen magának és egykori szeretőjének. Chénier-t barátja, Roucher távozásra inti, nehogy a forradalmárok elfogják, de a fiatalember először a titokzatos levélíróval akar találkozni. Este a hídnál találkozik a két fiatal, és Chénier azonnal felismeri Maddalenát, a gőgös lányt az estélyről, aki azóta alaposan megváltozott. A szerelem azonnal fellángol kettejük között, de hirtelen a „hihetetlen” figyelmeztetésére Gérard betoppan, aki még mindig szerelmes Maddalenába. Bajvívás tör ki a férfiak között, miközben Maddalena elmenekül. Chénier súlyosan megsebesíti riválisát, aki pedig felismerve őt, azt tanácsolja neki, hogy a Maddalena iránti szerelme miatt meneküljön el a nővel, akit már keresnek a forradalmárok. Gerard azt mondja a csőcseléknek, hogy nem ismeri a férfit, aki megsebesítette.
Harmadik felvonás A Forradalmi Törvényszéken. Franciaországnak katonákra és pénzre van szüksége. A már felépült Gérard megpróbálja meggyőzni a tömeget, hogy adakozzon a háború számára, amelyet az egész félsziget, a nemzet ellen folytat. Egy öreg vak közember, Madelon felajánlja a hazának tizenöt éves unokáját, míg a Gérard-ral egyedül maradt „hihetetlen” arra buzdítja őt, hogy adja át Chénier-t a forradalmi törvényszéknek, tudván, hogy elítélésének híre gyorsan terjedne, és elérne Maddalena fülébe is. Gérard tétovázik, csalódottan az események fordulata miatt: mindazonáltal nem hagyja el szolgai állapotát, hiszen immár a forradalmat és a halálbíróságot szolgája. Ahogy az várható volt, Maddalena megjelenik a Törvényszék előtt, és egy nemi erőszak kísérlete után felajánlja magát egykori szolgájának, hogy megmentse Chénier életét. Gérard meghatódva megígéri, hogy megmenti a költő életét. A per során Andrea minden vádpont alól megvédi magát (Igen, katona voltam): ezt követően Gérard visszavonja a vádat, amelyet Antoine Quentin Fouquier-Tinville ügyész azonban megújít. Chénier-t és a többi foglyot halálra ítélik.
Negyedik felvonás A börtön udvara. Andrea Chénier, barátjával, Roucher-vel a halálra készül, és megírja utolsó verseit. A bűnbánó Gérard segítségével Maddalenának sikerül találkoznia Chénier-vel, és megvesztegeti az őrt. Hajnalban, amikor a katonák jönnek az elítéltekért, elfoglalja egy foglynő, Idia Legray helyét a szekéren a szeretett férfi mellett. Ők ketten derűsen indulnak a halálba, szerelmük extázisában. Az egyik sarokban Gérard sír, egyik kezében Robespierre kegyelmi kérvényére írt válaszcéduláját tartja: "Még Platón is száműzte a költőket Köztársaságából".
Híres dalok Hatvan éves vagyok, ó öreg, Gerard románca az első felvonásból Ó, pásztorlányok, búcsú, kórus, I. felvonás Egy nap a kék térben, Chénier belépője az első felvonásból Itt van az oltár, Chénier és Magdalene duettje, II. felvonás A haza ellensége?! , Gérard monológja, III. felvonás A halott anya, Maddalena története, III Igen, katona voltam, Chénier védőbeszéde a tárgyalás alatt, III. felvonás Mint egy szép májusi nap, IV. felvonás Melletted megnyugszik a lélek, duett Chénier és Maddalena között, IV. felvonás
Érdekességek Giordano partitúrájában az atonális zeneszerzőkre jellemző gyakorlat szerint, nincs hangmódosítás. Ez azonban szeszély, mivel a zenei írás tökéletesen tonális. Az opera egyik leghíresebb áriája, a La mamma morta (III. felvonás), Maria Callas előadásában, a Philadelphia című film zenéjének része, Tom Hanks és Denzel Washington főszereplésével. A harmadik felvonásban, az udvari jelenet során tisztán felcsendül a híres Tristan-Akkord ; közvetlenül azután, hogy Gerard Maddalena jelenlétét jelzi Chénier-nek, aki miután látta őt, végre készen áll a halálra. A Tristan és Isolda utáni sok más kompozícióhoz hasonlóan a Tristan-Akkord idézetének az a funkciója, hogy felidézze a szerelem és a halál közötti erős köteléket.
Felvételek Év Szereplők (Andrea, Maddalena, Gerard) Karmester Kiadó 1931 Luigi Marini, Lina Bruna Rasa, Carlo Galeffi Lorenzo Molajoli Kolumbia 1941 Beniamino Gigli, Maria Caniglia, Gino Bechi Oliviero De Fabritiis His Master's Voice 1953 Josè Soler, Renata Tebaldi, Ugo Savarese Arturo Basile Cetra 1955 Mario del Monaco, Maria Callas, Aldo Protti Antonino Votto EMI 1957 Mario Del Monaco, Renata Tebaldi, Ettore Bastianini Gianandrea Gavazzeni Decca Records 1963 Franco Corelli, Antonietta Stella, Mario Sereni Gabriele Santini EMI 1976 Plácido Domingo, Renata Scotto, Sherrill Milnes James Levine RCA 1984 Luciano Pavarotti, Montserrat Caballé, Leo Nucci Riccardo Chailly Decca 1988 Neil Shicoff, Mirella Freni, Thomas Allen Giuseppe Sinopoli Deutsche Grammophon
Videón Év Szereplők (Andrea, Maddalena, Gerard) Karmester Kiadó 1985 José Carreras, Marton Éva, Piero Cappuccilli Riccardo Chailly NVC Arts 1997 Luciano Pavarotti, Maria Hulehina, Juan Pons James Levine Decca 2015 Jonas Kaufmann, Eva-Maria Westbroek, Zeljiko Lucic Anthony Pappano Warner Classics
Fordítás
Kategória:Olasz operák