Bonzsúr, Svájc! (eredeti német címe Bon Schuur Ticino, francia címe Ciao-ciao bourbine, olasz nyelvű címe Bonjour Ticino) 2023-ban bemutatott svájci filmvígjáték, Peter Luisi rendezésében, főszerepben a kettős szerepet játszó Beat Schlatterrel.
A cselekmény egy képzelt népszavazás váratlan következményeiről szól, Svájc négy hivatalos nyelve helyett egynyelvűséget, éspedig a kisebbségi francia nyelvet előíró eredmény születik, mely sokkolja a más anyanyelvű svájciakat. Egy német és egy francia rendőrt az olasz nyelvű Ticinóba küldenek, hogy az ott megalakult ellenálló mozgalmat felszámolják. A film irónia és szatíra eszközeivel világít rá a többnyelvű svájci társadalom és államszervezet sajátosságaira.
Cselekmény
A svájci alkotmány szerint az országban négy hivatalos nyelv használatos, a német, francia, olasz és a rétoromán. Jeannot Bachmann, a szövetségi gyűlés francia képviselője (Beat Schlatter) népszavazást szervez, hogy az országban csak egy hivatalos nyelv legyen. A négy nyelv egyikére lehet szavazni. Svájc lakosainak több, mint 40%-a németajkú, ezért mindenki megdöbben, amikor a francia nyelvre szavazók masszív többséggel győznek. A hivatalos értékelés szerint a francia területek hatalmas részvételi arányával szemben a németek igen alacsony részvétellel szavaztak, így alulmaradtak. A népszavazás eredménye kötelező érvényű. Megkezdődik az átállás az egyedüli francia államnyelvre, melynek használata nemcsak a szövetségi közhivatalok, közintézmények, hanem minden, közpénzből támogatott kisvállalkozás és boltos számára is kötelező. A döntés végrehajtása fennakadásokat okoz, ellenérzést és vonakodást szül. Megindul a svájci németek kivándorlása a szomszédos Németországba, ahol a helyi lakosság hamarosan ugyanúgy panaszkodik rájuk, mint az Európán kívülről érkező migránsokra.
Walter Egli, a szövetségi rendőrség német nyomozója (szintén Beat Schlatter) válása óta az anyjánál lakik, aki ellenállásra buzdítja. Anyuka (Silvia Jost) beszervez két öreg gerillavezért, akikkel együtt terrorakciókra készül. Ehhez fegyvert és robbanószereket kér rendőr fiától, de nagy csalódására a törvénytisztelő Walter elutasítja. Sok kollégájához hasonlóan Walter nem képes elsajátítani a rendőröknek kötelezően előírt új államnyelvet az előírt határidőig. Új, fölényeskedő francia kollégát, Jonas Bornard-t (Vincent Kucholl) ültetnek a nyakára, akivel nem tud szót érteni. Elbocsátás fenyegeti, de főnöke (Pascal Ulli) mentőövet kínál neki: Jonas társaságában Walternek az olasz nyelvű Ticino (Tessin) tartományba kell utaznia, hogy felderítse egy ottani ellenálló csoport állítólagos szervezkedését. Jonas szeret titokzatoskodni, imádja az álruhákat és a James Bond-filmekből ismert műszaki kütyüket. Állítólag korábban a titkosszolgálatnál szolgált, de részletekről hallgat („Ha ezt elmondanám neked, meg kellene, hogy öljelek”).
A helyszínre (valószínűleg Bellinzonába) érkezve az egynyelvűség elleni tüntetésbe botlanak. A zűrzavaros helyzetben, egy félreértés nyomán Walter megismerkedik a ticinói ellenálló csoport női aktivistájával, Francesca Gambonival (Catherine Pagani), aki – nem tudván, hogy Walter rendőr – meghívja a csoport titkos ülésére, ahol szövetségi katonatisztek is jelen vannak. Az ellenállás vezetője, Enzo Castani (Leonardo Nigro) arra készül, hogy Ticinót elszakítsa a Svájci Államszövetségtől és kikiáltsa függetlenségét. Walter és Francesca közel kerülnek egymáshoz. Az olasz összeesküvők megbíznak a semlegesnek hitt német férfiban. Castani beavatja tervébe: a függetlenség kikiáltásának napján az összeesküvők felrobbantják a Svájcból Ticinóba vezető hidakat és alagutakat, hogy megakadályozzák a szövetség katonai beavatkozását. Francesca és Walter feladata a Gotthárd-bázisalagút felrobbantása. Jonas elől Walter mindent eltitkol, és egy ideig sikeresen tévutakra vezeti francia kollégáját. Francescával együtt végrehajtják a robbantást, miután megszervezték, hogy senki se sérüljön meg. Az őket titokban követő Jonas későn avatkozik be. Francesca rádöbben, hogy Walter és Jonas szövetségi rendőrtiszt. A ticinói ellenállók mindkét rendőrt lakat alá teszik. Jonas egyik titkos kütyüje révén a tévéből megtudják, hogy a vasút biztonsági kameráinak felvételei alapján a szövetségi kormány mindhármukat azonosította és terrorizmus miatt körözi. Jonas beismeri Walternek, hogy sosem volt titkosszolgálatos, bár mindig az szeretett volna lenni.
Az összes határátkelő lezárása után Castani lázadói kikiáltják Ticino függetlenségét. Közben Walter anyja egy véletlen során megtudja, hogy a német szavazatok azért nem érkeztek be a számláló központba, mert a népszavazást kezdeményező Bachmann képviselő a begyűjtő helyen eltüntette és Kínába exportálta őket, ahol koktélernyőkké lettek feldolgozva. Anyuka a két öreg gerillavezérrel nyomban útnak is indul a repülőtérre, hogy a kínai papírgyárból visszaszerezze a csalás bizonyítékait.
A szövetségi kormány ultimátumot küld a lázadóknak: ha adott határidőig nem hódolnak be, hadüzenettel kell számolniuk. Az alpesi hágókba mindkét oldalon felvonulnak a hadseregek. Walternek és Jonasnak sikerül rávenniük Francescát, hogy engedje szabadon és kísérje el őket Bernbe, hogy a manipulációt nyilvánosságra hozzák, még az ultimátum lejárta és a hadüzenet kihirdetése előtt. Bár mindhármuk fényképe, körözött terroristaként, az újságok címlapján szerepel, furfangos cselek sorozata révén sikerül behatolniuk a parlamentbe. Bachmannt foglyul ejtik, de ő megtagadja a vallomást. Ekkor gúzsba kötik, és Walter lép a helyére. Bachmann ruháiban és parókájában a német rendőrnek el kell mondania élete első francia nyelvű nyilvános beszédét a parlament előtt összegyűlt tömeg és a világsajtó képviselői előtt.
Titkos távközlési kütyüi segítségével Jonas előmondja a francia szöveget Walternek. Amikor elakad, Francesca lelket önt bele és biztosítja őt további bizalmáról. Walter (Bachmann képében) nyilvánosan beismeri, hogy manipulálta a népszavazást, mely emiatt érvénytelen, rendelkezései semmisek, Svájc négynyelvű marad, a szövetség nem üzen hadat, a polgárháború nem tör ki, a zendülő katonatisztek hazamennek, Ticino a szövetség része marad. A berni rendőrök letartóztatják a parlamentből távozó három körözött terroristát. Közben Kínából névtelen feladótól nagy csomag papír koktélernyő érkezik a szövetségi rendőrségre. A nyomelemzők megállapítják, hogy ezeket az elcsaklizott és ledarált német szavazólapokból készítették. A bizonyíték alapján a bíróság felmenti a három vádlottat. Walter és Francesca ismét egymásra találnak és visszatérnek Ticinóba. Álruhában ott van Jonas is („De ha ezt elmondanám neked, meg kellene, hogy öljelek”).
Szereposztás Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Walter Egli (német) rendőrnyomozó Jeannot Bachmann (francia) képviselő Beat Schlatter Jonas Bornard (francia) nyomozó Vincent Kucholl Francesca Gamboni (olasz) vendéglős Catherine Pagani Rosemarie Egli, Walter anyja Silvia Jost Enzo Castani (olasz) aktivista Leonardo Nigro Ivan Keller, Walter főnöke Pascal Ulli Szövetségi tanács elnöknője Alexandra Prusa
Gyártás A film készítését a Svájci Rádió és Televízió Társaság (SRF, SRG SSR), a Zürichi Filmalapítvány és a Streamingdienst blue-TV támogatták. Ticino kantonban 2023. november 29-én, Svájc német ajkú tartományaiban 2023. november 30-án mutatták be a mozik. Svájc francia ajkú területén („Romandiában”) 2024. január 14-én került a mozikba.
Nyelvek bélyegkép|jobbra|Nyelvterületek Svájcban (2000) A filmet alapvetően a svájci mozilátogató közönségnek szánták, a belföldi siker nyomán később került az európai mozikba. A film nyelve legnagyobbrészt svájci német nyelv, amely a német nyelv erős dialektusú változata, sok sajátos szóval és kifejezéssel. A szereplők a sztori fordulatainak megfelelően időnként saját nyelvükön szólalnak meg, más párbeszédekben igyekeznek a másik nyelvű beszélő nyelvét használni, tehát a németek tört franciasággal vagy olaszsággal, az olaszok és franciák tört németséggel beszélnek, mindez a történet komikumát fokozza.
A film címe németül Bon Schuur Ticino, a francia „bonjour” (jónapot!) köszönés (német) fonetikus átírása. A francia cím Ciao-ciao bourbine egy fricska a filmben kifigurázott francia kezdeményezésre utal, az olasz nyelvű köszöntés kombinálása a francia „bourbine” szóval. („Bourbine” a svájci francia nyelvben a svájci németek gúnyos megjelölésére szolgáló, erősen pejoratív tartalmú kifejezés.) A sok helyi nyelvi jellegzetesség és utalás ellenére a film meséje külföldiek számára is végig érthető és élvezhető. A magyar cím a „bonjour” fonetikus átírásával követi ezt a nyelvi játékot. Magyarországon a filmet eredeti nyelven, magyar feliratozással vetítik, az ART-mozik hálózatában.
Fogadtatás A film a svájci mozikban – elsősorban az olasz nyelvű Ticino tartományban – nagy sikert aratott, a bemutató évében látta. Egy német kritikus így jellemezte: „felvágott nyelvű komédia, valahol a bábszínház és a társadalmi szatíra között”. A Neue Zürcher Zeitung szerint a film igen találó párbeszédei és jeleneteinek felforgató ereje végül egy akcióvígjátékban pukkan ki.
A filmet jelölték a Svájci Filmdíjra, de nem kapta meg.
Jegyzetek
További információ
Kategória:2023 filmjei Kategória:Svájci filmvígjátékok