Kula Grad () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység délkeleti szélén, a Drina bal partján, 140-525 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 477-1-3 Kula Grad Zvornik várának délnyugati falai mögött található. Az idők során a település többször kisebbedett vagy bővült, nagyrészt megtartva jelenlegi helyét. Területe a Mlađevac-hegy lábától Dalagovina, Pribičevac, Zukića brdo, Jasikov do, Terzijina jaspija és Kuriluk településekig húzódik, amelyek a Cetina-patak körül és felett helyezkednek el. A Cetina a Zukić-hegyről érkezve folyik át a Kula Gradon, majd egy sziklás és meredek folyómeder mentén halad el a Középső és az Alsóvár mellett egészen a Drina torkolatáig, a Déli kapuig. A település belterületének tengerszint feletti magassága 407 méter.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb0103Bosnyák1118593Horvát10Jugoszláv00Egyéb11Összesen1120698
Története Tekintettel arra, hogy a Felsővárat a 13. század végén vagy a 14. század elején építették, amikor a Zvornik régiót magyarok és bosnyák hűbérurak uralták, feltételezhető, hogy az oszmánok érkezése előtt a település a váron belül vagy annak közvetlen közelében létezett, és hogy a lakosok – az időszaktól függően – katolikusok vagy a bosnyák egyház tagjai voltak. Ezt a feltételezést azonban nem erősítik meg írásos források vagy egyéb nyomok.
Közvetlenül Zvornik 1460-as meghódítása után az oszmánok megerősítették és kibővítették a Felsővárat, ahol II. Mehmed szultán 1481 előtt egy mecsetet épített. A mecset tetejét ólomlemezekkel fedett és kupolák képezték. A vár helyőrségének és tisztviselőinek első lakóépületeit is itt építették, és a 15. század második felében a mecset körül alakult ki az első muszlim település, mely Zvornik környékének legrégebbi települése volt. A település idővel a várkapu melletti tágas fennsíkra is kiterjedt. A 16. század első felében ebben a mahalában volt egy nyilvános fürdő, egy víztartály, 11 üzlet és egy konyhával ellátott tekke (derviskolostor). A külvárosok (a mai Zvornik) kialakulásával ugyanebben az időszakban a mahala a Felsővárosból a keresztény város felé kezdett települni, ami a lakosság csökkenéséhez vezetett, így 1600-ban a településen már csak 14 ház maradt.
Kulán keresztül már az oszmán uralom előtti időszak óta egy Közép-Boszniából a Száva folyóhoz vezető út vezetett. Az út Vrhbosnából a mai Šekovićin és Papraćán keresztül, majd Gornji Grad közelében haladt, és Kanarin keresztül a Drina bal partjára ereszkedett le. Ezt az utat Kamenica, Gloda, Snagovo, Liplje és más falvak lakói használták Zvornikba való utazáshoz, különösen péntekenként a piacra, egészen az 1960-as évekig, amikor Kamenica, majd az 1970-es évekig Jošanica felé megépültek az utak, amelyeken rendszeres buszjáratot hoztak létre. Érkezéskor az osztrák-magyar hatóságok az út jobb oldalán egy szélesebb makadámutat építettek Kulába. Kulát az ókortól kezdve gyalogutak kötötték össze Divićcsel Mlađevacon keresztül, valamint Tabacival a Cetina-völgyön és Mlađevac keleti oldalán keresztül. Donjiból Gornji Gradba egy régi, elhagyatott út is vezetett.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Zvornik községhez tartozó településnek 65 háztartása és 283 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 66 háztartást és 314 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.
1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településnek 294 muszlim lakosa volt. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 232. o.
Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A második világháború utánig a települést csak Kulának hívták, ekkor kapta az új Kula Grad nevet. A háború végére már csak két ház volt cserépfedésű, és sokáig csak egy üzlet volt, amelyet a háború vége után röviddel bezártak. A korábbi időszakokban nem voltak vendéglátóhelyek Kulában, de a második világháború után egy kocsmát nyitottak, amelyet a nép „Han”-nak nevezett. Ide a távolabbi helyekről Zvornikba utazók is ellátogattak. Az 1960-as és 1970-es években új utak építésével a kocsma elvesztette jelentőségét, és bezárták.
1959-ben vezették be az áramot a Kulába, és az 1960-as évek elején minden háztartás elektromos világítást kapott. Az 1980-as évek közepén aszfaltutat építettek Zlatna vodától Kula Gradig Mekinjén keresztül. Ez idő alatt a település vízellátást, telefont, olvasótermet, játszóteret, számos üzletet és modern világítást is kapott.
1992 áprilisában, Zvornik eleste után, Samir Ništović parancsnoksága alatt a Hazafias Liga mintegy 150 fegyveres és 150 fegyvertelen védője heves ellenállást tanúsított a szerb félkatonai erőkkel és a JNA egységeivel szemben Kula Gradban. A harcok során az erősítést a Kalesija és Živinice városából érkező PL egységek biztosították. Kula Grad április 26-án a reggeli órákban esett el, a védők pedig megkezdték az ostromgyűrű áttörését és két irányba vonultak vissza.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Zvornik községhez került. Az elűzött bosnyák lakosság visszatérésének folyamata 2001-ben kezdődött.
Gazdaság A kulaiak fő foglalkozása a vízerőmű megépítéséig (1947-től 1955-ig) a mezőgazdaság, a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés voltak. A leggyakoribb növények a gabonafélék és a szilva voltak, az állatállomány pedig a juh és a kecske. Az 1970-es évek óta a dohányt is sikeresen termesztik. A kulaiaknak Gornji és Donji Snagovo környékén, valamint a Zvornik-mezőn földjeik és erdőik voltak.
Oktatás 1950-ig Kulának nem is volt iskolája, de néhány fiú négyosztályos iskolába járt Zvornikban és Divičben (1945-től 1950-ig). 1950 óta a Kula általános iskola is megkezdte működését az egykori iskola épületében. A földszinten egy tanterem, az emeleten pedig egy lakás volt a tanár számára. Az első tanévben csak az első osztály működött benne, míg a következő években a kis tanulói létszám miatt két összevont osztállyal (első és harmadik, második és negyedik osztály) rendelkezett. Az 1970-es évek végén új iskolaépületet építettek két tanteremmel, egy tanári lakással és egyéb helyiségekkel.
Nevezetességei A település területén található Zvornik ősi vára, mely a nehezen megközelíthető Mlađevac-hegységben épült. Egy legenda szerint Zvornik várának építése 13. század végéhez vagy a 14. század elejéhez köthető, és úgy tartják, hogy a kővárat bosnyák és magyar hűbérurak építették. Más források szerint a várat Jerina, Brankovis György szerb despota felesége építtette. Eszerint az elmélet szerint rabszolgák dolgoztak a vár építésén, a követ egy Zvorniktól mintegy 12 kilométerre fekvő kőbányából szállítva. A török, majd később az osztrák-magyar uralom alatt a várat tovább bővítették, és ma különböző történelmi korszakok tanúja. A vár három egymással összefüggő részből áll. Az Alsóvárat, amely a Zvornik-Szarajevó autópálya mellett fekszik, a zvornikiak "Várkapunak" nevezték, mert a vár megépítése után itt volt egy kapu, amelyen keresztül be lehetett jutni az útról a várba, amint azt egy hosszú sánc megléte is bizonyítja. A középső rész az erődítmény leghíresebb része, amelyben egy 20 méter magas torony áll. A Felsővár körülbelül 400 méterrel a tengerszint felett található, és kilátást nyújt Zvornikra, a Zvorniki-tóra és a Drina folyóra.
A váron belül található a Szent Petka Trnova-templom, amely építészetileg a montenegrói Lovčen-hegyen álló Njegoš mauzóleumának másolata.
A „Bunar” mecsetet, más néven Nagymecsetet, az osztrák–magyar monarchia idején építették egy régi mecset helyén, amelyet romos állapota miatt lebontottak. A fából készült minaretet 1962-ben egy téglából épült minaret váltotta fel. Ezt a mecsetet 1984-ben bontották le, és az új mecset építése 1990-ben fejeződött be. A régi mecset minaretjét megtartották. A mecsetet 1992-ben a szerb erők lerombolták. A háború után újjáépítették, és hivatalosan 2010. június 13-án nyitották meg.
A Hadžija-mecsetet 1989-ben építtette a Zukića-dombon Avdo Tučić hadzsi és fiai. A mecsetnek öt minaretje van, amelyek az iszlám alapelveket szimbolizálják. Öt évig tartott az építése, és állítólag 50 000 ember vett részt az megnyitó imaszertartáson. A mecsetet a boszniai háború után újjáépítették.
A középkori várhoz vezető út mellett található Haszan Káimi sejk sírja. Az osztrák hadsereg szarajevói támadása során 1697-ben megsemmisült történelmi dokumentumok miatt keveset tudunk a költő életéről. Általánosan elfogadott, hogy Szarajevóban született 1625 és 1635 között. Sok helyi író és anekdota említi Hasan Káimit mint az 1682-es szarajevói népfelkelés kedvelt szónokát és vezetőjét. Nincs azonban olyan dokumentum, amely megerősítené a felkelésben való részvételét. Tény azonban, hogy Izvornikba (Zvornik) száműzték és itt halt meg. Sírja a régió egyik legfontosabb muszlim zarándokhelye volt.
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései