Alain de Botton Svájcban született brit szerző és szónok. Könyvei különféle kortárs tárgyakat és témákat tárgyalnak, hangsúlyozva a filozófia jelentőségét a mindennapi életben. 1993-ban jelent meg az Essays in Love ("Esszék a szerelemről") című könyve, amely kétmillió példányban kelt el. További bestsellerek közé tartozik a How Proust Can Change Your Life ("Hogyan változtathatja meg Proust az életedet?", 1997), a Status Anxiety ("Státuszszorongás", 2004) és a The Architecture of Happiness ("A boldogság építészete", (2006).
2008-ban társalapítója volt a The School of Life vállalatnak, 2009-ben pedig a Living Architecture-nek. 2011-ben a Royal Society of Literature tagjává választották. 2015-ben munkásságáért elnyerte a „Schopenhauer-ösztöndíjat”, a Melbourne-i Írófesztivál éves írói díját.
Fiatalkora és családja De Botton Zürichben született, Jacqueline (született Burgauer) és Gilbert de Botton gyermekeként. Gilbert Alexandriában, Egyiptomban született, de Svájcba költözött és ott dolgozott, ahol társalapítója volt a Global Asset Management befektetési cégnek; családja vagyonát 1999-ben 234 millió fontra becsülték., 1999 Sunday Times Rich List now behind a paywall
Alain de Botton svájci születésű édesanyja askenázi volt, apja pedig egy szefárd zsidó családból származott, a Kasztília és León tartománybeli Boton városából. De Botton ősei közé tartozik Abraham de Boton rabbi. De Botton apai nagyanyja Yolande Harmer volt, egy zsidó-egyiptomi újságíró, aki Izraelnek kémkedett és Jeruzsálemben halt meg.
Van egy nővére, Miel, akivel világi neveltetésben részesültek. Alain élete első tizenkét évét Svájcban töltötte, ahol franciául és németül nevelték.
Iskolái A Dragon Schoolba járt, ahol az angol lett az elsődleges nyelve. Később a Harrow Schoolba, egy angliai állami iskolába küldték tanulni. Gyermekkorát gyakran írta le félénk, bentlakásos iskolákban élő gyermekként.
Történelem szakon tanult a Cambridge-i Egyetemen, ahol a Gonville and Caius College tagja volt, és dupla csillagos első osztályú diplomát szerzett. Ezután filozófia szakon szerzett MPhil diplomát a londoni King’s College-ban (1991-92), mielőtt a Harvard Egyetemen doktorált francia filozófiából.New York, Alain de Botton, Volume 35, New York Magazine Co., 2002, page 90 Kutatásait azonban feladta, hogy a nagyközönség számára könyveket írjon.
Irodalom Fikció Első regényében, az 1993-ban megjelent Essays in Love (On Love az USA-ban) című műben de Botton a szerelembe esés és az eltávolodás folyamatával foglalkozik. Az Essays in Love alapján 2010-ben Julian Kemp rendező filmes adaptációt készített, a My Last Five Girlfriends ("Utolsó öt barátnőm") című romantikus vígjátékot. De Botton megírta az Essays in Love folytatását, amely 2016-ban jelent meg The Course of Love ("A szerelem útja") címmel.
Tényirodalom 1997-ben adta ki első ismeretterjesztő könyvét, a Hogyan változtathatja meg Proust az életedet címűt, amely Marcel Proust életén és művein alapul. A könyv bestseller lett mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban.
Ezt követte 2000-ben A filozófia vigasza című könyv. A könyv címe (The Consolations of Philosophy) utal Boethius A filozófia vígasztaló voltáról (De Consolatione Philosophiae cvm Commento) című művére, amelyben a filozófia allegorikus alakként jelenik meg Boethius számára, hogy vigasztalja őt a közelgő kivégzéséhez vezető időszakban. A filozófia vigaszában de Botton megpróbálja bemutatni, hogyan alkalmazhatók olyan filozófusok tanításai, mint Epikurosz, Montaigne, Nietzsche, Schopenhauer, Seneca, és Szókratész a modern mindennapi gondokra. A könyvet a filozófiához való terápiás megközelítéséért egyaránt dicsérték és kritizálták.
2004-ben publikálta a Státuszszorongás (Status Anxiety) című könyvét.
A boldogság építészete (The Architecture of Happiness, 2006) című könyvében az építészetben rejlő szépség természetét, valamint az egyén és a társadalom jólétéhez és általános elégedettségéhez való viszonyát tárgyalja. Leírja, hogy az építészet hogyan hat az emberekre nap mint nap, bár az emberek ritkán fordítanak rá különös figyelmet. A könyv nagy része azt tárgyalja, hogyan tükröződnek az emberi személyiségjegyek az építészetben. Védi a modern építészetet, és bírálja az otthonok ál-népies építészetét, különösen az Egyesült Királyságban. „A legjobb modern építészet” – érvel – „nem tart tükröt a természet elé, bár kölcsönözhet belőle egy kellemes formát vagy kifejező vonalat. Hangot ad a vágyaknak és lehetőségeket sugall. A kérdés nem az, hogy valóban szeretnél-e egy Le Corbusier-házban élni, hanem az, hogy olyan ember szeretnél-e lenni, aki szívesen élne egyben.”
A Munka örömei és bánatai (The Pleasures and Sorrows of Work, 2009) című könyvében de Botton tíz különböző munkakört vizsgált meg, beleértve a könyvelést, a rakétatudományt és a kekszgyártást. A könyv, amely egy narratív ismeretterjesztő mű, kétszáz eredeti képet tartalmaz, és célja, hogy feltárja a modern munkavilág szépségét, érdekességét és időnkénti borzalmait. Miután Caleb Crain, a New York Times kritikusa negatív kritikát írt a könyvről, de Botton csípős személyeskedő támadást intézett Crain ellen. Később bocsánatot kért a megjegyzéseiért.
2009 augusztusában de Botton jelentkezett a BAA repülőtér-üzemeltető cég által brit irodalmi ügynökök körében meghirdetett pályázatra a Heathrow repülőtér „rezidens írói” pozíciójára. A munkakör magában foglalta, hogy az 5-ös terminálon egy íróasztalnál ülve egy héten keresztül az utasok érkezéséről és távozásáról írjon. De Bottont kinevezték a pozícióra. Az eredmény a Profile Books által 2009 szeptemberében kiadott Egy hét a repülőtéren (A Week at the Airport) című könyv lett. A könyv Richard Baker dokumentumfotós fényképeit tartalmazza, akivel de Botton a Munka örömei és bánatai című könyvén is dolgozott.The Pleasures and Sorrows of Work, Page 328
2012 januárjában de Botton kiadta a Vallás ateistáknak (Religion for Atheists) című könyvét, amely a vallások előnyeiről szól azok számára, akik nem hisznek bennük. De Botton így fogalmazott: „Egyértelmű számomra, hogy a vallások végső soron túl összetettek, érdekesek és időnként bölcsek ahhoz, hogy egyszerűen átadjuk őket azoknak, akik hisznek bennük”.The Philosophers Magazine ISSUE # 57 Page 26 2012 áprilisában kiadta a Hogyan gondolkodjunk másképp a szexről? (How to Think More about Sex) című könyvét, amely az érzelmi élet témáival foglalkozó hatrészes sorozatának része, amelyet vállalkozása, a The School of Life ("Az élet Iskolája") adott ki.
2013 októberében jelentette meg az Art as Therapy című könyvét, amelyet John Armstrong ausztrál-skót művészettörténésszel közösen írt. Az Art as Therapy (Művészet mint terápia) azt állítja, hogy bizonyos nagyszerű műalkotások „tippeket ad a mindennapi élet feszültségeinek és zavarodottságának kezeléséhez”.
2014 februárjában de Botton kiadta tizennegyedik könyvét, melynek címe: A hírek. Felhasználói kézikönyv (The News: A User's Manual), és amely a hírek modern mentalitásra gyakorolt hatásait vizsgálja, 25, különféle forrásokból összeválogatott hír prizmáján keresztül, amelyeket de Botton részletesen elemez. A könyv alaposabban megvizsgálta de Botton modern médiáról szóló elemzéseit, amelyek a Status Anxiety (Státuszszorongás) című könyvben jelentek meg.
Újságírás De Botton korábban több angol újságnak írt cikkeket, 1998 és 2000 között pedig rendszeresen írt rovatot a The Independent on Sunday című lap hasábjain.
Előadások, televízió és rádió De Botton sokat utazik előadásokat tartani. Előadásokat tartott TED konferenciákon. 2011 júliusában Edinburgh-ban az „Ateizmus 2.0”-ról beszélt, egy olyan ateizmus-eszméről, amely magában foglalja az emberi kapcsolat-, rituálé- és transzcendenciaigényünket is.Ted.com, TED Talks|Alain De Botton: Atheism 2.0 2009 júliusában az Oxfordi Egyetemen a kudarc és a siker filozófiájáról beszélt, és megkérdőjelezte e két ítélet alapjául szolgáló feltételezéseket.Ted.com , TED Talks|Alain de Botton: A kinder, gentler philosophy of success; accessed 26 February 2014.
2011-ben előadássorozatot vezetett a BBC Radio 4 A Point of View című műsorában.
Saját produkciós cége van, a Seneca Productions, amely a munkái alapján televíziós dokumentumfilmeket készít.
Írásai fogadtatása De Botton különféle formátumokban írt, vegyes fogadtatásban részesülve. Könyveiről szóló pozitív kritikák bizonyítják, hogy az irodalmat, a filozófiát és a művészetet szélesebb közönség számára tette elérhetőbbé.
A negatív kritikák azt állítják, hogy de Botton hajlamos a nyilvánvalót állítani, és egyes könyveit fellengzősnek és fókusz nélkülinek jellemezték.
Arra a kérdésre, hogy vajon „vonzva” érzi-e magát az írói léthez, de Botton így válaszolt:Szóval azt hiszem, hogy az emberek hajlamosak a bátorítás, a véletlen és a szerencse stb. kombinációjának eredményeként kiteljesedni. Sok máshoz hasonlóan az én karrierem is úgy alakult, hogy bizonyos ajtók megnyíltak és bezárultak. Tudod, egy bizonyos ponton úgy gondoltam, hogy nagyszerű lenne dokumentumfilmeket készíteni. Nos, valójában hihetetlenül nehéznek és nagyon költségesnek találtam ezt, és nem igazán volt bátorságom tovább küzdeni ezért. Egy másik korban talán egyetemi tanár lehettem volna, ha az egyetemi rendszer más lett volna. Szóval minden arról szól, hogy megpróbáld megtalálni a legjobb összhangot a tehetséged és a világ akkori kínálata között.
Egyéb projektek Az Élet Iskolája 2008-ban Alain de Botton írókból és oktatókból álló csapat tagjaként alapította az Élet Iskoláját (The School of Life). A Londonban, Párizsban, Amszterdamban, Antwerpenben, Szöulban, Isztambulban, Tel-Avivban, São Paulóban, Berlinben és Melbourne-ben működő The School of Life érzelmi nevelést kínál, különös tekintettel a munka és a kapcsolatok kérdéseire. A Metkere.com-nak adott interjújában de Botton a következőket mondta:Az ötlet az, hogy megkérdőjelezzük a hagyományos egyetemeket, és átszervezzük a tudást, az élet felé irányítva azt, eltávolodva a tudás önmagáért való lététől. Szerény módon ez egy olyan intézmény, amely megpróbálja megadni az embereknek azt, amit szerintem az egyetemeknek mindig is adniuk kellene: irányt és bölcsességet az életükhöz a kultúra segítségével.
Élő építészet 2009 májusában de Botton elindította az „Living Architecture” nevű projektet, amely nyaralóházakat épít az Egyesült Királyságban vezető kortárs építészek közreműködésével. Ilyenek például Peter Zumthor, az MVRDV, a JVA, a NORD, valamint Michael és Patti Hopkins. A legújabb bejelentett ház a Turner-díjas Grayson Perry művész és a Fashion Architecture Taste építészeti cég együttműködésében született. A házakat bérbe adják a nagyközönség számára. De Botton, a Living Architecture kreatív igazgatója és elnöke célja a jó kortárs építészet megbecsülésének javítása – ez a feladat a Boldogság építészete című könyvében leírt építészettel kapcsolatos elméleti munkájának gyakorlati folytatásaként szolgál. 2009 októberében a Brit Királyi Építészek Intézete (RIBA) tiszteletbeli tagjává nevezték ki az építészetben elért szolgálatai elismeréseként.
Múzeumi kiállítások 2014-ben de Bottont három múzeum – az amszterdami Rijksmuseum, a melbourne-i Victoria Nemzeti Galéria és a torontói Ontario Művészeti Galéria – is meghívta, hogy az Art as Therapy című munkáján alapuló különleges kiállításokon dolgozzék. De Botton és kollégája, John Armstrong feliratokat helyeztek el a holland grafikusművész, Irma Boom által tervezett nagyméretű Post-it stílusú címkéken, amelyek szlogeneket és kommentárokat tartalmaztak a Rijksmuseum kiállításaihoz.
Magánélete