Madeline Bell, amerikai énekesnő, dalszerző. Az 1960-as, -70-es években vált híressé az Egyesült Királyságban a Blue Mink popegyüttessel. 1962-ben az Egyesült Államokban a Black Nativity című gospelműsorral a Bradford Singers vokálegyüttessel lett sikeres.
Pályafutása Bell az Egyesült Államokban, New Jersey állambeli Newarkban született. Session énekesként dolgozott, pályafutása elején leginkább Dusty Springfield és Donna Summer mellett vokálozott. Első jelentős szóló slágere Dee Dee Warwick „I'm Gonna Make You Love Me” című kislemezének feldolgozása volt, amely jobbanan szerepelt a Billboard Hot 100-as listáján, mint az eredeti.
1968-ban Bell számos Serge Gainsbourg dalban háttér- és duett-vokált, többek között a „Comic Strip”, a „Ford Mustang” és a „Bloody Jack” című dalokban. 1969-ben vokálozott a The Rolling Stones „You Can't Always Get What You Want” című dalában, és számos Donovan-felvételen is.
Bell csatlakozott a Blue Mink pop együtteshez, akikkel számos top 20-as slágerük született az Egyesült Királyságban. Mielőtt 1969.-ben a Blue Mink tagja lett, szólóban énekelt. A későbbi Led Zeppelin-taggal, John Paul Jones-szal közösen írta a „What Am I Supposed to Do”-t.
Bell 1969-ben Joe Cocker „Bye, Bye Blackbird” című számában is vokálénekesként szerepelt, amelyben egy másik Led Zeppelin-tag, Jimmy Page gitárszólója is szerepelt. Paul McCartney „Step Inside Love” című számának a Bell-verziója is sikert aratott az Egyesült Államokban (1969).
1973-ban Bell volt a „Colour My Soul” című BBC televíziós sorozat énekesnője. A vendégek között volt John Paul Jones, Jimmy Helms és Doris Troy. Jones később hangszerelte, producere volt és felvette Bell 1973-as albumát, a „Comin' Atcha”-t. Közreműködött az „A Touch of Class” (1973) című romantikus film zenéjében. A The Dave Clark Five kislemezén, az „Everybody Get Together”-en vokálolozott, és vokálozott Elton John 1972-es „Honky Chateau” című albumán.
Bell számos más előadó felvételén vokálozott, fellépett az Eurovíziós Dalfesztiválon Stockholmban. Dolgozott Kiki Dee-vel és Lesley Duncannel, 1975-ben szerepelt a Bryn Haworth Sunny Side of the Street című albumán. Vokált énekelt a We Can't Go on Meeting Like This című albumán.
Csatlakozott a francia „Space” diszkóegyütteshez, akikkel két albumon énekelt. Az 1978-as „Save Your Love For Me” számos országban előkelő helyen végzett a slágerlistákon. Emellett egy másik francia előadónak, a Cerrone-nak is vokálozott.
Az 1970-es évek óta szólózik és számos színpadi előadásban is fellép. Spanyolországban él, mióta férje, Barry Reeves dobos 2010. február 6-án tüdőgyulladásban meghalt. Rendszeresen turnézik Európában, dzsessz- és popdalokat énekelve. 1967-es szólóalbumát az Egyesült Királyságban − a „Picture Me Gone” című dallal − soul-klasszikusként tartják számon.
Diszkográfia 1967: Bell's a Poppin' 1968: Doin' Things 1971: Madeline Bell 1973: Comin' Atcha 1976: This Is One Girl 1988: Beat out That Rhythm on a Drum 1992: City Life (with Georgie Fame) 1993: Madeline 1993: Have You Met Miss Bell 1995: Girl Talk 1995: Christmas Card 1998: Yes I Can: A Melting Pot 2000: Blessed 2004: Blue Christmas 2011: Tribute to Ray Charles 2013: Together Again with David Martin 2014: Singer: The Musical
Jegyzetek
Források https://www.allmusic.com/artist/mn0000194940#biography https://www.last.fm/music/Madeline+Bell http://www.soulwalking.co.uk/Madeline%20Bell.html https://www.ronniescotts.co.uk/find-a-show/madeline-bell
Fordítás
Kategória:Amerikai énekesnők Kategória:1942-ben született személyek Kategória:Élő személyek