Janja () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban 10, közúton 11 km-re délre, a Drina bal partján, a Janja-folyó torkolatánál, 104-112 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-2 A település a Janja-folyó mindkét oldalán terül el, amely a településtől két kilométerre ömlik a Drina-folyóba. Janján keresztül halad az M14.1-es Bijeljina-Zvornik főút, mely a településen belül a Bijeljinska utcában halad. Ezt az utat 1865/6-ban építették az oszmán hatóságok, és oszmán, valamint francia mérnökök tervezték. Száz évvel később aszfaltozták le, Bijeljinától Janjáig, körülbelül 11 km hosszan, majd 1975-ben és 1976-ban korszerűsítették a Janjától délre Glavičicáig tartó 14 km-es szakaszt. A Zvornikhoz vezető út is 1866/67-ben, az oszmán uralom alatt épült. Ennek az útnak a megépítéséig a Zvornik felé vezető út földút volt, mely a Drina folyó mentén vezetett.
Janját az utóbbi időben négy negyedre osztották. Az első negyedbe Brzava, Ciganluk, Šehić és Durgutović mahalas tartozik. A második negyed Gornja Mahala. A harmadik negyedbe Šarampov, Dugo Polje és Varoš, a negyedikbe pedig Smajić mahala és Polutine. Janja fő természeti erőforrása a mezőgazdasági földterület, amely mintegy 14 000 hektárt foglal magában. Legnagyobb része kiváló minőségű szántóföld, amely alkalmas a legintenzívebb szántóföldi növények termesztésére. A gabonatermesztés mellett különösen fejlett a zöldségfélék termesztése. A földterületeken kívül az egyetlen természeti erőforrás a Drina folyó vízenergia-potenciálja és a folyó medrében található kavics.
Janján keresztülfolyik a Janja folyó, amelynek medre a települést két, majdnem egyenlő részre osztja. A Janja folyó egyik ágával Banj Brdo alatt, a Majevicán, a másikkal a Goduš alatt ered, és körülbelül 52 km hosszú. Keleten, a település központjától 2 km-re ömlik a Drinába.
Éghajlata A településen mérsékelten kontinentális éghajlat uralkodik itt, a nyár meleg, a tél meglehetősen hideg, a tavasz és a nyár pedig meglehetősen hosszú.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb2213054Bosnyák98718532Horvát1717Jugoszláv1822Egyéb167112Összesen1045811710
Története Őskor és ókor A régészeti leletek alapján a térség már az őskorban is lakott volt. A Drina túloldalán található Lješnica, mely kevesebb mint 5–6 km-re Janjától, és ahol már a neolitikum vége felé, i. e. 2000 körül éltek emberek. A Lješnicán talált kerámiamaradványok azt mutatják, hogy Lješnica települése a Vinča-tordosi kultúrához tartozott. Az újonnan érkezők megszállása után azonban a neolitikus lakosság megközelíthetetlen területekre vándorolt, és akik a síkságon maradtak, egy különleges településtípust, közismertebb nevén obrovacot hoztak létre. Innen ered a már nem létező Obrova település neve, melyet néhányan a mai Janjával azonosítanak. A települést kör alakú árokkal védték, amelynek árkát vízzel töltötték meg, és egy hegyes karókat szúrtak a földbe, ami további akadályként szolgált az ellenség számára. A janjai Mahala Šarampov az ilyen települések tipikus képviselője. A Janja folyó itt két ágra ágazott. Az egyik a mai híd mögött balra folyt Dugo Poljén keresztül, a másik pedig Šarampovo mögött kanyarodott, és ismét Dugo Poljéba vezetett, majd a Šabanović-háznál csatlakozott az első ághoz, így lezárva azt a több hektáros területet, ahol minden beszámoló szerint Janja első házai álltak. Ez a terület már i. e. 1200 körül is lakott lehetett, akárcsak Lješnica, és az illírek, a Balkán-félsziget első ismert lakói lakták.
A régészeti szakirodalom szerint Janja település területén több római lelőhely is található. Ez azt jelenti, hogy az ókorban település volt itt. Nem ismert, hogy ez a település a 4. századi nagy népvándorlás után is fennmaradt-e. A Római Birodalom 395-ös keleti és nyugati kettéválásával Janja területe a Nyugatrómai Birodalom része maradt. Úgy tűnik, hogy ez a település a középkorban kihalt, amihez a Drina-folyó változó medre is hozzájárult. Ismert, hogy a Janja folyó a Drina folyóval való jelenlegi összefolyástól, Orlovo Poljénál 3 km-re lefelé ömlött a Drinába, mielőtt 1936-ban Šarampovótól a jelenlegi brzavai hídig csatornát ástak volna. Arra a kérdésre, hogy volt-e település Lugovi és Pačići lelőhelyein az oszmán uralom kezdetén, nem lehet egyértelmű választ adni.
Janja keletkezése A terület egyik nyitott történelmi és földrajzi kérdése Janja település kora, és hogy mikor kapta meg a városi rangot (kasaba). Az jó Ismert, hogy Janja, mint erőddel (palánkvár) rendelkező település, már a 18. században is létezett, mint bazárral és nagyszámú mahallal rendelkező város az oszmán időszak végén. A történetírói szakirodalomban ezt a kérdést már elkezdték vizsgálni a leghíresebb bosnyák hős, Alija Đerzelez szülőhelyének kontextusában, aki a 15. század második felében élt. A 16. század végén és a 17. század elején élt Ibrahim Pečevija történész híres művében, a Tarihi Pečevijában (1630 körül) Alija Đerzelezről ír, mint egy bátor, Janj(a) városából származó muszlimról, aki különösen kitűnt a belgrádi erőd alatti csatákban. Azt is írja, hogy mártírhalált halt, és egy dal is szól róla. Valamivel később, a 17. század közepén Evlija Cselebi azt írja, hogy Alija Đerzelez eredetileg Banja (Janja) városából származott. Pečevija és Cselebi kijelentései felvetik Janja város korának kérdését és mivel mindkét szerző a 17. században élt és írt, tudhatták, hogy Janja akkoriban város (kasaba) státusszal rendelkezett.
Egy másik forrás, amely kétségtelenül Janja város létezéséről szól, az Ahkami-šikajet defteri feljegyzései, amelyekből láthatjuk, hogy a janjai mecsetet Szulejmán szultán mecsetjének hívták, és hogy a tuzlai sóeladásból származó bevételből tartották fenn. Mivel ezek a defteriek 1776-ból származnak, látható, hogy abban az időben Janja városa a Zvorniki kadiluk részeként létezett. Ha azonban ismert, hogy a Szulejmán szultán 1520 és 1566 közötti hódítása során épült mecseteket Szulejmán szultán mecseteinek nevezték, akkor ez az információ azt is jelzi, hogy Janja, mint település, már létezett abban az időben. A harmadik bizonyíték Janja település létezésére az oszmán korban Hazim Šabanović Boszniai pasalik (Bosanski pašaluk) című művében található, amely szerint a Bijeljina Kadilukot valamikor 1634 előtt alapították, és hogy Janja egy nagyobb település volt ennek a kádiluknak a területén.
A település történetéről szóló legvalószínűbb legenda szerint a Janja területe eredetileg mocsaras volt, ahol nagy számban nőttek fűzfák, kőrisfák, tölgyek és nyárfák (bosnyákul janj, másképpen divlja topola), ezért a települést az ott növő nyárfákról nevezték el. A Drina-völgy ezen a részén a Drina-folyó mindkét oldalán fekvő települések nevét az ott leggyakoribb fákról és növényzetről kapták. (Lešnicát például, melyet a janjaiak Lješnicának neveznek a sok mogyorófáról nevezték el – ez szent fa volt az ókori szlávok mitológiájában, de így nevezték el a Drina-völgy más településeit is, mint például Lipolist, Glogovac, Dublje, Klenj, Cerovac, Drenovac, Ševarice, Lipnica, Loznica stb. településeket) Egyes szerzők a Janja nevet az illír Diana istenséggel hozzák összefüggésbe.
Semberija a magyar uralom alatt 1180-ban a Drina jobb partján fekvő Alsó-Drinamente magyar uralom alá került, így Janja területe is a Magyar Királyság része lett. A magyarok jelenlétét ezen a területen a Janja közelében található ruhotinai Santa Maria in Campo kolostor helye is megerősíti, amelyről először 1514-ben tesznek említést, és amelynek falait a janjai templom építésekor bontották le, és annak alapjaiba építették be. Az Alsó-Drinamentére a jobb parton, a szerbek először 1268-ban próbáltak délről bejönni és kiszorítani a magyarokat, amikor Uroš király sereggel bevonult Macsóba, de vereséget szenvedett és csatában elfogták. 1284-ben IV. László magyar király Dragutin István szerb királynak adományozta a Macsói bánságot, aki korábban V. István magyar király veje lett azzal, hogy feleségül kapta lányát, Katalin hercegnőt. Dragutin király halála után testvére, Milutin elfoglalta az egész Drina vidékét, ezzel háborút szítva a magyarokkal, de 1319-ben Károly Róbert serege legyőzte, aki visszaállította a magyar uralmat a térségben.
Janja vidékét egészen a törökök megérkezéséig magyarok uralták, amint az a feljegyzésekből is kitűnik, miszerint 1427-ben Mahmud Ungurus (egy magyar) adta át az oszmánoknak Bijeljna közelében fekvő Novi na Sava városát, 1432-ben pedig Brankovics György szerb despota (1427-1456) vette át Zvornikot és Teočakot a magyaroktól. Teočakot Belgrád oszmán uralom alá esése után foglalták vissza a magyarok, és Bosznia 1463-as bukásától 1521-ig, az oszmánok megszállásáig meg is tartották.
Lugovi, Pačić, Drenjik, Bakarovace, Smajića selo, Ramića bašča helyeken egy olyan település volt, ahol többnyire magyarok éltek, amint azt a Janja folyó medrébe nyíló leereszkedés neve is mutatja Pačićnál, amelyet közismerten Madžar brodnak neveznek. Pačićtól balra, az Alija Đerđelez kő irányában, Obora (valószínűleg egykor „Obrova”) helyén található egy olyan terület, amelyet, Hodža Zuber szerint, akinek ősei földekkel rendelkeztek ezen a területen a közelmúltig Mađarski ćefencinek hívtak. Továbbhaladva a Bakarovace nevű földek találhatók, ahol valószínűleg rezet kovácsoltak. Ez is arra utal, hogy abban az időben magyarok lakták ezt a területet. Történelmi tény, hogy II. Béla magyar király 1137-es oklevelében a magyarok Boszniát különálló fejedelemségként említik, a magyar királyok pedig Ráma (Ramae rex) királyainak nevezték magukat.
Janja az oszmán uralom alatt Adem Handžić tudományos munkájában, a Bijeljina eredete és fejlődése a 16. században (Postanak i razvitak Bijeljine u XVI. vijeku) című műben a Bijeljina kadilukban található mecsetekről szólva kijelenti: Így 1767-ben említenek egy mecsetet Janja városában, amelyet a nép épített (1737-ben Szulejmán szultán mecsetjét az osztrák hadsereg lerombolta, amely felgyújtotta Janját). Majd így folytatja: A mai jelentős Janja városát egyáltalán nem említik a 16. századi összeírások, bár a Bijeljinai náhije határain belül helyezkedett el. Ezért ezt a települést korábban vagy más néven nevezték, és esetleg a két erődítetlen település (Tvrtkovac, Obrova) egyikének felel meg, vagy csak 1600 után alapították.
1737-ig Janja kasabaként létezett, ami oszmán források szerint azt jelentette, hogy legalább egy utcával rendelkező település volt, és rendelkeznie kellett medreszével és mecsettel. A požarevaci békével Janja az Oszmán Birodalom része maradt, míg Bijeljina Ausztria-Magyarországhoz tartozott. A demarkációs tárgyalásokat 1718 szeptemberében tartották Orlovo Poljében, a Janja és a Drina folyók találkozásánál. Az oszmán oldalt Musztafa pasa beglerbég, az osztrák-magyar oldalt pedig Petraš Miksa báró tábornok képviselte. A megállapodás szerinti határ Hamajliból egyenes vonalban húzódott Ljeskovacon keresztül Madžar brodig a Janja folyón, majd Jabanušán és Pučilón keresztül, Bijeljinától nyugatra Batkovićiig, és tovább a Száváig. Ismert, hogy 1737-ben az osztrák hadsereg teljesen felégette Janját, ahonnan 1739-ben kivonult. 1783-ban Janján 72 ház volt, ebből 60 muszlim és 12 ortodox. További muszlim lakosság telepedett le Janjában 1804-ben , amikor az első szerb felkelés után a szerbiai muszlimokat kitelepítették. 1835-ben már 400 ház állt Janjában mintegy 2000 lakossal.