A Vaskereszt (eredeti cím: Cross of Iron) egy 1977-ben bemutatott brit-nyugatnémet háborús filmdráma, amit Sam Peckinpah rendezett Willi Heinrich azonos című regénye alapján. A forgatókönyvet Julius Epstein, James Hamilton és Walter Kelley írták, a történet pedig az egyre inkább a vereség felé haladó Wehrmacht két katonájának személyes ellentétét dolgozza fel 1943-ban, a kubányi hídfőnél vívott csata során. A két katonát James Coburn és Maximilian Schell játszotta, mellettük a főbb szerepekben James Mason, David Warner és Senta Berger láthatók.

A filmet az Nyugat-Németországban 1977. január 28-án, az Egyesült Királyságban pedig 1977. március 8-án mutatták be a mozikban. Magyarországon először a MOKÉP forgalmazásában jelent meg VHS-en, feliratosan, 1990-ben.Aréna, 2. évfolyam 19. szám (1990. május 12.) az Arcanum Újságok adatbázisában (fizetős hozzáférés) Később az MTV1 mutatta be szinkronosan.

Cselekménye 1943, a sztálingrádi vereség után a Wehrmacht visszavonul. Rolf Steiner tizedes és felderítőosztaga bevetésről indul vissza az orosz vonalak mögül, miközben felszámolnak egy szovjet harcálláspontot, és foglyul ejtenek egy tizenéves orosz katonát. Az ezredparancsnokságon Brandt ezredes, és szárnysegédje, Kiesel százados megnyugodva veszi tudomásul Meyer hadnagy jelentését, miszerint a Steiner-osztag rendezetten visszatért a felderítésből, ekkor toppan be a bunkerbe Stransky százados. Stransky közli, hogy önként érkezett a frontra, és hisz a győzelemben. Brandt és Kiesel igyekeznek óva inteni a századost, és elmagyarázni neki a valóságot, szóba kerül Steiner is, akiről azt mondják Stranskynak, jobb ha nem húz vele újat.

Steiner és emberei összefutnak Meyer hadnaggyal és Strankskyval. Stransky kérdőre vonja Steinert, hogy miért ejtettek foglyot, holott a parancs szerint ebben a szektorban tilos az ilyesmi. Utasítja Steinert, hogy lője agyon a fiút, de az öreg katona ezt a parancsot megtagadja. Ekkor szól közbe Schnnurbard tizedes, Steiner régi bajtársa, hogy majd ő lelövi a fiút, de valójában elbújtatja. Egy órával később Steiner és Stransky találkoznak az utóbbi harcálláspontján. A százados közli Steinerrel, hogy mostantól őrmester, de őt nem hatja meg a kinevezés. Újabb vita alakul ki a két férfi között, mert Steiner a maga módján vezetné az osztagot, de Stranskynak ez nem tetszik. A megbeszélés után Meyer a lövészárokban figyelmezteti Steinert, hogy ez az új parancsnok veszélyes lehet, nem egy fanatikus náci, hanem egy porosz nemes, akinek hatalma és kapcsolatai vannak. Steiner meginvitálja a fiatal hadnagyot a bunkerükbe, ahol megtartják Meyer születésnapját. Újonc is érkezik a szakaszhoz, Dietz közlegény. Stransky is talál magának embereket: rájön, hogy szárnysegédje Triebig hadnagy és a legénye, Josef homoszexuális kapcsolatot tart fent, amiről vallomást is csikar ki Triebigből néhány provokatív keresztkérdéssel. Ezzel megzsarolja a két embert, és bábjaivá teszi őket.

Steiner elengedi az orosz fiút, miközben az oroszok hatalmas támadást indítanak az egész zászlóalj ellen. Steiner és Meyer vezetésével a szakasz harcba száll az oroszokkal. Heves összecsapás tör ki, mely közelharcba torkoll. Steiner megsebesül, Meyer elesik a harcban. Steiner már csak a kórházban tér magához, ahol a poszttraumás stressz hatásaitól jobban szenved, mint fizikai sérüléséitől. Romantikus kapcsolatot létesít egy ápolónővel is. Bár Steinert hazaküldenék, de amikor ő megtudja, hogy a sérülésből felépülő Schnnurbard embereket gyűjt a frontra való visszatéréshez, szerelme tiltakozása és saját érzelmei ellenére mégis a visszatérés mellett dönt. Visszatérése után azonnal találkozik az embereivel: Kernnel, Krügerrel, Dietzel, Anselnnel és Skinnerrel, valamint egy új taggal, Zoll közlegénnyel, akit Stransky helyezett a Steiner-osztagba, azonban Zoll valójában az SS spiclije. Steiner figyelmezteti, hogy nem érdekli, hogy náci, ha viszont nem követi a parancsait, akkor megüti a bokáját. Ezt követően Steiner találkozik Brandttal és Kiesellel. Stranskyt felterjesztették a vaskeresztre, de Brandt és Kiesel sejtik, valami nem stimmel ezzel. Az ezredes nem tudja, hogy pontosan ki vezette az ellentámadást a múltkor Stransky vagy a hősi halott Meyer. Steiner elmondja, hogy Meyer vezette, Stranskyt sehol sem látta. Ezután szembesítik Triebiggel, aki azt közölte, hogy Stransky vezette a rohamot. Steiner nem erősíti meg a vallomását. A tét óriási Stransky vagy vaskeresztet kap, vagy hadbíróság elé állítják, mert egy halott katona érdemei alapján akar kitüntetést kapni. Steiner Brandttal és Kiesellel is összevesz, aki elzavarja az őrmestert. Ezután Steiner Stranskyval is találkozik. Vitába keverednek, Stransky fölényeskedik, a származásra hivatkozva, de Steiner is elég művelt, nem tudja kioktatni őt. Stransky elmondja, hogy családja miatt akarja megkapni a vaskeresztet, de Steiner szerint nem méltó rá a százados. Ekkor óriási robbanások hallatszanak, szovjet bombázók légitámadást hajtanak végre. Steiner csak nehezen találja meg a magára maradó és sokkba kerülő Krügert.

A hadosztályparancsnok közli Brandttal, hogy az ezredének vissza kell vonulnia, még utóvéd sincs, Steiner osztagának is azonnal meg kell kezdenie az állásai kiürítését. Az információt továbbítják Stranskynak is, aki azonban megszakítja a kapcsolatot Steinerrel, még mielőtt Triebeg kiadhatná a parancsot Steinernek a visszavonulásra. Steiner és katonái arra eszmélnek fel, hogy orosz tankok veszik körbe őket. Anseln hiába kér segítséget a rádión, nem érkezik válasz. Steiner és katonái tapadóaknákkal leküzdik az orosz T-34-eseket, majd egy gyár épületébe érve legyőzik a szovjet gyalogságot is, és eltudnak menekülni. Eközben Brandt értesül arról, hogy Stranksy áthelyeztette magát Dél-Franciaországba. Brandt végül Kieselt kimenekíti a pokolból, utasítja, hogy élje túl a háborút, mert egy jó embernek tartja, és fogjon össze a Steinerhez hasonlókkal, hogy új Németországot építhessenek. A Steiner szakasz maradéka eközben visszaszivárog a front közelébe, foglyul ejtenek egy csapat szovjet katonanőt, akiktől elveszik az egyenruháikat. Dietzet leszúrja egy orosz katonalány, míg Zoll megakar erőszakolni egy szovjet nőt, ami miatt Steiner magára hagyja Zollt a dühös katonanőkkel, akik meglincselik, a már megsérült nácit.

Az arcvonal közelébe érve Steiner és Krüger kitalálják a jelszót: határvonal. Stransky és Triebig üzenetet kap Steinertől, hogy orosz foglyokkal érkezik, és a határvonal jelszót fogja használni. Stransky manipulálja Triebiget, hogy majd ha Steiner felbukkan adjon tűzparancsot. Steiner és emberei harcközben átjutnak az orosz vonalon, a senki földjén azonban hiába bizonygatják kilétüket, Triebig tüzet nyit rájuk. Csak Steiner, Anseln és Krüget jutnak el élve a német lövészárokig, ahol Steiner és Krüger megölik Triebiget. Közben hatalmas csata bontakozik ki, a szovjetek támadnak. Steiner elhagyja a túlélőket, hogy megleckéztesse Stranskyt. Hatalmas káosz alakul ki, Brandt maga is harcol gépfegyverével. Steiner találkozik Stranskyval. Rövid vita után a két férfi kibékül, és együtt indulnak harcba. Stransky azt mondja, megmutatja hogy harcol egy porosz tiszt, Steinert meg azt, hogy hol terem a vaskereszt. A harc hevében Stransky megbotlik, majd nem tudja a fegyverét újra tölteni, amin Steiner hangosan felnevet.

Szereplők Szereplő Színész Magyar hang Rolf Steiner őrmester James Coburn Fülöp Zsigmond Stransky százados Maximilian Schell Szakácsi Sándor Brandt ezredes James Mason Dobránszky Zoltán Kiesel százados David Warner Cserna Antal Krüger őrmester Klaus Löwitsch Felföldi László Kern közlegény Vadim Glowna Szarvas József Triebig hadnagy Roger Fritz Borbiczki Ferenc Anselm Dieter Sidor Czvetkó Sándor Karl "Schnurrbard" Reisenaurer tizedes Fred Stillkrauth Áron László Dietz Michael Nowka Ewa nővér Senta Berger Antal Olga Marga Veronique Vendell Meyer hadnagy Igor Galo Dózsa Zoltán Zoll SS-tiszt Arthur Brauss Wohlmuth István Maag Burkhard Driest R. Kárpáti Péter

Fogadtatása 6 millió dollárba került a forgatás, amit azonban a film a maga 1,5 milliójával nem hozott vissza. A nézők és a kritikusok számára is furcsa volt, hogy nyugati színészek, nyugati filmben német katonákat alakítanak. Sokan kritizálták is a filmet, hogy megpróbálja relativizálni a német hadsereg szerepét. Sam Peckinpacket is többen kritizálták, hogy túl nagy a hangsúly magán a harcon. A film a későbbiekben lett igazán elismerve, és ma már a háborús filmrajongók egy kötelező alapműnek tartják.

Jegyzetek

További információk

Kategória:1977 filmjei Kategória:Brit filmdrámák