bélyegkép|Görög kópisz vasból, Kr. e. 5–4. század bélyegkép|Egy kópisz modern rekonstrukciója Az ókori Hellászban a kópisz (ógörögül: Κόπις) kifejezés két eszközt jelölt:
egy hajlított pengéjű, nehéz kés, amelyet elsősorban húsvágáshoz, rituális vágáshoz és állatáldozathoz használtak egy hasonló alakú pengével rendelkező, egyélű, vágó- vagy „vágó és szúró” kard.
Etimológia A kifejezés a görög κοπίς (kópisz) szóból származik, többes számban kopidesz,κοπίς. Henry George Liddell, Robert Scott, An Intermediate Greek-English Lexicon, Perseus. ami a koptó (κόπτω) szóból ered, amelynek jelentése „vágni, csapni”. Az ókori egyiptomi khopes kard innen kapta a nevét.Gordon, D.H. (1958) "Scimitars, Sabres and Falchions", 24 oldal. Man, Vol 58.
Jellemzők A kópisz egykezes fegyver volt. A korai példányok pengéjének hossza akár 65 cm is lehetett, ami szinte megegyezett a spatha méretével. A későbbi, makedón változatok általában rövidebbek voltak, pengéjük hossza körülbelül 48 cm volt. A kópisz egyélű kard volt, a penge előre, a hegy felé hajlott, a markolat közelében konkáv volt, de a hegy felé konvexre változott. Ez az alakzat, amelyet gyakran „hátrahajlítottnak” neveznek, úgy osztja el a súlyt, hogy a kópisz képes volt egy fejszével megegyező lendülettel lecsapni, miközben megőrizte a kard hosszú vágóélét és bizonyos mértékben alkalmas volt szúrásra is. Egyes tudósok szerint a kard etruszk eredetű, mivel ilyen kardokat már a Kr. e. 7. századból is találtak Etruriában.Connolly, P. (1981) Greece and Rome at War. Macdonald Phoebus, London, 63, 99 oldal.
A kópiszt gyakran hasonlítják a korabeli ibériai falcatához és a későbbi, rövidebb nepáli kukrihoz. A görög szó nőnemű, egyes számú főnév. A makhaira nevű kard (μάχαιρα, egy másik görög szó, jelentése „vágóeszköz” vagy „rövid kard, tőr”) jelentésbeli különbsége az ókori szövegekben nem teljesen egyértelmű,Fernando Quesada Sanz: "Máchaira, kopís, falcata" in Homenaje a Francisco Torrent, Madrid, 1994, 75–94 oldal. de a modern szakértők általában megkülönböztetik a kardokat, amelyek közül az előre ívelt pengés fegyvereket kopidesznek, az egyélűeket pedig makhairainak nevezik.Tarassuk & Blair, s.v. "kopis", The Complete Encyclopedia of Arms and Weapons, 1979.
Használat A hellének gyakran használtak egyélű pengéket a háborúban, amint azt a művészet és az irodalom is tanúsítja; azonban a kétélű, egyenes és harci szempontból sokoldalúbb xiphosz szélesebb körben volt elterjedt. A nehézgyalogos hopliták az egyenes kardokat részesítették előnyben, de a kópisz lefelé ívelt pengéje különösen alkalmassá tette lovas harcokhoz.
Xenophón A lovaglásról című művében a lovasság számára az egyélű kópiszt (amelyet nem különböztetett meg a makhairától) ajánlotta, mondván: „A xiphosz helyett a kópiszt ajánlom, mert a ló hátáról a makhaira vágása jobb, mint a xiphos szúrása”.Sidnell, P. (2006) Warhorse: Cavalry in Ancient Warfare. Continuum International Publishing Group, pp. 33–34.
Xenophón leírásának pontos megfogalmazása arra utal, hogy a kópiszt egy általánosabb kategória egy speciális változatának tekintették, míg a makhaira kifejezés bármely egyélű vágó kardot jelentett.
A görög művészetben a perzsa katonák kópiszt vagy fejszét használnak, nem pedig a perzsa akinakesz nevű egyenes pengéjű kardot.
Felmerült, hogy a Balkánon és Anatóliában az oszmán korban elterjedt jatagán a kópisz közvetlen leszármazottja volt.Gordon, D.H. (1958) "Scimitars, Sabres and Falchions". in Man, Vol 58, Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland. 25–26 oldal.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Kópisz illusztrációja az ókori görög művészetben.
Kapcsolódó szócikkek
Khopes Makhaira Falcata Falx Jatagán
Kategória:Ókori görög hadszervezet Kategória:Egyélű kardok