A Devonshire hercege az angol főnemesség körébe tartozó nemesi cím. A címet a Cavendish család viseli 1694-es létrehozása óta; ez a család több ágán keresztül is főnemesi rangra emelkedett, lásd Newcastle hercegei is. A Devonshire hercege cím udvariassági mellékcíme a Hartington márkija, amelyet hagyományosan a herceg legidősebb fia használ, bár a kezdve előfordul, hogy ehelyett a Burlington grófja címet viseli. A hercegi címmel együtt öröklődnek olyan alsóbb rangú címek is, mint a Devonshire grófja (1618), Hardwick Cavendish bárója (1605) és a Keighley Cavendish bárója (1831).
A hercegek – az utolsó kivételével – mind magas rangú államférfiak és vezető politikusok voltak, és mindannyian a Térdszalagrend lovagjai lettek, megszakítás nélkül tizenegy generáción át – ilyen sorozatra más családnál nincs példa. A kiemelkedő hercegek közé tartozik William Cavendish, az első herceg, aki az Angol forradalom egyik szervezője és a whig arisztokrácia vezéralakja volt. A negyedik herceg rövid ideig miniszterelnök volt 1756-ban. A nyolcadik herceg több évtizeden át a liberális és liberális unionista párt egyik legtekintélyesebb vezetője volt, és háromszor ajánlották fel neki a miniszterelnökséget.
A Devonshire hercegi cím szorosan kapcsolódik a Chatsworth-házhoz, amely az angol arisztokrácia egyik legismertebb és legpompásabb rezidenciája, és évszázadok óta a Cavendish család hatalmának központja. A hercegi család az Egyesült Királyság egyik legnagyobb földbirtokosa, több százezer holdas területekkel, különösen Derbyshire és Yorkshire megyékben. A Cavendish név nemcsak politikai és gazdasági befolyást jelent, hanem jelentős tudományos örökséget is hordoz: Henry Cavendish, a híres fizikus, valamint a hetedik herceg, a Cavendish Laboratory alapítója révén.
William Cavendish, Devonshire 4. grófja, Devonshire 1. hercege (1694) KG PC
William Cavendish (1640/41 január 25. – 1707 augusztus 18.) ifjúkora a polgárháború zűrzavarában telt, majd külföldi tanulmányútja után 1661-ben képviselővé választották Derbyshire-ben. II. Károly király palástját vitte a koronázáson. 1662-ben feleségül vette Mary Butlert, Ormonde első hercegének leányát. 1684-ben apja halálával örökölte a grófi címet. Az Dicsőséges forradalom idején, 1688-ban a „Hét Halhatatlan”A Halhatatlan Hetek: Henry Sydney (a levél fogalmazója) Edward Russell (1653–1727) Charles Talbot, Shrewsbury 12. grófja William Cavendish, Devonshire 4. grófja Thomas Osborne, Danby 1. grófja Richard Lumley, Lumley 2. vikomtja Henry Compton, London püspöke egyikeként írta alá a Vilmos herceget Angliába hívó levelet. Hűségéért 1694-ben megkapta a Devonshire hercege címet – al- vagy mellékcíme a és Hartington márkija. 1689-től haláláig a királyi háztartás főudvarmestere (Lord Steward of the Household) volt.
Pályafutása során következetesen a protestáns érdekeket képviselte, többek között aktívan támogatta a Habeas Corpus törvényt. Támogatta az Orániai Vilmos melletti fegyveres fellépést Derbyben és Nottinghamben. A forradalom után főudvarmesterként irányította és Anna királynő koronázását. Kulcsszerepet játszott az 1707-es angol-skót unió létrehozásában. Részt vett a flotta vizsgálatában a beachy headi vereségA spanyol örökösödési háború epizódja volt az 1707. május 2-i tengeri ütközet, más néven Beachy Head-i csata, amikor Claude de Forbin francia parancsnok hajóhada elfogott egy nagy brit konvojt, melyet három sorhajó védett Baron Wylde sorhajókapitány vezetésével. Az ütközet során a Grifon, a Blackoal és a Dauphine francia hajók megrohanták a , megölték kapitányát, George Clementst, és elfoglalták a hajót. Ezután Forbin Mars nevű, hajója a támadt, amelyhez a Blackoal és a Fidèle is csatlakozott, megölték Edward Acton kapitányt, és a hajót szintén elfoglalták. A brit konvoj szétszóródott, a harmadik escorthajó, a súlyosan megrongálódott, tizenkét lábnyi víz állt a fenékben, de sikerült partra futtatni Dungeness közelében, ahonnan másnap átvontatták a Downsba. A franciák hajót és két sorhajót zsákmányoltak, és valamennyit Dunkerque-be vitték. után. Elkísérte Vilmos királyt diplomáciai küldetésen Hágába, illetve jelen volt a brandenburgi választófejedelem és más külföldi uralkodók fogadásánál is. Katonaként részt vett Mons ostromábanMons ostroma a spanyol örökösödési háború egyik jelentős hadművelete volt, 1709-ben zajlott a Dél-Németalföldön.. A várost a francia erők tartották megszállva, és John Churchill és Savoyai Jenő közös angol–osztrák–holland hadserege próbálta elfoglalni. Bár a szövetségesek végül megszerezték Mons-t, a győzelem súlyos veszteségekkel járt, és nem vezetett döntő stratégiai áttöréshez..
A Chatsworth-ház építését 1687-ben kezdte el, barokk pompával, olasz mesterek közreműködésével. Művészetpártolóként kiváló ízlése volt, de – a korszakban ritka módon – elutasította a divatos holland stílust. A filozófia iránt is érdeklődött, fiatalon Hobbes tanítványa volt, de később nyilvánosan elhatárolódott tanaitól. Több alkalommal párbajozott, például Lord Mohun ellen.A párbajra 1676-ban került sor, a párbaj oka nem ismert. A párbajnak nem volt halálos kimenetele. William Cavendisht börtönbüntetésre ítélték a párbaj miatt, amely akkor törvénybe ütközött. Az eset hozzájárult Cavendish hírnevéhez, mint temperamentumos és makacs politikai figura. A korban nagy port felvert Coningsmarck-ügyben1682-ben a svéd nemes Karl Johann megbízásából három bérgyilkos meggyilkolta Thomas Thynne-t, aki nemrég vette feleségül a dúsgazdag örökösnőt, Elizabeth Percy-t. A gyilkosság hátterében féltékenység és politikai feszültség állt, mivel Königsmark maga is feleségül akarta venni Percy grófnőt, akinek hozománya óriási befolyást biztosított volna. A meggyilkolt Thomas Thynne Tory-párti volt, míg Cavendish a Whig párt egyik vezetője, vagyis politikai ellenfelek lehettek. Egyes korabeli értelmezések szerint Cavendish közvetett módon haszonélvezője lehetett annak, hogy egy tory figura eltűnt a színtérről. áttételesen érintett volt. Személyes életében szerette a fényűzést, több szeretőt is tartott, gyermekei is születtek tőlük.
William Cavendish, Devonshire 2. hercege KG PC William Cavendish (1673 – 1729. június 4.) az első herceg és James Butler, Ormonde 1. hercege lányának, Mary Butlernek volt a fia. 1688-ban feleségül vette Rachel Russellt, Bedford első hercegének unokáját. A parlamentben több választókerület (Derbyshire, Castle Rising, Yorkshire) képviselőjeként szolgált 1695 és 1707 között, majd különböző magas udvari tisztségeket töltött be: volt többek között Lord Steward of the Household (1707–1710, 1714–1716), a Titkos tanács elnöke (1716–1717, 1725–1729), valamint Derbyshire hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén. (1707–1710, 1714–1729). 1707-ben örökölte apja címeit, 1710-ben elnyerte a Térdszalagrend lovagi címét is.
William Cavendish, Devonshire 3. hercege KG PC William Cavendish (1698 – 1755. december 5.) a második herceg és Rachel Russell fia. Az oxfordi New College hallgatója volt, majd 1721 és 1729 között egymást követően három választókerületet – Lostwithiel, Grampound és Huntingdonshire – képviselt a parlamentben. 1729-ben apja halálával örökölte a Devonshire hercege címet, ezzel bekerült a Lordok Házába. Kétszer is volt a királyi háztartás főfelügyelője (Lord Steward), a titkos pecsét őrzője Lord Privy Seal, 1731–33), ír alkirály (Lord Lieutenant of Ireland, 1737–1745), valamint négyszer is az ország régenseként szolgált. A Térdszalagrend lovagja lett 1733-ban, és a jakobita felkelés idején (1745) saját milíciát állított fel Derbyshire-ben, a Derbyshire Blues néven. Családi székhelyét áthelyezte Bloomsburyból a divatos Piccadillybe, és támogatta a a londoni Foundling Hospitalt (lelencház) is.
William Cavendish, Devonshire 4. hercege KG PC
260px|bélyegkép|Az Észak-írországi Waterford megyében álló Lismore kastély, a Devonshire hercegek magántulajdona 260px|bélyegkép|A North Yorkshire-i Bolton Apátság a kolostorok felosztásaA „kolostorok felosztása” (angolul Dissolution of the Monasteries) VIII. Henrik angol király 1536 és 1541 közötti intézkedéssorozata volt, amely során a katolikus egyház angliai kolostorait feloszlatták. A szerzetesrendeket feloszlatták, tagjaikat elűzték vagy nyugdíjazták, épületeiket és földjeiket pedig a korona lefoglalta. A birtokokat az uralkodó részben magának tartotta meg, de nagy részüket hűséges nemeseknek, hivatalnokoknak adta el vagy adományozta. Ezzel jelentős vagyon áramlott az új protestáns nemesség kezébe, és átalakult az angol földbirtokos osztály szerkezete. Az intézkedés egyszerre szolgálta a reformáció terjesztését és a király hatalmának megerősítését. után először a Clifford bárók, majd házassági hozományként Devonshire hercegek birtokába került, ma is ők tulajdonolják William Cavendish (1720 – 1764. október 2.) az oxford-i New College-ben tanult. Derbyshire-t képviselte a parlamentben 1741-től. A whig párt tagjaként mérsékelt politikai nézeteket vallott. 1748-ban feleségül vette Charlotte Boyle-t, Clifford , így jelentős vagyon és örökség – köztük a Lismore Castle, Londesborough Hall és Bolton Abbey – szállt a Cavendish családra.
Apja 1755-ös halála után örökölte a Devonshire hercege címet. Ugyanebben az évben Írország kormányzójává (Lord-Lieutenant of Ireland) nevezték ki. Bár politikai ambíciói mérsékeltek voltak, 1756-ban a kormányfői tisztséget is elvállalta, miután a politikai válság miatt George Grenville és mások nem tudtak stabil kormányt alakítani. Rövid ideig hivatalosan is ő töltötte be a miniszterelnöki posztot, de a tényleges hatalom William Pitt kezében volt.
Devonshire hercege hűségesen támogatta a hétéves háborút, és közvetítő szerepet vállalt a királyi udvar és a Pitt-féle whig csoport között. Az 1760-ban trónra lépő III. György azonban nem bízott benne, így 1762-ben, egy politikai megtorlás során személyesen záratta ki őt a Titkos tanácsból. Ez megalázó lépés volt, amelyet a whig arisztokrácia tagjai is mélyen sérelmeztek. Ezzel politikai pályája gyakorlatilag lezárult, és visszavonult a közélettől.
1764. október 2-án hunyt el a belgiumi Spa városában, korában. Felesége már korábban, 1754-ben meghalt.
A Bentinck család és Portland hercegei A Bentinck család holland eredetű, és felemelkedésüket elsősorban Hans Willem Bentinck, Portland első grófjának köszönhetik, aki III. Vilmos angol király közeli bizalmasa és kísérője volt 1688-as trónra lépéskor. A család angliai befolyása ezzel megalapozódott, 1716-tól Portland hercegei, de a végére a politikai pozíció megerősítéséhez új szövetségek váltak szükségessé. Dorothy Cavendish, William Cavendish, hercege leányaként nemcsak előkelő származású volt, hanem a Cavendish-család jelentős politikai és gazdasági hátterét is képviselte. Házassága William Bentinckkel, Portland 1795-ben nemcsak rangban volt megfelelő, hanem egy tudatos politikai szövetséget is jelentett a whig arisztokrácia két fontos háza között. Dorothy ezért kiemelkedő hozományt kapott, amely révén a Cavendish-vagyon jelentős része a Bentinckek kezébe került.